Szerző: DÉSI JÁNOS
2022.02.13.
Persze az I. világháború csatái is rémisztőek voltak, és az öt év hadifogság, majd a szökés Szibériából Budapestig szintén tartogatott életveszélyes kalandokat. Ráadásul Lévai később sem ugrott el a veszélyek elől. Mint az akkori egyik legjelentősebb sajtótermék, Az Est munkatársa, meglehetősen hamar írt Hitler és a magyar szélsőjobb kapcsolatairól és már elég korán sajtóvitába keveredett Endre Lászlóval, aki később a zsidók halálba deportálását intézte. A „sajtóvita” termesztésen nem írja le mindazt, ami valójában történt. Endre László gödöllői szolgabíróként, majd Pest megye alispánjaként már igen korán egészen durva akciókat vezetett a zsidók ellen – olyanokat, amelyek még a maga korában is törvénytelennek számítottak, még ha a hatalom elnézően asszisztált is hozzá. De létezett még a sajtószabadságból valami. Lévai leleplező cikksorozatai után hosszú évekig járt a bíróságra, míg végül minden pörét megnyerte Endre Lászlóval szemben. Bár, mint megjegyezte, akkor, amikor újságírókat gyilkoltak Budapesten, mindez nem volt gyerekjáték.
Hamarosan megfosztják sikeres lapjaitól, később munkaszolgálatban próbálják elveszejteni, hogy aztán 1944-ben Endre László elérkezettnek lássa az időt, hogy bosszút álljon egykori vitapartnerén. Lévai ezt is túlélte – egy ideig egy kriptában húzta meg magát, majd a nemzetközi gettóban, a mai Újlipótvárosban. De ezekről a kalandokról máskor.
Mikor Pestet feladták a németek, január 18-án elsők között ér a pesti gettóhoz, hogy tudósítson a felszabadításáról – később erről könyvet ír, amely néhány éve újra megjelent.
Aztán elérkezettnek látta az időt, hogy jelentkezzen a szovjet csapatoknál. Kétségtelen ellenálló múltját színesítette, hogy egyik könyvét, amely az oroszországbéli hadifogság történetéről szólt, s amely igen sok kiadást megért, mint szovjetellenes művet tiltólistára tettek. Akadt tehát mit ellensúlyoznia is. Lévainak Szibériában volt öt éve arra, hogy jól megtanuljon oroszul. Ez a tudás és egy eldugott igazolvány, amely szerint vörösgárdista volt, most felettébb jól jött. Arról meg nyilván bölcsen hallgatott, amivel 1941-ben igaz magyarságát akarta bizonygatni, hogy ő a „bolsevikik által statáriálisan halálraítélt” volt, még 1920-ban, Szibériában.
Ma már nehéz kideríteni pontosan, hogyan sikerült villámgyorsan jó kapcsolatba kerülnie a Vörös Hadsereg képviselőivel. Később úgy mesélte, hogy csak besétált egy szovjet parancsnokságra, és megmutatta az igazolványát. Az tény, hogy pillanatok alatt bejárhatta például az éppen csak hogy felszabaduló Budapestet egy orosz gárdatiszttel.
Lévai az orosz katonákkal, ahogy ő fogalmazott „engedélyt kapott arra”, hogy 1945. február 12-én a végső ostrom előtt álló Budára átmenjen. Így valóban elsőként írhatta le az ostromot, a németek és a velük szövetséges magyarok legyőzését, s mindazt az elképesztő pusztítást, amivel a háború járt. Elsőként járt tudósítóként a Budai Vár alatti óvóhelyen berendezett szükségkórházban, s beszámolt az ott tapasztalt infernális állapotokról is.
Lévai úgy idézte fel később, hogy 1945. január elejétől néhány hónapon át, egészen április 4-ig egy különleges szovjet kommandónál teljesített önkéntes szolgálatot. Lehet, hogy így volt, ám naplója, amit pár éve rendeztem sajtó alá ( “Csak ember kezébe ne essek én” ), s ami életében sosem jelent meg, meglehetősen részletesen beszámol mindarról, ami 1945. január 24-ig történt vele, és ebben még csak utalás sincs ilyesmire. Tehát a sokszor emlegetett kapcsolatfelvétel legkorábban január 25-én – vagy az után – jöhetett létre.
A „különleges kommandó” parancsnoka Oreszt Rovinszkij Malcev gárda-főhadnagy volt.
„Katonai teendőin túl a Tolbuchin marsall vezette 3. Ukrán Hadsereg történelmi jelentőségű győzelmes előrenyomulását a Dontól a Dunáig – című könyvében írta meg. Ugyanakkor ez a kiváló író az átélt harci epizódokról – a Novoje Vremja haditudósítójaként is rendszeresen beszámolt. Harctéren írott novellái könyv alakban is megjelentek. Számunkra legérdekesebb az a kötet, amely Венгерские рассказы (Magyar történetek) címen jelent meg, díszítve kommandónk egy másik tagjának, Lobacsev hadnagynak remek rajzaival...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.