2017. december 7., csütörtök

IVÁNYI GÁBOR: MÉRHETETLENÜL SZÉGYELLNIVALÓ ÉS SÁTÁNI, AMIT SOROS GYÖRGGYEL MŰVELTEK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BÍRÓ MARIANNA
2017.12.07.


Még ha gyenge is a hang, egy adott időszakban igenis megrengeti a némaságban vagy a csak saját hangja által betöltött űrben előretörő hatalmat – mondja Iványi Gábor arról, miért nem szabad feladniuk, elsősorban önmagukat, a civileknek, s miért kell kiállni és szólni. A Magyar Evangéliumi Testvérközösség és az Oltalom Alapítvány vezetője szerint ki kell mondani, hogy ami történik, az bűn. A lelkész arra számít, hogy folytatódik ellenük a kormányzati hadjárat, de ettől nem omlanak össze: „valahogyan kivárjuk, amíg majd ők összeomlanak. És akkor újrakezdjük, újra fogjuk építeni, amit most eltapostak.” Iványi és főiskolai professzortársai Nobel-békedíjra jelölték Soros Györgyöt, ezzel védve őt az általuk gyalázatosnak és ördöginek tartott hatalmi játszmától.

Ön is Soros György katonája lett?

– Mindig is az voltam. Persze a szónak más értelmében, mint amire az Orbán-kormány használja. Soros Györggyel korábban is volt kapcsolatunk, még jó régen, évekkel ezelőtt az egyik szakértői bizottságban helyet kaptam, aztán pedig pályáztunk néhányszor. A napokban pedig postára adtunk egy levelet. Mi itt, a Wesley János Lelkészképző Főiskolán öten professzorok – Lukács Péter oktatáskutató, Majsai Tamás teológus, Nagy Péter Tibor szociológus, Szilágyi Gál Mihály filozófus meg én, a rektor – javasoltuk Soros Györgyöt, hogy legyen ő a következő Nobel-békedíjas. Jelöltük őt erre. Tudom, nem százszázalékos az esélye, hogy ez meghallgatásra talál a bizottságnál. Meg azt is tudom, milyen hálás lesz érte a kormány. Szókratész a méregpohár feletti utolsó szavaként azt mondja: „Tüntessetek ki, mert megérdemlem.” Soros György igazán megérdemli, hogy kitüntessék. Ez a dolog egyik fele. A másik pedig, hogy olyan mérhetetlenül szégyellnivaló és sátáni, amit vele műveltek, hogy nem volt jobb ötletünk arra, miképpen lehet ez ellen valamit tenni. De valamit tenni kellett.

Gondolom, az ön esetében nem a támogatásokhoz van köze a szimpátiának.

– Természetesen nem. De a mi támogatásunk, ahogyan más magyaroké is, bizonyítja, hogy milyen ördögi és hamis a kormány kampánya. Mi most a mobilmosodánk finanszírozásához is – mások mellett – a Nyílt Társadalom Alapítványtól kaptunk támogatást. Ez egy igen költséges, utánfutóra szerelt mosó- és szárítógép, amit beszereztünk, és már a menekültek átáramlása idején használtunk. Abban maradtunk, hogy békeidőben a Miskolc melletti Lyukóvölgybe kiűzött roma családok rendelkezésére bocsátjuk. Saját áramfejlesztője is van, nincs szükség hálózatra a működtetéséhez, hatalmas előrelépés azoknak, akiknek sok esetben fedél sincs a fejük felett. Ez nagyon szép program volt.

Idén ötmillió forintot kapnak a Nyílt Társadalom Alapítványtól.

– Körülbelül, igen.

Ennyitől még nem számítanak külföldről támogatott szervezetnek.

– Nem, de fütyülünk rá, hogy azok vagyunk-e. Nem azért, mert tetszik nekünk dacolni a hatalommal, hanem azért, mert azt gondoljuk, az embernek normálisnak kell maradnia. És inkább el kell viselni, hogy eltapossák, mint örökké bujkálni. Úgysem tudunk úgy elbújni, hogy a hatalom ne találjon meg. Nevetségessé válunk, amikor megpróbáljuk kicselezni a hatalmat, mert az pontosan tudja, kik azok, akiket üldöz, és addig fogja aljas módon csűrni-csavarni a maga jogszabályait, amíg meg nem találja a módját, hogy tönkretegyen minket. Akkor meg addig is szabad emberként, felemelt fejjel kell tenni a dolgunkat. Nem szállunk be a játékukba.

Lesz békeidő?

– Nem létezik olyan szörnyűséges kor, amikor belül ne lehetne békét teremteni. És ebbe belefér az is, hogy kicsavarják az ember kezéből egyik-másik fontos ügyét. De ettől nem omlunk össze, hanem valahogyan kivárjuk, amíg majd ők összeomlanak. És akkor újrakezdjük, újra fogjuk építeni, amit most eltapostak. Amikor a régi kedves gyermekkori olvasmányunkban Rácz tanár úr szőnyeg szélére állítja a gittegyletet, Nemecsek közben kikaparja egy frissen berakott üveg gittjét. Tudom, a gittegylet kifejezésnek más az üzenete, de ebben a könyvben mégis sok minden benne van arról: vannak az életben számunkra fontos és kedves dolgok, amelyeket nem engedhetünk elveszni akármilyen Rácz tanár úr kedvéért sem. És hol vannak ezek Rácz tanár úrhoz képest…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.