2020. december 3., csütörtök

RÁADÁS: A HAGYOMÁNYOS CSALÁD HAMIS MÍTOSZA

444.HU
Szerző: SÁROSI PÉTER
2020.11.26.


A kormányzat által hirdetett családideál egyedülállósága és univerzalitása egy mesterségesen teremtett mítosz, amivel ideje leszámolni.

Ha az ember egy múzeum klasszikus antikvitást bemutató szobrai között sétál, áthatja az ünnepélyes visszafogottság érzése. A hófehér márványalakok tiszteletet parancsolnak, még ha az emberi test meztelenségét is ábrázolják. Tökéletes arányok, harmónia és tisztaság: ezek a klasszikus művészet fő értékei számunkra.

Legalábbis ezt tanuljuk az iskolában. Pedig az ókori görög szobrászok a legritkább esetben hagyták meg hófehéren a szobraikat. Azok eredetileg a maguk korában különféle élénk, néha kimondottan rikító színekben pompáztak. Amikor a modern kor embere megtalálta őket, eltemetve, akkor a restaurátorok az eredeti festék maradványait is kosznak vélték és lecsiszolták.

Így gyakorlatilag nem egyszerűen megtisztították és restaurálták a szobrokat, de egyben megteremtettek egy fiktív, sosem létezett klasszikus antikvitást.Ami sokkal inkább hasonlított a 19. századi európai klasszicista eszményhez, amire a diadalmas, a “primitív” és “sötét” afrikai és ázsiai kontinenst meghódító és “civilizáló” nyugati fehér ember világnézete nyomta rá a bélyegét. A gyökerei sem lehettek tehát mások, mint hófehérek. Ez még mindig tükröződik abban, ahogy kollektív felháborodást okoz, ha a klasszikus görög hősöket esetleg nem hófehér bőrű színészek játszák. Blaszfémiát kiáltanak azok, akik a fehér márványszobrok között nőttek fel. Pedig az egykori görög számára a bőrszínnek vajmi kevés jelentősége volt, és a nem tulajdonítottak felsőbbrendűséget azoknak, akiknek világosabb volt a bőre embertársaikénál.

Ugyanez figyelhető meg abban, ahogy az európai ember Jézust ábrázolja: hófehéren, szőke hajjal, kék szemmel. Pedig a történeti Jézus nagy valószínűséggel közel-keleti vonásokkal rendelkezett: barna bőre, sötét haja és arcszőrzete, sötét színű szeme volt. És közben kinevetjük az etióp keresztényeket, amiért ők fekete embernek ábrázolják Jézust: pedig az ő ábrázolásuk semmivel sem viccesebb, mint az európaiaké.

Eric Hobsbawm “A kitalált hagyomány” címmel könyvet is írt arról a jelenségről, ahogy a változástól félők olyan hagyományokat, tradíciókat teremtenek maguknak, amelyek valójában fikción alapulnak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.