Szerző: L. RITÓK NÓRA
2022.05.31.
Sokszor írtam már arról, hogy semmiféle információnk nincs arról, hányan kerülhetnek ki alapkészséghiányosan az általános iskolából.
A feltételezés az, hogy aki elvégezte az általános iskolát, az tud alapvető számtani műveleteket végezni, olvasni, érti, amit olvas, és tud írni is. Ezt kommunikálja a rendszer is, a sikeres bizonyítvánnyal.
A valóság azonban más. Nagyon sok, és egyre több gyerek van a leszakadó térségekben, akiket végiggörget az iskolarendszer, de nem kapja meg ezt a tudást. Akik a felső tagozatra a motivációt is elvesztik, mert értő olvasás nélkül nem lehet haladni a tantárgyakkal.
Nemrég különböző iskolákból érkező gyerekekkel voltunk együtt. Kérdezte az egyik gyerek a másiktól: „Te hány éves vagy?” „Tizenegy” –hangzott a válasz. „Tizenegy nem lehetsz, én vagyok annyi és ötödikes, te meg harmadikos”-mondta az érdeklődő...”Mikor születtél?” Kis bizonytalanság után a válasz: „2012-ben…” A hónapot, napot nagy keservesen összerakják, azt már segítséggel. Mert egy pedagógus is bekapcsolódik: „Számoljuk ki együtt, hány éves vagy. Ha most 2022 van, és te 2012-ben születtél vonjuk ki a 2022-ből a 2012-t. De az ezreseket el is hagyhatjuk, elég a 22-ből a 12-t”
Hosszasan számolják, több lehetősséggel is próbálkoznak. Végül az ujjakat is előveszik, és megvan az eredmény, a születési évszám.
Ez a gyerek is halad az általános iskolában. Az évfolyamokon legalábbis halad, de a tudással nem. Nem SNI. Nincs kétségem, hogy megy tovább felső tagozatba is, és ha kettessel is, de befejezi az általános iskolát. Megy majd középiskolába, 16 éves korig biztosan. Alapkészségekkel pedig eddig jut.
De nem fogja rontani a statisztikát. Egyike lesz azoknak a hátrányos helyzetű tanulóknak, akik az iskolai lemorzsolódás kockázatának kitettek ugyan, de sikerrel elvégzik az általános iskolát. Hiszen a rendszer jól működik. Mindenkinek az a célja, hogy ezt kommunikálja.
Aztán küzdünk a felnőttkorba átívelő problémákkal. De ez már az ő felelősségük. Hiszen a rendszerben nincs hiba.
Aztán küzdünk a felnőttkorba átívelő problémákkal. De ez már az ő felelősségük. Hiszen a rendszerben nincs hiba.
Nincs adatunk, képünk róluk, arról a szintről, amit elértek. Ők azok, akikre azt mondják az osztályozó értekezleteken, hogy nem érdemes buktatni, csak a baj van velük. Jobb, ha minél hamarabb túl lesznek rajtuk. Évismétlésre hát nem buknak, de osztályozóvizsgára igen. De mi pótolható be pár óra alatt abból, amit egész tanévben tanutak? Hol van objektív mérce a pótvizsgákon?
Amíg ezzel nem nézünk szembe, és nem fókuszálunk arra, hogy az általános iskola alsó tagozatában megerősítsük az alapkészségeket, nem lesz változás.
Ide kellene a csoportbontás, a fejlesztő pedagógus, a tanulási képességek megfelelő felmérése, majd a hiányokra épülő egyéni fejlesztési tervek szerinti foglalkozások, megfelelő szakemberekkel. Nem az iskolarendőr…meg a térfigyelő kamera. Hanem a megfelelő szakmai munka.
Mert alapok nélkül nem működik semmi. Akkor sem, ha a statisztika azt mutatja, hogy igen. Ami szerint Magyarország előre megy, nem hátra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.