2022. december 10., szombat

ORBÁN VIKTOR AGYMOSÁSI KÉRDÉSKÉNT KEZELI AZ OKTATÁST, A MAFFIAÁLLAMOT NEM MOTIVÁLJA A KÖZJÓ – INTERJÚ MAGYAR BÁLINTTAL

NÉPSZAVA
Szerző: FORGÁCS IVÁN
2022.12.10.



A jelenleg zajló tanártüntetések, az oktatás átalakításával kapcsolatos követelések abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a kormány is érdekelt a szakpolitikai kérdések megoldásában. Magyar Bálint szociológus, volt oktatási miniszter úgy véli, egy maffia-típusú, patrónus-kliens viszonyokra épülő rendszert semmilyen szinten nem motiválja a közjó szolgálata. A változások eléréséhez rendszerkritikai megközelítésre van szükség.


A posztkommunista rendszerekkel foglalkozó munkáinak alaptétele, hogy ne egy ideális liberális demokrácia normái felől közelítsünk hozzájuk.

– A rendszerváltás idején még abban az illúzióban éltünk, hogy a kommunista rendszer romjain szükségszerűen liberális demokráciák épülnek fel. Eltelt vagy tíz év, mire kiderült, ez a várakozás nem teljesedett be. A legtöbb ország megrekedt „félúton”, a kommunista diktatúra és a liberális demokrácia között. Ezt a szürke zónát köztes, hibrid rendszerekként próbálták leírni. Ezeknek a döntően nyugati elemzéseknek az a korlátja, hogy egyfelől csak a politikai intézményrendszerre koncentrálnak, másfelől pedig a liberális demokráciák nyelvezetével próbálták leírni azokat. Ez olyan, mintha az állatkertben megállnék egy elefánt előtt, és azt mondanám róla, hogy egy illiberális hal. Azzal, hogy leírom, miért nem hal, még nem mondtam semmit a jellegzetes tulajdonságairól.

Milyen teremtmény hát valójában az illiberális hal?

– A posztkommunista térség főáramú politológiai megközelítése három axiómára épül. Az egyik, hogy a társadalmi cselekvés szférái – a politikai, a gazdasági és a közösségi – elkülönültek egymástól, és szabályozott, átlátható viszony van köztük. A második, hogy az egyes szereplők és intézmények jogi és tényleges helyzete szükségszerűen egybeesik. Márpedig Kelet-Európában gyakori, hogy egy tulajdonos nem maga rendelkezik a tulajdonával, azaz stróman. A harmadik axióma pedig arról szól, hogy az állam értelemszerűen a közjóra törekszik, legfeljebb szakpolitikai szinten hibákat követ el, esetleg vannak korrupt szereplői, de ezek csupán eseti devianciák...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.