2025. június 13., péntek

GÁBOR GYÖRGY: KÖZELEG

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.06.12.


Csak úgy dől a nyári zápor: „Ukrán kém.” „A védekezésük maga a beismerés.” „A gyűlöletszekta tagjai.” „Ukrajna fenyegetéseit hajtják végre.” „Lelepleztük őket.” „Minden nap megmutatjuk az arcukat.”

Ez nem a Szovjetunió Állami Biztonsági Bizottságának (KGB) belső körleveléből származik 1937-ből, hanem a magyar kormányzati kommunikációból, 2025 nyarán. Andrej Januarevics Visinszkij, a moszkvai koncepciós perek főügyésze sem fogalmazhatta volna szebben, precízebben, gyomorforgatóbban. Ő legalább nyakkendősen, szépen artikulálva, tagoltan, jól érthetően szállította a koholt vádakat, és a végén még azt is elhitte magáról, hogy az igazságot szolgálja. Menczer Tamásnak ilyen ambíciója nincs. Ő csak eljátszik egy szerepet, kellő cinizmussal és a szerephez nélkülözhetetlen szolgalelkülettel.

De nyugalom, mert jön Budai Gyula, a magyar politikai közélet kisipari Torquemadája, s csipőből, rutinosan, semmi máshoz sem értve, azonnal feljelent: „Egy Tiszás szimpatizáns Orbán Viktor miniszterelnök úr és édesanyja halálát kívánta egy kommentben!” – írja fennhangon. És máris feni a jogállamiság elkopott kardját, ami azóta sem vág semmit, de látványosan lehet vele hadonászni.
És hogy miért érdemes örülni? Mert Budai Gyula fogja vinni az ügyet, s csak idő kérdése, mikor lesz a koncepciós perből kabaré. Ő, akit még ember nem láthatott összefüggően gondolkodni, egyszer ellenünk, vagyis a filozófusok ellen is büntetőfeljelentést tett, ám még az elkövető fogalmát sem tudta jogilag definiálni. Azóta is emlegetjük legendás sajtótájékoztatóját, ahol diadalittasan emelte magasba a bizonyítékot: „Ezek a filozófusok... Nicit kutatják!”

Nicit? A sok bevádolt filozófus még a gályarabság és a kerékbetörés előtt a klasszikus német filozófia teljes spektrumát végigpörgette a fejében. Végül rájöttünk: Nietzschére gondolt. De ha az ember még életében nem hallotta ezt a nevet, mi mást olvasna ki belőle? Nici.
Onnantól minden sajtótájékoztatója ünnepi esemény volt. Mindig jutott három-négy nyelvi pofon, tévedés, fogalomzavar, stiláris mészárlás, történelmi öngól – közpénzen szórakoztatva.
Torquemada, a nagy inkvizítor legalább értette, mit akar. Ő legalább tudott olvasni. Latinul. És soha, de soha nem állt ki a spanyol inkvizíció nevében azzal, hogy valaki „kommentben halált kívánt” Izabella királynőnek. Mert nem csak olvasni tudott, hanem értette is a leírtakat. És tudta, hogy nem érdemes időt vesztegetnie 16 év felgyülemlett dühétől, megaláztatásaitól, elsíbolt közvagyonoktól, porrá zúzott egészségügytől, leamortizált oktatástól, bűnszövetkezetbe tömörült köztörvényesektől hosszú ideje remegő kéz két másodpercre elégtételt kínáló soraira. Nem érdemes, helyette sokkal inkább nyakon kellene csípni a Magyar Nemzeti Bank gátlástalan kifosztóit, meg az összes többi tolvajt, de hát ezekből annyi van, hogy száz és ezer Budai sem lenne hozzá elég. És Torquemadát soha, de soha nem kellett attól félteni, hogy egy filozófus nevétől megzavarodik. Mert bármit is mondjunk róla – és lenne mit –, Torquemada legalább nem volt teljesen hülye.

Persze Budai Gyula is olvas: néha félre, néha keresztbe, néha fonetikusan, de legalább olvas. Így lett Nietzschéből Nici, Spinozából pedig – félő – valami alsóneműmárka.

Így hát Budai Gyula, aki egyszer már színlelt szerződések aláírása miatt magánokirat-hamisítási ügybe keveredett, ám megúszta az egészet, miután az elévülési idő leteltével nem került sor vádemelésre, ma a jogállamiság nevében felháborodik és feljelent.

De ne becsüljük alá. A történelmi koncepciós perek – Sztálin, Visinszkij, Rákosi és a többiek – után a mi korunk is kitermelte saját groteszk rekonstrukcióját. A vádpontok változnak, az ostobaság állandó. És Budai Gyula örök, ő az, aki mindig ott tornyosul a Nagy Feljelentések vártáján, mint az elmaradhatatlan díszlet: öltönyben, papírral, sajtóval, és egy féltéglányi félreértéssel a világ működéséről.

Szóval tessék nyugodtnak lenni. A tervbe vett koncepciós per – miként anno a filozófus-ügy is – a lehető legjobb kezekbe és a legszórakoztatóbb agyvelőbe került.

Az összes Nici pedig azóta is nyugtalanul forog a sírjában, csak forog, csak forog, forog szüntelen, egészen addig, míg itt a vége, fuss el véle, és míg Nici meg nem hal. A sírjában pedig csak azért forgolódott előtte, mert Budai és Menczer véletlenül már életében elhantolta őt.

De lesz még feltámadás, s Nici akkor is jól fel lesz jelentve.
Bizony mondom néktek, közeleg az utolsó denunciáció és az utolsó ítélet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.