Szerző: ÉS
2021.02.19.
(Standby szabadtéri kiállítás)
Kőrösi Boglárka: Kettős lépték
(Magyar Földrajzi Múzeum, Érd)
Stőhr Lóránt: A jóslat
(Amjad Abu Alala: Húszévesen meghalsz. Forgalmazó: HBO)
A Húszévesen meghalsz a Velencei Filmfesztiválon debütált 2019-ben, és az idei Oscar-díjra nominálták, ám a nemzetközi program szűkített listájára már nem jutott be. Az 1989-es katonai puccs után az iszlamista kormányzat betiltott szudáni mozi hosszú évek után első nagyjátékfilmjében Alala tudatosan reflektál a vetítések varázsára és a szudáni film múltjára: egyik főhőse egy nagyvilágot látott öregúr, aki az élet nagy kalandjai után tért haza szülőfalujába, akárcsak A fákról beszélgetni főszereplői, a filmek szerelmeseként régi celluloidszalagokkal lázít a fennálló rend ellen...
Csengery Kristóf: Ezüstkori (?) kavalkád
(Danyiil Trifonov: Silver Age. Deutsche Grammophon)
De szálljunk le az ezüstkori lóról, hiszen a művelt és érzékeny Trifonovot nem azért szereti a közönség, mert nagy gondolkodó, hanem mert páratlan zongoraművész. A lemez műsora kétségkívül szeszélyes (az egyetlen igazi összekötő kapocs a darabok között, hogy valamennyi orosz) – de mit számít mindez, ha meghalljuk, hogyan játssza a kompozíciókat Trifonov!...
Molnár Zsófia: Embert tolláról
Jean-Claude Carrière (1931–2021)
Jean-Claude Carrière a hetvenes évek elején csatlakozott Peter Brookhoz, akinek párizsi színháza, vagyis inkább kísérleti műhelye, a Bouffes du Nord 1974-ben nyitott. A negyvenes és a hatvanas évek között Brook gyakorlatilag végigrendezte London patinás és kevésbé patinás kőszínházait, rendszeresen dolgozott a Royal Shakespeare Companyval, vagyis végigcsinálta a klasszikus iskolát. De mást akart. Szóval áttette a székhelyét Párizsba, és az Athéni Timon adaptációja után Carrière-rel együtt – akinek ez csupán a második színházi munkája volt, miután Jean-Louis Barrault rátalált – belekezdenek a „színpadi elbeszélések” sorozatába, amely 1985-ben az avignoni fesztivál legizgalmasabb, a boulboni kőfejtő eleve valamiféle spiritualitást sugalló helyszínén bemutatott, mintegy kilencórás Mahábháratában csúcsosodott ki (az előadásból 1989-ben készült film)...
Fáy Miklós: Egy próbát megért
(Gyöngyösi: A Mester és Margarita – online premier, február 13.)
A Mester és Margarita ugyan nem a parasztság helyzetével bajlódik, a történet időnként mégis ellenáll, és, meglepő módon, a Jézus-vonal bírja a slágerhangot, Margarita viszont nem. Jön és elénekel valami édesen búsat, és az ember azt mondaná: na, ne vicceljél már. Pedig nem viccnek van szánva...
Grecsó Krisztián: Malom a pokolban
(„SZFE” – Facebook videó, „Nézz körül az SZFE induló képzései között!”, február 10.)
Az „új felvétel” az úgynevezett megújult SZFE-t hirdeti a fiataloknak. Mint régen a papírgyárat reklámozták, éppen úgy. A képsoron a reménybeli osztályfőnök ellök egy billiárdgolyót, megvárja, amíg a csont csattan, leteszi a dákót, elindul a kamera felé, és mond néhány sort Vörösmarty Mihály verséből. Mi zokog mint malom a pokolban. Minden rossz, ami látszik, és minden, ami hallatszik. A verset mondó ember, ezzel kezdtem, és ezzel is fejezném be, levetkőzik, kiadja magát, S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől...
