2020. április 20., hétfő

HOLLAND ÉS MAGYAR ÉRTÉKREND KÁOSZ IDEJÉN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2020.04.20.


Vajon mit árul az egyes országokról és politikai vezetésükről az, ahogyan járvány és válság idején hozzáállnak a problémákhoz és az emberekhez? Ami pedig minket illet: képes lesz-e átalakulni az értékrendünk ebben a katyvaszban? A kérdéseket Zita teszi fel és részben válaszolja is meg.

„Annyi előrejelzésünk volt már, amely nem igazolódott be, hogy mi már nem akarunk újabb lentéseket tenni arról, ami nem fog bekövetkezni.” (Eric Caumes - a párizsi Pitié Salpêtrière kórház fertőző osztályának vezetője)

Megválaszolandó kérdések: Mi is zajlik most itt körülöttünk? Miként változunk vagy nem változunk? Képes lesz-e átalakulni az értékrendünk ebben a katyvaszban? Mit látunk magunkban, másokban?

Ki hogyan éli meg? Fontos-e, hogy melyik országban éljük meg? Mit gondolnak a barátaink? Hogy éli meg a környezetünk? S ami a legfontosabb, mit is gondolunk mit? Csak félünk, vagy tanulunk és alkalmazkodunk?

Mit gondolunk az ezután következő létformánkról? Van-e, lehet-e jövőképünk? S ha igen, akkor milyen? Szükséges-e, lehet-e, változnunk? Miben? Merre? Hogyan? Mit kell feladni? És mit véletlen sem?

„A science fiction kifejezés jelentése eredetileg tudományos fantasztikus írás (a fikció jelentése: kitalálás, fantáziálás), tudományos (szép)irodalom, de magyarul a tudományos-fantasztikus (irodalom, művészet) megnevezés használatos. A tudományos-fantasztikus mű olyan művészeti (irodalmi, film stb.) alkotás, mely legtöbbször valódi vagy képzeletbeli tudomány(ok)nak a társadalomra, vagy egyes egyénekre gyakorolt hatását mutatja be. Ezeknek a műveknek a közös jellemzői, hogy zömében egy lehetséges jövőben játszódó képzeletbeli történetek. Megnyilvánulási formájuk lehet könyv, képregény, festmény, televíziós sorozat, film, rajzfilm, játék, színdarab és egyéb média.” (Wikipédia)

Miután ezeken nőttünk fel, s aki hozzá még tanult némi pszichológiát is, tudja mi az a tömegpszichózis, és a bezártság, a félelem mit vált ki az emberekből, igyekszik modellezni a fejében a jövőt. Ez a „mission impossible”.

Mire is gondolok? Under the Dome, Schutter Izland, Outbreak, Lost, Kaffka, Merle, Dennis Lehane, Stephen King, Steven Spielberg... a fémjelek.

Ahol a valóság és a modellezett elképzelés köszönő viszonyba sem kerül azzal, amit ép ésszel elképzelni képesek vagyunk. Hogy döntenünk kell, hogy fogytán az ellátás, az oxigénpalack, az intenzívágy, döntenie kell az orvosnak, hogy kinek jobbak a túlélési esélyei.

Hatvan év felett egyéb krónikus bajokkal a lehető legrosszabbak. Az öregek mennek a „bűzösbe”. (Talán még emlékszünk mindannyian Sánta Ferenc: Sokan voltunk novellájára. Nekünk még érettségi tétel volt. Azóta is néha vergődök vele.) Az emberek egymásnak esnek, konspirálnak, hazudnak, ölnek a túlélésért. Megeszik a lovaikat előbb, utána egymást...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése