2020. február 6., csütörtök

PILLANGÓK A KÖDBEN

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: TÖMPE ISTVÁN
2020.01.31.


A pillangóhatás, amely a változásokat beindítja, mintha a semmiből jövő áramlatokat jelezné; néha egy mélyből jövő apró rengés váltja ki az összeomlást. Valójában sohasem vagyunk egészen tudatlanok, a változások előre jelzik magukat. Már látjuk a NER előtt szálldosó pillangókat.

A vihar kapujában

Magyarország utóbbi száz éve sorozatos rendszerváltás, az összeomlás, a harag és a remény története. Egy rendszerváltás felforgatja a mindennapi életvitelt, az alkotmányos berendezkedést, a hatalmi infrastruktúrát, a tulajdon szerkezetét, miközben az adminisztráció gyakran cserélődik. A rendszerváltások történelmileg sűrűn követik egymást, többnyire egygenerációnyi időnél rövidebb konszolidációs periódussal, vagy érdemi konszolidáció nélkül. Csontig hatoló események (1920, 1944, 1949, 1956) emléke marad bennünk, a ritka nyugalom ideje is őrződik, a nehéz évek után pedig a kevésbé durva vezér rögvest Mátyás királynak tetszik.

Gyakran saját sorsunkkal azonosítjuk a történelmet. A most 30. évfordulóját ünneplő rendszerváltás korának szereplői mintha Kuroszava filmjéből ugranának elő (A vihar kapujában), másként gondolnak ugyanarra az eseményre, közben emlékezetük, bármely jelentéktelen, akár egy olajcsepp, szétterül és befedi a múlt felszínét. A történelmi hullámvasutazás, a kettős beszéd élménye sem múlik el nyomtalanul. Sokan nemcsak olvasni, hanem élni is kényszerültek a sorok között. Az állandó alkalmazkodás rosszul gyógyuló lelki sebeket okoz, s ez máig megkülönbözteti a korombeli kelet-európai felszabadultakat a nyugati-európai szabadoktól. A mi régiónkban a konszolidáció iránti igény erős és szinte feltétel nélküli. Az uralkodó csoportok főként saját konszolidációjukat építik, s az emlékezetpolitikának nevezett agymosás keretében igyekeznek a múltat magukhoz édesgetni. Gyakran hiszik, hogy a történelem velük kezdődik, ismerik a megoldásokat, esetleg ők maguk a megoldás. A váltások során új csoportok indulnak meg a gazdasági és politikai hatalomért, hogy nemritkán velük is ugyanaz a süllyesztő végezzen, ami fordított helyzetben elődeiket emésztette el. A rendszerváltások a friss kezdet reményét keltik, de nem mindenkinek hozzák el. Hiába nemzedékünk nárcisztikus igénye az egyedül érvényes rendszerváltás elismertetésére, ha az másoknak mást, alkalmasint ellenpéldát jelent. A konszolidáció iránti igény viszont összeköti a társadalom nagyobb csoportjait. A jövőt az nyeri meg, aki a konszolidációt megnyeri...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése