2023. április 18., kedd

A GÚZSBA KÖTÖTT GAZDASÁGPOLITIKA

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: MELLÁR TAMÁS
2023.04.14.


Az elmúlt két-három hétben Matolcsy György jegybankelnök azon kijelentése tartotta izgalomban a közvéleményt, hogy az Orbán-kormány által alkalmazott gazdaságpolitika elhibázott. Persze különösebb izgalomra nem is lenne szükség, hiszen ez a megállapítás közgazdászkörökben eléggé nyilvánvaló. Legfeljebb az okozhatott némi fejtörést, hogy az MNB elnöke miért csak most világosodott meg, és vajon a közzétett erőteljes kritikája jelenthet-e bármit a hatalmi viszonyok alakulása szempontjából.


Az Orbán-kormány hibás gazdaságpolitikája egyáltalán nem új keletű, szinte már a kezdetektől jellemezte a rezsim működését. Nemcsak a baloldali, hanem a jobboldali, konzervatív közgazdászok (Chikán Attila, Bod Péter Ákos, Csaba László) is figyelmeztették az illetékeseket, hogy rossz irányba megyünk, jelentős korrekcióra lenne szükség, mégpedig azonnal. E sorok írója a következőképpen fogalmazott egy, a Világgazdaságban 2012. augusztus 15-én megjelent interjúban: „Magyarországon nem konjunkturális válság van, amely előbb-utóbb elmúlik, hanem súlyos strukturális válság, amely csak következetes gazdaságpolitikával kezelhető.”

Érdekes módon azokban az években Matolcsy még nem tartotta szükségesnek a gazdaságpolitikai fordulatot, sőt ellenkezőleg, úgy látta: a kormány ura a helyzetnek, minden a legnagyobb rendben van, a magyar gazdaság megszabadult a régi dilemmától, a „stop-go” gazdaságpolitika kényszerétől. 2015-ben megjelent Egyensúly és növekedés című könyvében úgy fogalmazott, hogy köszönhetően az Orbán-kormány által folytatott gazdaságpolitikának, immáron nem szükséges kényszerűen választani az egyensúly és a növekedés között, hanem egyszerre megvalósítható mindkét cél. Nem kell attól tartani, hogy a növekedési cél követése lerontja az egyensúlyi helyzetet, ezért megszorításokat kell alkalmazni, és újabb élénkítésre csak akkor kerülhet sor, ha az egyensúlyi helyzet számottevően javult a fékezés következtében.

Valójában azonban nem változott meg a magyar gazdaság jellege a 2010 utáni években, továbbra is alacsony produktivitású maradt, vagyis a megtermelt GDP nem tudta fedezni a dinamikus növekedéshez szükséges beruházásokat és a lakossági fogyasztás érzékelhető növekedését. De ez a probléma a 2012 utáni „jó években” nem jelentkezett, mert volt elég külső többletforrás a hiányok fedezésére. A megnyíló EU-s támogatások, a magánnyugdíjpénztárak államosítása, a külföldi cégekre kivetett büntetőadók elégséges mennyiségű forrást jelentettek ahhoz, hogy 3–4 százalékos növekedési ütem mellett se alakuljon ki a maastrichti kritériumot jelentő 3 százalék feletti államháztartási hiány. A kormányzat által erőltetett növekedés ellenére sem nőtt számottevően az infláció, mert – szerencsénkre – a világgazdaságban egy deflációs periódus volt, többek között az energiaárak is nagymértékben csökkentek az idő tájt. A kedvező nemzetközi folyamatok miatt még az sem okozott jelentős belföldi áremelkedést, hogy a forint árfolyama folyamatosan gyengült (nyilván azért gyengítették Orbánék a forintot, hogy a külföldi befektetők számára vonzó legyen a magyarországi befektetés)...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.