Rákai Zsuzsanna: Bizarr képtár
(Budapesti Fesztiválzenekar, Elisabeth Kulman, Fischer Iván – Művészetek Palotája, február 13.)
Az a zárkózottan koncentrált figyelem, amely olyan jellemző Fischer Iván Mahler-produkcióira, és amely a katartikus végkicsengés ellenére sem a végső drámai tetőpontot avatja feledhetetlenné elsősorban, hanem a groteszk magasztossá nemesedésének élményét...
Károlyi Csaba: Negyven lélegzetvétel
Podmaniczky Szilárd: A másik ember megértésének diadala. PMA, Balatonboglár, 2020, 165 oldal, 2990 Ft
A könyvtárgy minden eleme azt erősíti, hogy legyünk megértőek, és figyeljünk egymásra. Illetve azt sugallja: ha magunkra vagy a másikra figyelünk, az ugyanaz. A borítón Szűcs Attila Fehér gömbön plankingelő című festménye látható, alatta, ugye, azt olvassuk, hogy: A másik ember megértésének diadala. A másik ember a plankingelő. A másik ember mi vagyunk. A másik ember a szerző, aki elénk teszi ezt a művet. A másik ember az, aki elkezd nekünk az első fejezetben beszélni: a menekülő Tamás. (...)
A lényeg talán az, amit a cím ígér. Ám hol itt a diadal? Diadal azért szerintem nincs. Remény sincs, csak a csillagos ég a hatodik oldalon...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...
Hegedűs Claudia: Ex libris
J. S. Margot: Mazel tov
Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van
Per Petterson: Férfiak az én helyzetemben
Simon Stranger: Fény és sötétség lexikona
Zsembery Borbála: A termékeny gyász
Tamás Zsuzsa: Tövismozaik. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 151 oldal, 2999 Ft
A Tövismozaik sok dologra vállalkozik: egyszerre mutatja be egy meghatározó szerelem történetét, a szülői minták működését és hatását egy szenvedélybeteg anyán keresztül, a felnőtté válás gyötrelmeit és az alkotni képes művész születését, aki a gyászból táplálkozva tud újat teremteni. Tamás Zsuzsa magabiztos kézzel fogja össze ezeket a szálakat, és vezeti rajtuk végig az olvasót, aki minden bizonnyal magára fog ismerni a történet valamely pontján...
Farkas Balázs: Panelházi rekviem
Böszörményi Márton: Meixner Józsefné apoteózisa. Napkút Kiadó, Budapest, 2020, 110 oldal, 2990 Ft
A rövid fejezetekre tagolt, két szálon futó történet hétköznapi szereplőket mutat be, akik csak élik nyomorult életüket egy meg nem nevezett, Dunához közeli városban. Meixner Józsefné nem mozdul ki a lakásból, ugyanazokat a pótcselekvéseket végzi, ugyanazok a díszletek ismétlődnek körülötte (sütés-főzés, a mikró digitális kijelzője, a tévé). Lánya, Andika viszont alig akar otthon maradni, dolgozik, felfedez, olykor két barátja, Zsolesz és Taszi várja őt. Bizonyos értelemben mindkét szereplő a saját kisszerű életének rabja, még egymást sem bírják elviselni. Hamarosan mindkettőjük létbörtönének falait a misztikum kezdi szétfeszegetni...
Purosz Leonidasz: Nevezzük betegségnek
Biró Krisztián: Eldorádó ostroma. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020, 56 oldal, 1699 Ft
Biró Krisztián jó arányérzékkel uralja az anyagot, amelynek metaszinten fontos része az elbeszélő nyelvhez való viszonya, mégsem válik öncélú mesterség-mutogatássá. Nehéz témákról képes sallangmentesen és hatásosan írni, és van humora ahhoz, hogy meglepjen egy-egy kiállással. „Gyereket nevelni, amíg / ide nem ér a busz, összekulcsolt kezekkel / bámulni a plafont: / a nyár tehát várakozás is, persze, / de nem azért, mert nyár, / hanem azért, mert Borsodból jön.” (32.)...
Deczki Sarolta: Kokain a Kárpátok alatt
Dezső András: Magyar kóla. A kokain útja Magyarországon. 21. Század Kiadó, Budapest, 2020, 381 oldal, 3990 Ft
Rengeteg információ olvasható a könyvben a kokain termeléséről, ennek gazdasági-politikai környezetéről, előállításáról, a nemzetközi kereskedelemről, csak éppen szétszórva, nincs strukturálva. Óriási anyag van egybegyúrva: nyomozati anyagok, interjúk, a kábítószerek előállításának, kereskedelmének története a múltban és a jelenben, számos egyéni esettanulmánnyal illusztrálva. Talán megkönnyítette volna az olvasó dolgát, ha ezeket nem egyben, ömlesztve kapjuk, hanem áttekinthetőbben.
Külön erénye a könyvnek, hogy nem ment el bulváros, szenzációhajhász irányba, éppen csak előkerül néhány, a sajtóból ismerős név...
Urbán Bálint: Egy fordító színeváltozása
Csuday Csaba: Jelen, máshol, sehol. Versek, versfordítások (2020–1962). Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2020, 216 oldal, 2800 Ft
Csuday azonban nemcsak kiváló fordító és irodalmár, hanem elsőrangú költő is egyben, amit a Jelen, máshol, sehol című kötet egyértelműen bizonyít. A közel kétszázhúsz oldalas mű voltaképpen nem más, mint a szerző költői pályájának nagyívű összefoglalása. Csuday költői színrelépése azonban korántsem olyan váratlan, amilyennek tűnik, hiszen a kötet egy része korábban már megjelent különböző fórumokon. Könyve mégis revelatív értékű, mivel a már publikált versek mellett megtalálták helyüket az évek, évtizedek óta a fiókban pihenő művek is. A Jelen, máshol, sehol így, paradox módon, Csuday első verseskötete és egyben összes versek kötete...
Radnai Dániel Szabolcs: Írások a hely szelleméről
A genius loci. Irodalom és építészet. Szerkesztette Kollár Árpád és Tamáska Máté. Martin Opitz Kiadó, Budapest, 2019, 231 oldal, 2900 Ft
A kétfajta diskurzus (és tudományos mező) közelítésének korlátaival az irodalmár–építészetszociológus szerkesztőpáros (Kollár Árpád, Tamáska Máté) tökéletesen tisztában van, ebből adódik a kötet koncepciójának talán leginkább stabil eleme (vagy ütközőpontja): a szociológia. Az az általános társadalomtörténeti, szociográfiai érdeklődés, amely a kulturális produktumok elemzésében-értelmezésében leginkább azok társadalmi beágyazottságára, illetve valóság- és struktúratükröztető erejére nyitott, s többé-kevésbé valamennyi tanulmányban érvényesül.
Podmaniczky Szilárd: A másik ember megértésének diadala. PMA, Balatonboglár, 2020, 165 oldal, 2990 Ft
A könyvtárgy minden eleme azt erősíti, hogy legyünk megértőek, és figyeljünk egymásra. Illetve azt sugallja: ha magunkra vagy a másikra figyelünk, az ugyanaz. A borítón Szűcs Attila Fehér gömbön plankingelő című festménye látható, alatta, ugye, azt olvassuk, hogy: A másik ember megértésének diadala. A másik ember a plankingelő. A másik ember mi vagyunk. A másik ember a szerző, aki elénk teszi ezt a művet. A másik ember az, aki elkezd nekünk az első fejezetben beszélni: a menekülő Tamás. (...)
A lényeg talán az, amit a cím ígér. Ám hol itt a diadal? Diadal azért szerintem nincs. Remény sincs, csak a csillagos ég a hatodik oldalon...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...
