Szerző: BERÉNYI ESZTER
2021.04.29.
– Így volt…
– Akkor hogyhogy nincs otthon egyetlen frizsiderje sem? Talán nem lopott alkatrészeket?
– Dehogynem, csak akárhányszor összeraktam, mindig tank lett belőle.
Az elmúlt évtizedek közoktatási folyamatai elég jól illusztrálhatóak a fenti viccel. Bármi történt is a magyar közoktatásban, akárhogyan alakultak a társadalmi folyamatok, akármi történt is a nemzetközi környezetben, közpolitikában, az iskolai szelekció tűnik oktatási rendszerünk szinte egyetlen „biztos pontjának”. Akárhogy is igazgatjuk, toldozgatjuk foltozgatjuk ezt a rendszert, mindig, mint a viccben a tank, szegregáció lesz az eredmény.
Felemelő érzés lenne Ferge Zsuzsa születésnapja apropóján olyan köszöntőt írni, amelyben a magyar szociológiában általa úttörő problémaérzékenységgel felvetett, az oktatási rendszer és a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése közötti kapcsolatot bemutató kérdésekkel foglalkozva boldogan leírhatnánk: íme, oda jutottunk, hogy mindezen problémák jórészét, köszönhetően rengeteg felgyülemlett tudásunknak, immár megoldottuk! Sajnos nem ez a helyzet.
Bő évtizede maga Ferge egy önéletrajzi írásában is így látta mindezt:
„…a szegregálás és kirekesztés mai formái akkor [60-as, 70-es évek] már jól láthatóak voltak. A rendszerváltás csak elhárította az akadályokat (például a szabad iskolaválasztással) a szelekció és szegregálás további erősödése elől, a pénz révén nyitottá, egyben sokkal szélesebb körűvé tette a kiváltságok elérését, előnyök-hátrányok halmozását.”
A 2000-es évek eleje óta a PISA-mérések tanulságai nemzetközi összehasonlításban is azt mutatják, a helyzet azóta sem változott: a magyar oktatási rendszerben hallatlanul nagyok a társadalmi eredetű egyenlőtlenségek.
Ezt mutatja többek között az is, hogy
nálunk lehet a legjobban megjósolni egy tanuló eredményét pusztán azáltal, ha ismerjük családi hátterét
(konkrétan csak Peruban és Fehéroroszországban magyarázza a származás jobban a PISA-2018 felmérésben elért eredményeket); és az Egyesült Arab Emirátusok, Bulgária és Peru mögött Magyarországon a legalacsonyabb (8%!) a legjobb szinten teljesítő hátrányos helyzetű diákok aránya.
Azaz, egy előnytelen háttérből érkező gyermek nem tud „felzárkózni”, és számára a legritkább esetben tud mobilitási csatornaként szolgálni az iskola.
De miért? Miért termeli ilyen mértékben a magyar közoktatás a társadalmi szegregációt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.