Szerző: LAMPÉ ÁGNES
2024.03.28.
Egyik Facebook-posztjában azt írta: „Ezek vagyunk mi, magyarok: egy nagy, bántalmazott, diszfunkcionális család.” Hol van Orbán Viktor helye?
Mivel eredeti szakmám szerint történész vagyok, ezt a helyzetet is jóval korábbra vezetem vissza, mint Orbán Viktor. Ő ugyanis csak egy válságtünet, egy végtermék. Ennek a mi diszfunkcionális magyar családunknak már sok generációra visszanyúló szomorú története van. Csak a XX. században jó pár olyan tragédiát és törést éltünk át, ahol ennek a közösségnek az élete félrecsúszott. És ezeket a kollektív, transzgenerációs traumákat nem dolgozzuk fel, leginkább elhallgatjuk. Tolsztojt átköltve: sok boldogtalan család él Európában, és mindegyik a maga módján az. A magyarok is.
Azt is írta: „az egész bicskei gyermekbántalmazás-sztoriban annyira benne van az egész ország sorsa”. Miben nyilvánul ez meg?
Az előzőkből következik: olyan szerepeket játszunk, amelyek már sok-sok generáció óta le vannak osztva nekünk.
Visszatérve: akkor Orbán Viktornak mi a szerepe?
Ő egyértelműen a családfő. Igaz, eredetileg nem úgy indult, hogy egy család bántalmazó feje legyen, de mivel az ország nagyon rosszul működik, ezért megörökölte és eljátssza ezt a szerepet. De ha nem ő lenne, valaki más játszaná el helyette, jól vagy rosszul. Olyan társadalomban élünk, amelyben igény van az erős férfi vezetőre, aki irányítja a közösséget és megoldja a problémákat. A magyarok nagyon tekintélytisztelők, értékvilágukban konzervatívak. Családanalógiával élve olyanok, mint az ilyen patriarchális közegben élő feleségek vagy gyerekek. Sokan áldozattá válnak, de magukat, egymást, az áldozatokat hibáztatják érte. Sokan félrenéznek, és támogatják a bántalmazót annak ellenére, hogy tudják róla, hogy bántalmazó.
Ezt hogy érti?
Úgy, ahogy a bicskei gyerekotthonban is történt. Hisz hosszú évtizedek óta mehetett a bántalmazás: ami kicsiben ott zajlott, az megy nagyban az országban. Az emberek többsége vállat von vagy félrenéz, és annak ellenére tapsol a rendszer urának, hogy tudja: közben kizsebelik, elnyomják, megfélemlítik, elveszik a szabadságát. Erős karaktervonásunk, hogy nem akarunk őszintén beszélni, minden probléma tabunak számít. Inkább őrizzük a látszat nyugalmát, csak ne kelljen szembesülni a bajokkal. Ez amúgy a bántalmazó családoknál is így van: ha kiderül, jellemzően az áldozatot hibáztatják, és nem hisznek neki.
Azt is írta: „A sunnyogással, a kussolással, az elhallgatással, amivel mindenki asszisztál ahhoz, hogy az Erős Ember továbbra is bántalmazhasson. Hogy végül azok járjanak rosszul, akik ki merik nyitni a szájukat.” Mindenki cinkos lenne?
Igen, abszolút. Illyés is megírta: hol zsarnokság van, ott te magad is zsarnokság vagy. Tisztában vagyunk azzal, hogy semminek nincs következménye, a többség mégsem tesz semmit ellene, és nem állnak ki egymásért.
Sok botrány volt már korábban is. Ez mennyiben más?
Én is kint voltam a Hősök terén, és láttam, hogy ez az ügy nagyon sok fiatalnál kiverte a biztosítékot. Igaz, megtévesztő a budapesti perspektíva, mert az ország nagy része más műsort néz. Leginkább azok háborodtak fel, akik egyébként is elégedetlenek. Nem hiszem, hogy lennének olyanok, akik korábban hívőként támogatták az Erős Embert, most viszont ezért átfordultak volna.
Novák Katalin milyen szerepet játszott? Ő is áldozat?
Inkább a cinkos, aki falaz. Azzal, hogy kegyelmet adott, hozzájárult a gyerekek bántalmazásához. Tudta jól, hogy a jogerős bírósági döntés alapján miért ítélték el azt az embert, mégis inkább hallgatott az őt körülvevő tekintélyfigurákra. Hisz a hatalmi gépezetben csak egy aláíróember volt, nem pedig önálló, döntésképes köztársasági elnök. Fel sem nőtt a feladathoz, csak egy szűk csoport érdekeit képviselte, soha nem őrködött az alkotmányos alapjogok fölött.
És Magyar Péter?
Magánéletileg és szakmailag beszorult egy kényszerhelyzetbe, amiben úgy érezte, hogy sarokba szorított állatként kell visszatámadnia. Hisz korábban is tudta, hogy ilyen a rendszer, csak most jutott el odáig, hogy cselekedjen. Egyelőre nem látszik, hogy sokan követnék a példáját.
Pedig elég erősek az állításai arról, hogyan működnek a NER belső mechanizmusai és döntési folyamatai.
Valóban, az embereket pedig nagyon is érdekli, amit mond. Az első interjúját több mint kétmillióan látták. Tényleg nagyon kellemetlen a kormánynak az egész. Ráadásul pont a gyerekvédelem témájában került elő mindez, amit ők építettek fel a pedofilhisztéria mentén. Saját csapdájukba estek. Miközben a rendszerszintű ügyekkel nem foglalkoznak, csak az egyéni felelősségről van szó: kit kell megbüntetni, kinek kell kegyelmet adni. De az nem téma, hogy miként válhatnak áldozattá egy ilyen intézményben a gyerekek, miért van ennyi ragadozó, és hogyan tudják ezt ilyen sokáig zavartalanul tenni. Hisz akkor eljutnánk az állam felelősségéhez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.