Szerző: akiraly
2020.05.31.
Mi a nem normális, amikor pont normális szorongani?
Ahogy azt James Hamblin is írja az Atlanticban megjelent cikkében, az MDD, vagyis az orvosi értelemben vett depresszió eleve nem ritka, az Egyesült Államokban az adatok szerint egy adott évben a népesség 5-7 százaléka szenvedhet MDD-ben. De még a depresszió különösen súlyos formájáról, a pszichotikus depresszióról is úgy tartják, hogy a globális népesség 7 százaléka esik át rajta legalább egyszer 75 éves koráig.
Most, a világjárvány idején, amikor millió számra betegednek és tízezrével halnak meg emberek, akár egy nagyságrenddel is többen lehetnek depressziósok. Robert Klitzman, a Columbia egyetem pszichiátriaprofesszora egy, a neves orvosi szaklapban, a Lancetben megjelent kínai kutatás adatait kivetítve arra jutott, hogy jelenleg akár a teljes amerikai népesség 50 százalékának lehetnek depressziós tünetei. Vagyis már annyira általános a bénultság, az erőtlenség és a reménytelenség, hogy már-már normálisnak számít.
"Nem ismerek senkit, akinek most ne lennének depressziószerű tünetei. Nehéz úgy működni, hogy az agyunk folyamatosan harcolj vagy menekülj módban van. Ez nagyon fárasztó. vagyis teljesen normális, hogy nem tudunk koncentrálni, vagy kimászni az ágyból. Ez a fenyegetésre adott evolúciós választ" - mondta Wartiknak Luana Marques, a Harvard orvosi karának pszichológusa, az Amerikai Szorongás és Depresszió Társaság elnöke. Craig Sawchuck, a minnesotai Mayo klinika pszichológusa egyenesen a "depresszív realizmus" kifejezést használja a jelen helyzetre. Vagyis a levertség, kilátástalanság nem túlreagálás, "el kell fogadnunk, hogy nagyon nehéz, esetenként tragikus helyzetben vagyunk".
Ez azonban aligha lehet azért, mert hirtelen emberek millióinak borult el az agya, sokkal inkább a körülmények válthatnak ki hasonló reakciókat sokakból. Ez egyáltalán nem könnyíti meg azok dolgát, akiknek el kéne dönteniük, ki a beteg, és ki az, aki csak az adott körülmények között teljesen normálisan levert. Vagyis azt, hogy ki szorul kezelésre, illetve egyáltalán arra, hogy hogyan kéne kezelni a helyzetet. Mit kéne tenniük? Milliókat diagnosztizálni depresszióval, vagy inkább agresszívebben kezelni azokat a társadalmi jelenségeket, esetünkben a világjárványt és kísérőjelenségeit, melyek ezt a sok szenvedést okozzák?
Ahogy azt James Hamblin is írja az Atlanticban megjelent cikkében, az MDD, vagyis az orvosi értelemben vett depresszió eleve nem ritka, az Egyesült Államokban az adatok szerint egy adott évben a népesség 5-7 százaléka szenvedhet MDD-ben. De még a depresszió különösen súlyos formájáról, a pszichotikus depresszióról is úgy tartják, hogy a globális népesség 7 százaléka esik át rajta legalább egyszer 75 éves koráig.
Most, a világjárvány idején, amikor millió számra betegednek és tízezrével halnak meg emberek, akár egy nagyságrenddel is többen lehetnek depressziósok. Robert Klitzman, a Columbia egyetem pszichiátriaprofesszora egy, a neves orvosi szaklapban, a Lancetben megjelent kínai kutatás adatait kivetítve arra jutott, hogy jelenleg akár a teljes amerikai népesség 50 százalékának lehetnek depressziós tünetei. Vagyis már annyira általános a bénultság, az erőtlenség és a reménytelenség, hogy már-már normálisnak számít.
"Nem ismerek senkit, akinek most ne lennének depressziószerű tünetei. Nehéz úgy működni, hogy az agyunk folyamatosan harcolj vagy menekülj módban van. Ez nagyon fárasztó. vagyis teljesen normális, hogy nem tudunk koncentrálni, vagy kimászni az ágyból. Ez a fenyegetésre adott evolúciós választ" - mondta Wartiknak Luana Marques, a Harvard orvosi karának pszichológusa, az Amerikai Szorongás és Depresszió Társaság elnöke. Craig Sawchuck, a minnesotai Mayo klinika pszichológusa egyenesen a "depresszív realizmus" kifejezést használja a jelen helyzetre. Vagyis a levertség, kilátástalanság nem túlreagálás, "el kell fogadnunk, hogy nagyon nehéz, esetenként tragikus helyzetben vagyunk".
Ez azonban aligha lehet azért, mert hirtelen emberek millióinak borult el az agya, sokkal inkább a körülmények válthatnak ki hasonló reakciókat sokakból. Ez egyáltalán nem könnyíti meg azok dolgát, akiknek el kéne dönteniük, ki a beteg, és ki az, aki csak az adott körülmények között teljesen normálisan levert. Vagyis azt, hogy ki szorul kezelésre, illetve egyáltalán arra, hogy hogyan kéne kezelni a helyzetet. Mit kéne tenniük? Milliókat diagnosztizálni depresszióval, vagy inkább agresszívebben kezelni azokat a társadalmi jelenségeket, esetünkben a világjárványt és kísérőjelenségeit, melyek ezt a sok szenvedést okozzák?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.