2020. május 24., vasárnap

HÓMAN BÁLINT KÉT TESTE

QUBIT
Szerző: PETŐ ANDREA
2020.05.24.


Már terjedelmében is impozáns kötet igyekszik tisztázni az 1946-ban háborús bűnösként elítélt, 2015-ben felmentett, aztán a székesfehérvári szoborállítási botrány miatt újra elhíresült történész, volt vallás-és közoktatásügyi miniszter népbíróságbeli perének körülményeit. Sikerül vajon?

A magyar miniszterelnökök holtestének általában kalandos története van, függetlenül attól, hogy kivégezték őket vagy meghaltak. Például tudja Ön, hogy hol van eltemetve Friedrich István, aki 1919-ben mintegy három hónapig volt Magyarország miniszterelnöke? A kérdésnek nemcsak azért van jelentősége a mai, labdarúgásra különös figyelmet fordító korunkban, mert ő volt az egyetlen magyar miniszterelnök, aki a nemzeti labdarúgó válogatott tagja is volt, hanem mert sorsa tragikusan összefonódott a ma nála lényegesen ismertebb Hóman Bálinttal. Friedrich István Károlyi Mihály közeli munkatársából lett a Horthy-rendszer híve és aktív támogatója, akit a Grősz-perben ítéltek el 15 évre. Hómannal együtt és egyidőben a váci börtönben raboskodtak, egy évben haltak meg, s itt, a börtöntemetőben temették el őket. Friedrich esetében 1990-ben semmisségi eljárással az ítéletet megszüntették. Hómant 2015-ben a Fővárosi Törvényszék bűncselekmény hiányában posztumusz felmentette a háborús bűntett vádja alól. Együtt exhumálták a testüket, és míg Hómant ünnepélyesen újratemették 2001-ben az akkori igazságügy miniszter, kultuszminiszter és az oktatási tárca vezetőjének jelenlétében, addig Friedrichet visszatemették ugyan oda, ahol eddig volt: a váci börtön temetőjébe.

Mi a különbség Friedrich és Hóman pere és annak utóélete között? – tehetnénk fel a kérdést, hiszen Friedrich még ráadásul miniszterelnök is volt. Miért Hóman lett az 1989 utáni „történeti átértékelés” azaz a 1945 és 1989 közötti korszak történetének, ezzel közvetve az 1945 előtti korszak átértékelésére tett kísérletnek a szimbóluma? Ez a kérdés azért is fontos, mert ezzel címmel – történeti átértékelés” – már jelent meg vaskos szerkesztett kötet szintén Ujváry Gábor szerkesztésében, amelyben politikai hovatartozástól függetlenül a legkiválóbb kortárs történészek vizsgálták tanulmányaikban Hómant mint történészt, mint közgyűjteményi szakembert, mint politikust, illetve kiváló kapcsolati hálóját – hiszen e nélkül felfelé ívelő karrierje nem érthető –, valamint Székesfehérvárhoz való kapcsolódását. A 2011-es tanulmánykötet azonban nem az amúgy indokolt szakmai lezárás megnyugvásához vezetett, hanem azt 2015-ben a Hóman-szobor állításának terve, illetve 2016-ben az MTA beperlése követte, amelynek során azt követelték, hogy állítsa vissza Hóman MTA-tagságát.

Ebbe az új, történeti átértékelési folyamatba illeszkedik a most második kiadásban megjelent kötet, mely Hómant a 2. világháború utáni politikai igazságszolgáltatásban vizsgálja. Ahogy L. Simon László írja a bevezetőben: „a gazdag kötet ugyan a négy évvel ezelőtti szoborállítási fiaskót nem tudja, és nem is kívánja orvosolni, ugyanakkor éppen arra példa, miképpen kell olyan módon feltárni egy vitatott korszakot, jelenséget, politikai folyamatot, hogy összetett és hiteles képet alkothassunk történelmünk kimagasló személyiségeiről, koránt sem fekete vagy fehér életútjuknak az egész nemzet sorsát alakítani képes sikereiről, kudarcairól, tévedéseiről, vélt vagy valós bűneiről.”

De megfelel-e a kötet ennek a saját maga által kitűzött célnak?
...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.