Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2021.02.03.
Először röviden arról, hogy az egész nemzetközi médián valósággal végigsöpört tegnap a beszámoló a Szputnyik V harmadik fázisú klinikai vizsgálatának elemzéséről. A koronavírus elleni oltóanyagot kifejlesztő moszkvai Galameja intézet által összeállított - és a nagy tekintélynek örvendő, The Lancet című orvosi szaklap által közzétett, saját szerkesztőségi kommentárral megerősített - kimutatás a Reuters megfogalmazása szerint azt jelenti, hogy a tudományos világ zöld fényt adott az orosz vakcinának, kellően biztonságosnak és csaknem 92 százalékos hatékonyságúnak ítélve azt. A világnak egy újabb hatásos fegyver van a kezében a járvánnyal szemben – írja a hírügynökség. A szer az idősek esetében is hatékony. A Reuters emlékeztet arra, hogy a Szputnyik V-t eddig 15 ország engedélyezte, köztük Magyarország. Nagyobb mennyiséget – félmillió ember beoltására elegendőt – eddig csak Argentína kapott belőle. A feltételes nyitottság azonban eddig is széles volt iránta, így például – mint a hírügynökség írja – Németország is jelezte, hogy használná a Szputnyik V-t, ha az európai gyógyszerhatóság engedélyezi azt.
Navalnij állna nyerésre Putyin ellen?
A másik nagy téma a világsajtóban Alekszej Navalnij, miután a bíróság letöltendőre módosította az ellenzéki politikusra korábban kirótt, felfüggesztett, három és fél éves szabadságvesztés büntetést. A New York Times szerkesztőségi kommentárjának címe: Navalnij ellenáll Putyinnak, és győz.
A felszínen – olvasható a véleménycikkben – ami történt, az az orosz elnök győzelmét jelzi. Totálisan ellenőrzi a bíróságokat, a rendőrséget, a hivatalos médiát, és addig tartja börtönben Navalnijt, ameddig neki tetszik, vagy akár megrendezhet egy halálos balesetet is, ha úgy akarja. Ebben a Dávid és Góliát történetben azonban – vélekednek a New York Times szerkesztői - a 44 éves Navalnij az, akinek sikerült Putyint defenzívába szorítani. Az elnök éveken át arra törekedett, hogy csak rövid büntetéseket kapjon, mert nem akarta mártírrá avatni. De Navalnij azzal, hogy felgyógyulása után hazatért Németországból, majd közzétette azt a pusztító hatású videót, amely azt mutatja meg, milyen palotát épített magának Putyin a Fekete-tenger partján, nem nagyon hagyott az államfőnek más választást, mint hogy munkatáborba küldje, és ezzel az ellenállás erőteljes jelképévé tegye. A vádlottak padjára Navalnij került, valójában azonban Putyint és korrupt csapatát fogták perbe. Százezreket nem lehet bezárni – üzente híveinek Navalnij a közösségi média útján. A New York Times újságírói közösségének véleményét tükröző írás felhívja a figyelmet arra, hogy a tömeges rendőri elnyomás és a fagyos tél nyomán elcsitulhat ugyan a demonstráció, de a széles mozgalom, amelyet Navalnij életre hívott, és amely nagyságrendjében eltér a korábbi ellenzéki szervezkedésektől, tovább növekszik. Az ellenzéknek ma már negyven irodája van szerte Oroszországban, és hívei, akiknek a száma milliókban mérhető, legnagyobb részt olyan fiatalokból áll, akik korábban nem intéztek kihívást a Kreml ellen. A 18 és 24 év közötti oroszok körében Putyin népszerűsége a 2019 decemberben mért 36 százalékról mostanra 20 százalékra esett vissza.
"A nyílt társadalom egy kicsit rendetlen"
A hamburgi Die Welt kommentátora szerint is szorult helyzetben van Vlagyimir Putyin, és Navalnijnak köszönhetően nem képes fenntartani azt a hazug, csalárd látszatot, hogy rendszerében minden megfelel a jogállamiságnak. Jacques Schuster egyébként lebilincselő látványnak nevezi az orosz elnököt, mármint abban az értelemben, hogy szerinte aligha akad korunkban olyan hatalmon levő ember, akin ennyire tiszta megjelenési formájában tanulmányozható a machiavellizmus. Úgy sejtem, a Klubrádió hallgatóinak lennének még tippjei, de ezt most hagyjuk, maradjunk Putyin machiavellizmusánál, amely a Die Welt szerint egyesíti a hatalom kialakításának, bebiztosításának és kiterjesztésének a gépezetét. Az utcakő hidegségével veszi számításba a bel- és külpolitikai opciókat. Valami fölött azonban átsiklik a figyelme: nem veszi észre, hogy a nyílt társadalom egy kicsit mindig rendetlen. Tűnhet gyengének, ami örömteli az autoriterek kedélye szempontjából. De ez egyben a nyílt társadalom erőssége is – miként a társadalmon belüli konfliktusok elhallgatása, elnyomása hasonlatos ahhoz, amikor az egyén elfojtja a saját belső, lelki konfliktusait: ez a biztonság megszűnéséhez vezet, amit – véli a Die Welt cikkírója – Oroszországnak valójában már 1989-ben meg kellett volna értenie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.