Hegedűs Claudia: Ex libris
J. S. Margot: Mazel tov
Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van
Per Petterson: Férfiak az én helyzetemben
Simon Stranger: Fény és sötétség lexikona
Zsembery Borbála: A termékeny gyász
Tamás Zsuzsa: Tövismozaik. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 151 oldal, 2999 Ft
A Tövismozaik sok dologra vállalkozik: egyszerre mutatja be egy meghatározó szerelem történetét, a szülői minták működését és hatását egy szenvedélybeteg anyán keresztül, a felnőtté válás gyötrelmeit és az alkotni képes művész születését, aki a gyászból táplálkozva tud újat teremteni. Tamás Zsuzsa magabiztos kézzel fogja össze ezeket a szálakat, és vezeti rajtuk végig az olvasót, aki minden bizonnyal magára fog ismerni a történet valamely pontján...
Farkas Balázs: Panelházi rekviem
Böszörményi Márton: Meixner Józsefné apoteózisa. Napkút Kiadó, Budapest, 2020, 110 oldal, 2990 Ft
A rövid fejezetekre tagolt, két szálon futó történet hétköznapi szereplőket mutat be, akik csak élik nyomorult életüket egy meg nem nevezett, Dunához közeli városban. Meixner Józsefné nem mozdul ki a lakásból, ugyanazokat a pótcselekvéseket végzi, ugyanazok a díszletek ismétlődnek körülötte (sütés-főzés, a mikró digitális kijelzője, a tévé). Lánya, Andika viszont alig akar otthon maradni, dolgozik, felfedez, olykor két barátja, Zsolesz és Taszi várja őt. Bizonyos értelemben mindkét szereplő a saját kisszerű életének rabja, még egymást sem bírják elviselni. Hamarosan mindkettőjük létbörtönének falait a misztikum kezdi szétfeszegetni...
Purosz Leonidasz: Nevezzük betegségnek
Biró Krisztián: Eldorádó ostroma. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020, 56 oldal, 1699 Ft
Biró Krisztián jó arányérzékkel uralja az anyagot, amelynek metaszinten fontos része az elbeszélő nyelvhez való viszonya, mégsem válik öncélú mesterség-mutogatássá. Nehéz témákról képes sallangmentesen és hatásosan írni, és van humora ahhoz, hogy meglepjen egy-egy kiállással. „Gyereket nevelni, amíg / ide nem ér a busz, összekulcsolt kezekkel / bámulni a plafont: / a nyár tehát várakozás is, persze, / de nem azért, mert nyár, / hanem azért, mert Borsodból jön.” (32.)...
Deczki Sarolta: Kokain a Kárpátok alatt
Dezső András: Magyar kóla. A kokain útja Magyarországon. 21. Század Kiadó, Budapest, 2020, 381 oldal, 3990 Ft
Rengeteg információ olvasható a könyvben a kokain termeléséről, ennek gazdasági-politikai környezetéről, előállításáról, a nemzetközi kereskedelemről, csak éppen szétszórva, nincs strukturálva. Óriási anyag van egybegyúrva: nyomozati anyagok, interjúk, a kábítószerek előállításának, kereskedelmének története a múltban és a jelenben, számos egyéni esettanulmánnyal illusztrálva. Talán megkönnyítette volna az olvasó dolgát, ha ezeket nem egyben, ömlesztve kapjuk, hanem áttekinthetőbben.
Külön erénye a könyvnek, hogy nem ment el bulváros, szenzációhajhász irányba, éppen csak előkerül néhány, a sajtóból ismerős név...
