Szerző: ABLONCZY BÁLINT
2024.01.26.
„– Pesti vagy? – Bácskai. – Engem Pestről cipeltek el. A negyvennégyesről szedtek le a Keletinél. Farkas volt a nevem. Doktor Farkas.
Én is megmondom egykori nevem. Mióta itt vagyok, először. Kezet fogunk.”
Keményen kopogó párbeszéd, amelyet a személyiség szétrombolásának tudatosítása („Farkas volt a nevem”; „Én is megmondom egykori nevem”) tesz drámaivá. A két embert csak számokkal jelölik a koncentrációs táborban, korábbi életük, nevük a lágervilágban lényegtelen. E kis dialógusban benne van szinte minden, amitől Debreczeni József, az 1978-ban Belgrádban elhunyt újságíró, író-költő Hideg krematórium című munkája a népirtás egyik legfontosabb irodalmi tanúságtétele. A holokauszt január 27-i emléknapja előtt vettük kézbe a sokáig szinte ismeretlen remekművet. Nyolcvan évvel azután, hogy 1944-ben Debreczeni Józsefet Bácstopolyáról deportálták, a könyv tizenhárom nyelven (angolul, csehül, finnül, franciául, hollandul, katalánul, magyarul, németül, olaszul, oroszul, portugálul, románul és spanyolul) jelenik meg. A művet több híres író is méltatta, a Harcom című hatkötetes regényfolyamról idehaza is jól ismert Karl Ove Knausgård szerint a Hideg krematórium „rendkívül erőteljes és mélységesen humánus beszámoló a táborok borzalmairól”.
A magyarul a Jelenkor kiadó gondozásában megjelent kötet kapcsán akkor sem túlzás felfedezésről beszélni, ha a Hideg krematórium korábban megjelent már és irodalomtörténeti értékelések is születtek róla. Először 1950-ben jelent meg Újvidéken, amikor a „láncos kutya Tito” ellen vívott verbális háború miatt a haláltáborok világát Kelet-Közép-Európában az elsők között feldolgozó szépirodalmi mű Magyarországra nem juthatott el. Az 1975-ös második kiadás a legrangosabb délvidéki magyar irodalmi elismerést, a Híd-díjat hozta meg a szerzőnek. Ám a Hideg krematórium a negyedszázaddal korábbinál szabadabb szellemi viszonyok ellenére sem keltett szélesebb visszhangot Magyarországon. Vagy bárhol másutt. Aligha csodálkozhatunk ezen, hiszen a zsidóság deportálása és legyilkolása helyett inkább „a fasizmus áldozatairól” beszélő szocialista kánon nem tudott mit kezdeni Debreczeni könyvével. Persze nem csak az övével. Két évvel a második kiadás előtt, 1973-ban a Magvető kiadó elutasította Kertész Imre Sorstalanságát, amely majd csak két év múlva jelenhetett meg a Szépirodalminál – kritikai elismerést kiváltva, de közönségsiker nélkül. Végül Debreczeni könyvének harmadik magyar kiadására megint csak Újvidéken került sor 2015-ben, a korábbiaknál jóval kisebb példányszámban.
Itt volt az ideje tehát, hogy a magyarországi és a nemzetközi közönség is megismerhesse ezt az egyedülálló beszámolót.
Nem túlzó a jelző annak fényében, hogy a holokauszt szépirodalmi feldolgozásai könyvtárakat töltenek meg? A honfiúi lelkesedés vádjával aligha illethető jeles brit zsidó újságíró, Jonathan Freedland is a könyv egyediségét hangsúlyozza a Hideg krematórium friss kiadásának utószavában. „Most mégis kezünkben a könyv – és megérte várni rá. A holokausztbeszámolók gazdag tára egyre bővül, Debreczeni mégis egyedülálló értéket nyújt. Egyrészt, mert egy érett, felnőtt ember visszaemlékezése – megannyi beszámoló szükségszerűleg kizárólag gyermekkori emlékekből építkezik –, másrészt egy szakmabeli, rendkívül gyakorlott megfigyelő munkája.” A londoni Times kritikusa egyenesen Primo Levi munkáihoz hasonlította Debreczeni írását.
Freedland véleménye rímel a Magyar irodalom története jugoszláviai magyar irodalomról szóló részének értékelésére. Bori Imre irodalomtörténész 1982-ben Debreczeni József legfontosabb munkájának nevezte a Hideg krematóriumot, amelynek nagy erénye a valósághoz való hűség. Szerinte a regény érzelmi állásfoglalás, szenvedélyes felháborodás nélkül, éppen a dokumentatív előadásmóddal gyakorol maradandó hatást...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.