2020. június 10., szerda

AZ ALGORITMUSOK MEGHATÁROZZÁK AZ ÉLETÜNKET – DE JÓ EZ NEKÜNK?

24.HU
Szerző: D. KOVÁCS ILDIKÓ
2020.06.10.


Mára olyan nagy mennyiségű információ áll rendelkezésünkre, hogy algoritmusok segítségével nemcsak azt lehet megjósolni, milyen tévésorozatok tetszhetnek nekünk, de azt is, hogy egy világjárvány hogyan fog terjedni. Ez azonban számos kérdést felvet, köztük etikai problémákat is, amikkel foglalkozni kell. A többi között erről beszélgettünk Alessandro Vespignani hálózatkutatóval, akinek A jóslás algoritmusa című könyve június elején jelent meg magyarul a Libri gondozásában.

Alessandro Vespignani

Olasz származású fizikus, kutatási területe a komplex rendszerek, a hálózatelmélet és a számítástudomány. A bostoni Northeastern University Hálózattudományi Intézetének igazgatója. Tagja az Amerikai Fizikai Társaságnak, a Harvardon működő Kvantitatív Társadalomtudományi Intézetnek, valamint a londoni székhelyű Academia Europaeának. A tudományos előrejelzés és a hálózatelmélet területén napjaink legelismertebb tudósai között jegyzik, Barabási Albert-László közeli munkatársa.

Sokszor halljuk azt a kifejezést, hogy hálózatelmélet, de nem könnyű pontosan meghatározni a fogalmat. El tudja röviden magyarázni a jelentését?

A világot hálózatok alkotják, azok kötnek össze mindent, amit látunk. Ha a társadalomra gondolunk, közlekedési, mobil-, áruelosztási és kereskedelmi hálózatokba ágyazódva éljük az életünket. Minden hálózat. És ott vannak a társadalmi kapcsolatok, a közösségi médiát konkrétan hálózatként találták ki, ott vagyunk a Twitteren és a Facebookon, ott lépünk kapcsolatba a saját hálózatunkat alkotó emberekkel. Ha megértjük a hálózatokat, megértjük a világot is. A hálózatok ott vannak a testünkben is, az agyunk maga egy hálózat, és a sejtjeink is ilyen formában léteznek, vagyis a betegségek megértéséhez is egy hálózatot kell megértenünk. Végül, ha arra gondolunk, ami most éppen történik világszerte, a betegségek szintén hálózatokon keresztül terjednek, mert így tudnak eljutni egyik emberből a másikba. Az utóbbi három hónapban nem csináltunk mást, mint megpróbáltunk tönkretenni egy hálózatot, hogy így vessünk véget egy járványnak: maradj otthon, ne találkozz senkivel! A könyv a hálózatok forradalmától indul, és bemutatja azt, hogyan jutottunk el algoritmusok és számítógépek segítségével oda, hogy előre tudjuk jelezni a jövőt, akár az egyénekre vonatkoztatva is.

A könyvében a modern hálózatelmélet fontos elemeként tünteti fel a nagy mennyiségben rendelkezésre álló adatokat, vagyis a big datát, valamint az úgynevezett datifikációt. Miért ilyen lényeges ez, és hogyan használható a hálózatkutatás során?

Ha húsz évvel ezelőtt azt mondtam volna, hogy a betegségek hálózatokon keresztül terjednek, be tudjuk mérni ezt a hálózatot? Azt a választ kaptam volna, hogy nem, hogyan is tudnánk ezt megtenni?! Akkor megfigyeléseket végeztünk, kérdőíveket készítettünk, most meg a mobilszolgáltatók segítségével meg tudom nézni, ki hol volt és mit csinált egy adott pillanatban, sőt a Twitteren és a Facebookon azt is látom, hogy ki mit írt. Ezek az adatok kulcsfontosságúak ahhoz, hogy az elmélettől eljussunk az alkalmazásig, hogy képesek legyünk előrejelzéseket és elemzéseket készíteni. Olyan ez, mint az időjárás-előrejelzés: hiába ismered a szükséges egyenleteket, ha nincsenek a birtokodban a meteorológiai állomások által összegyűjtött adatok.

Az elmúlt húsz évben képessé váltunk arra, hogy digitális úton megszerezzünk minden olyan adatot, aminek segítségével ablakot nyithatunk a jövőre...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése