2020. február 10., hétfő

SZABAD SZEMMEL: JÓL A NÉPPÁRT FEJÉRE NŐTT AZ ORBÁN-PROBLÉMA

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.02.10.



EUobserver 

Az Európai Néppárt küszködésében, hogy mitévő is legyen Orbán Viktorral, a politikai főáramlat mélyebb gondja jelenik meg, mindennél ékesebben illusztrálva a közép és a populista szélsőség harcát. Az a bizonytalanság tükröződik vissza benne, hogy esetleg napjaink fő ellentéte ma már nem is a jobb- és a baloldal, hanem a nyílt társadalom mellett érvelő haladó erők, valamint a zárt rendszereket pártoló nacionalisták között húzódik. Mindenesetre az EPP a minap érvényben hagyta a Fidesz felfüggesztését, mert mélyen megosztott a magyar párt további sorsát illetően. Vonatkozik ez a CDU-ra is, miközben a CSU egyre inkább szembefordul a magyar vezetővel a Weber-ügy miatt. Orbán elképzeléseit övezi némi tisztelet a kereszténydemokraták soraiban, még akkor is, ha sokan nem értenek egyet a gyűlölettel teli retorikával. A politikus viszont megint csak kirohant, azzal vádolva a konzervatívokat, hogy azok túlságosan is törleszkednek a baloldalhoz és a liberálisokhoz és ismét azzal fenyegetőzött, hogy átáll egy rivális pártcsaládhoz. A Néppárt ernyőszervezet, csak éppen az évek folyamán a fejére nőtt az Orbán-probléma. De azért védi a Fideszt a szankcióktól. És az is igaz, hogy jól jön neki a 12 magyar EP-képviselő, noha közben a kormányfő elűzte a CEU-t és nem fogta vissza a gyűlöletkeltést sem. Hiábavalónak bizonyultak a remények, hogy majd Tusk megfékezi. Orbán végig igen pragmatikus: lehetőleg maradna a legerősebb parlamenti csoportban, de ha ez nem megy, akkor kell keresni egy másik frakciót, hogy annak az élére álljon. Támaszkodhat Salvinira, Le Penre, egy-két közép-európai szövetségesre, valamint feltehetőleg a PiS-re is, bár itt belezavarhat az orosz kapcsolat. 

A vezércikk arra hívja fel a figyelmet, hogy Lengyelországban egyre nagyobb veszélybe kerül a jogállam, mert a kormány politikai ellenőrzés alá helyezi a bíróságokat. Ráadásul az egész EU a jogállamra épül, és ha valahol fenyegetés éri a jogállamot, az kikezdheti az egész egységes piac jogi alapjait. A lengyeleknél már életbe lépett az ún. szájkosár törvény, amelynek értelmében el lehet bocsátani azokat a bírákat, akik bírálni merészelik a reformokat. A PiS arra hivatkozik, hogy egy sor, igencsak időszerű változtatást máshonnan vett át. Független megfigyelők azonban úgy látják, hogy az innen-onnan lekoppintott megoldásokból összetákolt szerkezetnek egyetlen célja van: kiterjeszteni a politika hatalmát az igazságszolgáltatásra. A kiindulópont a magyar nacionalista kormány forgatókönyve volt. A Jog és Igazság annak mentén haladva gyorsan kasztrálta az Alkotmánybíróságot, amikor telerakta azt a saját embereivel. Egy-két dologban ugyan az Európai Bíróság közbenjárására visszakozott a kabinet, de a bírák kinevezését továbbra is kézben tartja. Sőt, felelősségre vonásuk jogát is magához vonta. Majd a szájkosár törvénnyel rátett még egy lapáttal, hiába tiltakozott a Legfelsőbb Bíróság. Így most jogi káosz fenyeget, két párhuzamos jogrendszer alakul ki. Ebben a helyzetben az várható, hogy a kormány kibekkeli, amíg áprilisban nyugdíjba meg az LB elnök asszonya és akkor egy vazallust ültet a helyére. Az unió nem lehet békülékeny, hiába merült fel, hogy új kezdetre van szükség Lengyelországgal, miután megkezdte működését az új Bizottság. Brüsszelnek továbbra is az Európai Bírósághoz kell fordulnia. De legfőképpen a tagállamoknak nem szabad visszariadniuk attól, hogy a szerkezeti alapból folyósított vonzó támogatásokat a jogállam fenntartásához kössék. A tagság feltételekkel jár – jó okkal. Az államok nem élvezhetik az összes előnyt, ha nem követik a szabályokat. 

Az EU elkeseredett csúcsnak néz elébe 10 nap múlva a következő költségvetés kapcsán, mivel a szegényebb államok azt követelik, hogy a gazdagabbak fizessenek be többet a közösbe a brit kiválás után. Diplomaták arra figyelmeztetnek, hogy egyre nagyobb a szakadék a két tábor között, pedig az év vége előtt megállapodásra kellene jutni a kérdésben. Ám félő, hogy csak még rosszabb lesz a viszony a két oldal között. A vita minden eddiginél véresebb, mert a Brexit 60 milliárd eurós lyukat ütött a következő hét évre szóló előirányzaton. Egy beavatott forrás úgy ítéli meg, hogy a nettó befizetőknek igazolniuk kell saját polgáraik előtt: ők harcolnak minden egyes pennyért. De egyelőre mindenki beássa magát. Az Európai Tanács elnöke a múlt héten minden tagállam vezetőjét személyes találkozón figyelmeztette, hogy ha nincs egyezség, akkor jövőre be kell fagyasztani a kiadásokat, ami igencsak kedvezőtlenül hatna ki a felzárkózási alapra, és nagy csapást mérne az EU hitelességére. Ám a felhívás falra hányt borsónak bizonyult. Ám Michel remélhetőleg kellő lendületet tud felmutatni a csúcstalálkozón. A nagy kérdés az, a nemzeti jövedelem hány százalékánál húzzák meg a határt a befizetésekhez. A magyarok, lengyelek, spanyolok azt szeretnék, ha maradna a fejlesztési segítség eddigi szintje. A franciák és írek amellett kardoskodnak, hogy nem szabad hozzányúlni az agráralaphoz. A soros finn elnökség a kohéziós támogatásoknál 12, a mezőgazdasági szubvencióknál pedig 13 százalékos mérséklést javasolt. A gazdagabbak viszont ragaszkodnak a bőséges visszatérítések rendszeréhez...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése