CSERHALMI GYÖRGY: AZT MONDJÁK ÁRPA ATTILÁRA, HOGY SZÍNÉSZ. AKKOR MI VAGYOK ÉN?

TELEX
Szerző: HAÁSZ JÁNOS
2021.10.23.

Két fontos beszédének, vagyis egy beszédének és egy felolvasásának a felidézésével kezdődött a több mint egyórás interjú Cserhalmi Györggyel Veiszer Alinda legújabb műsorában (a teljes, több mint egyórás adás ezen a linken nézhető meg jelképes támogatásért cserében). A Kossuth- és Balázs Béla-díjas nemzet színészének az 1989. március 15-én felolvasott 12 pontjáról és a nemrégiben a Magyar Művészeti Akadémián mondott, nagy port kavart székfoglaló beszédéről van szó.

„Voltam én sokszor” március 15-i ünnepségeken, szétvert ünnepségeken is, idézte fel, ahogyan azt is: voltak, akiket március 14-én elvittek, másnap kiengedtek, „ők voltak az elit”, akik „még a vacsorát is megrendelhették”, és később „ők voltak a rendszerváltók”, de ő nem tartozott közéjük. A szétvert március 15-i ünnepségek után „én a proliszakaszban voltam”, nem voltak ellenzéki kapcsolatai sem, ezért 1989-ben „meg is lepett engem, hogy megkerestek ezzel a 12 ponttal”. A megkeresésre gondolkodási időt kért, „gyalázatos, ciki, hogy betojtam”.

– De betojt?
– Igen.
– Mitől?
– Attól, hogy lelőnek. Aztán azt mondtam magamban, hogy atyamáriám, erre azt mondani, hogy kérek szépen gondolkodási időt? És akkor mondtam, hogy rendben van, elvállalom.
– Ez a betojás, ez jellemző volt magára? Ami miatt mostanában a legtöbbet beszélnek magáról, a művészeti akadémián elmondott székfoglalója, amiatt is be volt tojva? Szerintem pontosan tudta akkor is, hogy mi fog történni.
– Persze, hogy tudtam. De hát attól még be lehettem tojva.
– De be volt?
– Annyira nem. De átsuhant az ember fején, hogy van egy tízéves gyerekem, és mi lesz, hogyha fejbe lőnek?
– Hát akkor ott már nem volt lövöldözés.
– Nem volt, hálistennek.
– És [most] az MMA előtt be volt tojva?
– Nem. Mitől lettem volna? Ha be lettem volna tojva, akkor más beszédet mondok.
– És mire számított, mi lesz, ha elmondja azt a beszédet?
– Erre nem számítottam, ami lett.
– Arra nem számított, hogy ilyen hangos ellenérzéseket vált ki?
– Nem. Én azt gondolom, hogy ez tök igaz, amit én elmondtam.

Az MMA-ra, az akadémiai tagságára (vagy nem tagságára) később még visszatérnek, elmeséli, hogy bent volt a kórházban, amikor felhívták, hogy akar-e tag lenni, „kérték, hogy gondolkodjak el ezen az egészen, és ezt mondtam, hogy ha megúszom a rákot, akkor igen… Az ember ott fekszik egy ágyon, lehet, hogy meghal, és rádöbben, hogy hiú. És baromi jó volt hiúnak lenni azon az ágyon, ahol haldokolni szoktak.”

A beszéde apropóján Alinda rákérdez, hogy provokatőr-e, amiből egy debreceni gimnáziumi történet kerekedik ki, konfliktusa az iskola igazgatójával, aminek része volt egy fojtogatáshoz közelítő nyakkendőhúzás is. Később utánanézett az igazgatónak, és kiderült, hogy „a múltjában volt nyilaskeresztes párt, aztán áthelyeződött a komcsi pártba, ahogy annak idején az úgynevezett szocialista ember... Én ezt utáltam”

A múltidézésben előkerül, hogy az anyai nagypapájának a testvére volt Dálnoki Miklós Béla vezérkari főnök, majd a Debrecenben megválasztott ideiglenes kormány miniszterelnöke. Milyen hagyaték, hogy az ember családjában van egy horthysta tiszt, kérdezi Alinda, amit Cserhalmi egyből kijavít: „kettő is volt, édesapám is az volt”. A jogász végzettségű apja a frontról hazakerülve 1945 után sokáig nem kapott munkát, a Horthy-korszakról sem beszélt soha. „A nagyapám, aki evangélikus kántortanító volt Mogyoródon, ő se. Volt egy közmegegyezés, hogy apát ezzel kapcsolatban békén hagyjuk. Nagyon furák voltak... Voltak olyan éjszakák, amikor üvöltésre ébredtünk, mert apámnak rémálmai voltak”, háborús rémálmok, amikről az anyja csak az apja halála után mesélt neki részletesen...

ITT OLVASHATÓ 

LEGFRISSEBB HÍREK A TELEXEN