2020. augusztus 17., hétfő

NEM HATÁRON TÚLI, HANEM HATÁRTALANUL MAGYAR

24.HU
Szerző: SZÁNTÓ ESZTER
2020.08.16.


Száz éve írták alá a trianoni békeszerződést, ám az erdélyi születésű íróink, költőink a mai napig meghatározó szereplői a magyar irodalomnak. Közülük mutatunk be ötöt, akik mind átköltöztek Budapestre, de életüket és művészetüket erősen áthatotta a kisebbségi lét tapasztalata. Van, aki erre pozitívan tekintett, mert ez segítette megtanítani őt küzdeni, van, akit politikai bebörtönzése tett szabaddá, mert tudta, hogy innentől nincs vesztenivalója, és olyan is, akinek idén jelent meg 500 oldalas regénye a harmincéves emigrációjáról.

Én nem határon túli vagyok, hanem határtalanul magyar – Kányádi Sándor

A Hargita megyei Nagygalambfalváról, székely parasztcsaládból származó Kányádinak már születésekor problémát okozott magyar származása. 1929. május 10-én született, de egy aznapra eső fontos román nemzeti ünnep miatt május 11-re anyakönyvezték, mert az mégsem járja, hogy magyar származásúként ugyanarra a napra essen a születésnapja.

Trianon után a magyar irodalom jelentős része határon túli irodalommá vált, melynek egyik központi témája a kisebbségi lét és az abból fakadó nehézségek, például az erőszakos asszimiláció elleni küzdelem és a nemzeti identitás megtartása. Az erre irányuló törekvések egyik fontos eszköze az anyanyelv fontossága, melyet Kányádi Sándor is sokszor hangsúlyozott.

Idestova 80 esztendősen elmondhatom, bejártam szinte az egész világot, s mindenhol találkoztam magyarokkal. De nehéz szívvel tapasztaltam, hogy mikor elmerészkedik a kicsi Magyarország területére a magamfajta ember, ott azonnal „határon túlinak” kezdik nevezni. Én nem határon túli vagyok, hanem határtalanul magyar, szoktam mondani

– nyilatkozta egy 2009-es interjúban, de jó néhány verséből kiérezni keserűségét, hogy nem mindenki gondolja ezt így.

„vagyunk amíg
lenni hagynak
se kint se bent
mint az ablak
[…]
se kint se bent
rajtunk részeg
tekintettel
általnéznek”

– írta 1969-es Vagyunk amíg című versében.

Kányádi, akinek az anyanyelv megtartó ereje és az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozták meg a költészetét, korábban azt nyilatkozta, Erdélyre úgy tekint, ahogyan a Mikor szülőföldje határát megpillantja című versében megfogalmazta:

a szívem Kolumbusz árbockosárból / kiáltó matróza mikor / idáig érkezem // minden más táj csak óceán / ez itt a föld / a föld nekem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.