2020. augusztus 10., hétfő

MIÉRT NEM JAVÍT, CSAK RONT A LAKHATÁSI HELYZETEN A JELENLEGI LAKÁSPOLITIKA?

MÉRCE
Szerző: KOVÁCS VERA
2020.08.10.



...Amikor azt szoktam mondani, hogy az országban nincsen lakáspolitika, még ma is felhúzott szemöldökkel néznek vissza rám, közpolitikával foglalkozó emberek is: mi a helyzet akkor az önkormányzati bérlakásokkal, amelyek meglétével, hiányával, mutyijával időről időre tele a padlás is, nem hogy a sajtó…

Megpróbálom összefoglalni, hogy mit értek ezen.

Mi a hajléktalanellátás? Kik a hajléktalan emberek? A szociális törvény alapján hajléktalan „a bejelentett lakóhellyel nem rendelkező személy, kivéve azt, akinek bejelentett lakóhelye a hajléktalan szállás”, illetve „aki éjszakáit közterületen vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben tölti”.

A hajléktalanellátás minden más szociális ellátáshoz hasonlóan felosztható alap- és szakosított ellátásra: az alapellátás otthont nem, csak szolgáltatást nyújt, a szakosított ellátás lakhatást, szállást is jelent.

A hajléktalanellátás mindkét szinten több szolgáltatásból áll: az utcai gondozó szolgálatok az utcán élőket látogatják. Ez a hazai szociális munkás gondozási folyamatok közül a nagyon kevés proaktív – kezdeményező jellegű szolgáltatás egyike: azaz itt a kollégák keresik fel az ügyfeleket, azok kérése nélkül, és ők tesznek javaslatot egyéb szolgáltatások igénybevételére is.

Hogy ezek mik lehetnek? A leginkább igénybevett szolgáltatások a nappali melegedők, az éjjeli menedékhelyek és az átmeneti szállók. A rendszer részei még a krízisférőhelyek, hajléktalanok gondozóházai, lábadozók, és a hajléktalan embereknek szegregáltan szolgáltató, nem az otthontalansághoz kötődő szolgáltatások, mint például a hajléktalan emberek háziorvosi ellátása vagy munkaügyi központja.

Az éjjeli menedékhely papírforma szerint arra való, hogy, ha valaki bajba kerül, legyen hol meghúznia magát egy vagy néhány éjszakára. Ehhez képest minden menedékhelyen dolgozó kolléga ismeri a helyzetet, hogy sokan éveken, vannak, akik évtizedeken át visszajárnak egy-egy éjjeli menedékhelyre. Azaz sokan képtelenek továbblépni ebből az ellátási formából, mert egyszerűen nincs hová, és nincs hogyan.

Az éjjeli menedékhelyen sokszor még ma is a dickensi szegénység képei fogadnak: telente van, hogy a krízisférőhelyekkel bővített intézményekben több tucat ember alszik egy légtérben, nem ritkán a padlón is, sokan közülük egyetlen csomag nélkül érkeztek: szó szerint semmijük sincsen, csak a ruha, ami rajtuk van.

Arra most ne térjünk ki, hogy mennyire pihentető vagy biztonságos mondjuk 40-50 ismeretlennel egy légtérben aludni, vagy behozni ide valakinek az utolsó szatyrát, az utolsó pár cipőjét. És ezzel nem azt a sztereotípiát szeretném erősíteni, hogy a szállókon lopnak: ha egy menedékhelyen egy ilyen nagy hálóteremben egyetlen egy ember is berúg, szélsőségesen erőszakos, vagy meglopja a többieket, akkor ott bizony mindenkinek a nyugalma, a testi épsége, csekély tulajdona veszélybe kerül – nem a potenciális elkövetők, hanem a potenciális áldozatok száma túl magas ebben a rendszerben.

Az éjjeli menedékhely párja a nappali melegedő: ide helyszíntől függően melegedni, mosakodni, mosni, számítógépet, konnektort, könyvtárat, csomagmegőrző szolgáltatást, és különböző, helyszínenként változó, egyedileg indított szolgáltatásokat igénybe vevők tudnak bejárni. A nappali melegedők főleg télen fontosak, ilyenkor egyébként saját fűtetlen otthonából is van, aki betér ide. Tehát nem is csak azok veszik igénybe a hajléktalanellátó szolgáltatást, akinek nincsen otthona.

Sokaknak a szegénység, csökkent öngondoskodási készség vagy más ok miatt az otthonában olyan rossz körülmények uralkodnak, hogy a fűtés, villany vagy a biztonságos vízhasználat sem biztosított...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.