A SEGÉLYEZÉSI RENDSZER ÁTALAKÍTÁSA CSAK MÉG BIZONYTALANABBÁ TETTE A RÁSZORULÓK ÉLETÉT

MÉRCE
Szerző: CSENGEL KARINA
2018.11.07.

2015-ben az önkormányzatok feladatkörébe került a segélyek kiosztása, a kormány elképzelése szerint elméletileg ettől igazságosabb lett volna a rendszer, mivel a helyi közösség könnyebben képes megítélni, ki rászoruló, és ki nem. Az Abcúg riportja szerint a valóság azonban az, hogy az új rendszer minden, csak nem igazságos.

Amióta a kormány megszüntette a lakásfenntartási támogatást, az adósságkezelési szolgáltatást, a méltányossági közgyógyellátást és a méltányossági ápolási díjat, az önkormányzatok döntik el, fordítanak-e pénzt ezekre a célokra az újonnan bevezetett települési támogatás keretében.

A rendelet szerint az önkorányzat telelülési támogatást köteles nyújtani a szociálisan rászoruló személyek részére, a rendszeres támogatás járhat

- a lakhatáshoz kapcsolódó rendszeres kiadások viseléséhez,

- a 18. életévét betöltött tartósan beteg hozzátartozójának az ápolását, gondozását végző személy részére,

- a gyógyszerkiadások viseléséhez,

- a lakhatási kiadásokhoz kapcsolódó hátralékot felhalmozó személyek részére.

Ezen kívül a képviselő testület köteles rendkívüli települési támogatást nyújtani a rendkívüli élethelyzetbe került, illetve az időszakosan vagy tartósan létfenntartási gondokkal küzdő személyeknek. A települési támogatás formáit, jogosultsági feltételeit azonban helyi rendeletben szabályozzák, az igényelhető segélyek településenként, és fővárosi kerületenként jelentősen eltérhetnek – kérdés, hogy egy létfenntartási krízist mennyire old meg egy egyszeri segély.

Kopasz Marianna és Gábos András kutatók az összes magyar önkormányzat adatai alapján összefoglalták, hol, milyen mértékben történek változtatások a segélyezési rendszerben. Az erről szóló teljes tanulmány a TÁRKI most megjelent Társadalmi Riportjában olvasható...

ITT OLVASHATÓ