Urbán Bálint: Egy fordító színeváltozása
Csuday Csaba: Jelen, máshol, sehol. Versek, versfordítások (2020–1962). Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2020, 216 oldal, 2800 Ft
Csuday azonban nemcsak kiváló fordító és irodalmár, hanem elsőrangú költő is egyben, amit a Jelen, máshol, sehol című kötet egyértelműen bizonyít. A közel kétszázhúsz oldalas mű voltaképpen nem más, mint a szerző költői pályájának nagyívű összefoglalása. Csuday költői színrelépése azonban korántsem olyan váratlan, amilyennek tűnik, hiszen a kötet egy része korábban már megjelent különböző fórumokon. Könyve mégis revelatív értékű, mivel a már publikált versek mellett megtalálták helyüket az évek, évtizedek óta a fiókban pihenő művek is. A Jelen, máshol, sehol így, paradox módon, Csuday első verseskötete és egyben összes versek kötete...
Radnai Dániel Szabolcs: Írások a hely szelleméről
A genius loci. Irodalom és építészet. Szerkesztette Kollár Árpád és Tamáska Máté. Martin Opitz Kiadó, Budapest, 2019, 231 oldal, 2900 Ft
A kétfajta diskurzus (és tudományos mező) közelítésének korlátaival az irodalmár–építészetszociológus szerkesztőpáros (Kollár Árpád, Tamáska Máté) tökéletesen tisztában van, ebből adódik a kötet koncepciójának talán leginkább stabil eleme (vagy ütközőpontja): a szociológia. Az az általános társadalomtörténeti, szociográfiai érdeklődés, amely a kulturális produktumok elemzésében-értelmezésében leginkább azok társadalmi beágyazottságára, illetve valóság- és struktúratükröztető erejére nyitott, s többé-kevésbé valamennyi tanulmányban érvényesül.
I R O D A L O M
Áfra János: Az építés kudarcáról
Tőzsér Árpád: Struktúrák
Gergely Ágnes: Kőműves Kelemen
Változat népballadára
Szív Ernő: Árvaság, sebek
Mennyi mindenre van szüksége egy családnak. Úgy értem, egy ágas-bogas, sokágú családnak. Egy afféle hagyományos nagycsaládnak, hol van ónkristály, térdzokni, tengerészsapka, karimás nagykalap. Az ilyen emberi formáció kielégíthetetlen vágyakkal, akarásokkal és kívánalmakkal bír, kisgömböc. Mindenre szüksége van, ami emberi.
Kell neki rendszeres összejövetel, újra és újra elővezetett ünnep, terített asztal, egy hiányzó szék, megbillenő, majd vérfoltot hagyó borospohár, elcsattanó tányér, kellenek sebek, árulások, kellenek titkok és rejtélyek, elhallgatások, ordítások, kell pénz, nyilvános pénz, eldugott pénz, perelt, lopott, letagadott pénz, szegénység, halál, születés, közös áhítat, közös éneklés és ima, kell rendbontás, kell renitens, feketebárány. Fölemelt ököl. Megtagadás. Gyilkosság. Sebkötöző gyakorlat, türelem, türelmetlenség, elfogultság, korrektség, reális és szürreális, misztika...
Nagy Zsuka: Az apám és a férfiak
Az apám olyan szőrös, mint Korda György. Nagyon régen láttam egy klipben. Nem szeretem a Korda-szőrös férfiakat, de azért egy kicsi kell. Bár manapság már alig van szőr a férfiakon. És már jó ideje van annak, hogy a fanszőrt a fiúk is borotválják. Ennek ellenére a szakáll divat.
Tegnap találkoztam egy fiúval. Egy délután alatt többet tanultam a világról és magamból, mint évek alatt. Ez a fiú egy zseni és mániákus depressziós. Egyszerre volt felemelő, nyomasztó, kalandos, szép, megejtő, sűrű, súlyos és kimerítő.
Csontsovány teste és érzéki, duzzadt ajkai voltak. Olyan szépen mondta oroszul az Anyám tyúkját, hogy félig beleszerettem. Aztán Lermontovot szavalt a villamoson, mert az Anyám tyúkját a HÉV-en mondta el. Aztán valami zsoltárt énekelt latinul, aztán pedig angolul a Napfivér, Holdnővér filmzenéit. Szép, öblös, férfiús hangja volt. Ez akkor is átjött, mikor Süsüt énekelt a Duna-parton, egy lombtalanításon szerzett piros pléddel a hátán...
Szántó T. Gábor: Homály
A folyosó túlsó felén az öregek még asztalnál ültek tányérjaik fölött, és ettek, vagy csak a távolból néztek némán, vastag szemüvegeik mögül. Beléptek a vakító napsütésből az épület földszinti folyosójára, és hirtelen semmit nem látott a sötétben. Itt is kellemetlen szag csapta meg, de nem annyira keltett benne undort, mint az a másik, az udvaron. Ajtók álltak egymás mellett és egymással szemben, és meg kellett várni, míg egy öregember járókerettel elaraszol mellettük, aztán balra fordultak. Megálltak egy ajtó előtt, kopogtak, és bár nem hallott választ, beléptek.
A szobában is büdös csapta meg. Más, mint az udvar, és más, mint a folyosó szaga, de jellegzetes, állott szag, amit a fiú csak az öregséggel tudott összekötni. Befelé menet, a szekrény közelében még jobban érezte. Az apróra töpörödött, fekete ruhát, főkötőt viselő asszony félig ült, félig feküdt az ágyon. Kisebb volt, mint a fiú. Amikor hangosan köszöntek, feléjük fordította a fejét, leengedte a lábát, és feltápászkodott...
Spindler Zsolt: Dek(oron)ameron
Füzi elbambult egy pillanatra. Eszébe jutott, hogy ez itt egy síközpont, más szóval síparadicsom, és hogy milyen fura, hogy még meg sem halt, de máris a paradicsomban lehet. Még ha csak síparadicsomban is. Hiába, se purgatórium, se semmi, elég jó időben a jó helyen lenni. Ez kicsit vicces volt, magában el is mosolyodott, amit az Írónő rosszalló fejcsóválással nyugtázott. Mind a hatan magyarok voltak: a Katona, aki katona volt, a feleségével, aki katonafeleség volt, az Írónő, aki írónő volt, és Füzi, aki egyedül volt, ők mind magányosan érkeztek síelni. A Szakács, aki szakács volt, és a Szobalány, aki egyetemista volt. A hegyek között megbúvó kis apartmanház – egy a több száz hasonlóból – légkábelen kapta az áramot, de a kábelt előző nap elszakította egy szerencsétlenül dőlő fenyő. Mindenkit megnyugtattak, hogy hamarosan jön szerelő, de az egy nap pont elég volt az okostelefonok lemerüléséhez. Kimenni nem volt tanácsos, az emberek kénytelenek voltak egymással beszélgetni...
Erdei L. Tamás: Hey
Ősi kelta női sírokra gondolsz, amiket a nyáron tártak fel Miskolc mellett. Az ásatáson előtted bontották ki őket a betonkeményre tömörült sárga agyagból. Szikrázott rajta a csákány, beletört az ásó. Miskolc forever, bazmegye. A sírok oldala tele volt kaparászások nyomaival, ujjak vájta vékony árkok, némelyikben benne ragadt a köröm, beleszakadt itt-ott egy-egy ujjperc is. Fiatal, előkelő nők sírjai az Avason. Élve temették el őket, szabadulni próbáltak, két méterrel a föld alatt, egyiknek sem sikerült. Egy sír harang alakú, boltozatos, vájt forma. A kecses, nyúlánk csontváz elcsavarodott, félig ülő helyzetben, jobb karja a hosszúkás koponya fölött kinyújtva, balja a törzs mögött, ujjai begörbültek, évezredes földet markolnak. A rétegvizsgálatok alapján mindössze húsz centire állt meg a felszíntől. Már majdnem kijutott, amikor feladta. Talán a levegő fogyott el, talán az energia a húsból, a hit a szívből, hogy sikerülhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.