Szerző: ÉS
2020.05.15.
Fried Ilona: Történelmi és társadalmi traumák
az olasz fikcióban és dokufikcióban
I N T E R J Ú
Interjú Stefano Bottoni történésszel
K R I T I K A
Az előadó- és képzőművészek helyzete nyilvánvalóan Franciaországban sem rózsás. Azzal a különbséggel, hogy arrafelé mintha a gyakorló szakemberek kicsit szélesebb körét meghallgatnák a politikusok, illetve a rendszer sokkal jobban be van biztosítva. Teszem azt, színházi ügyekben a döntéshozók például nem az ország gyakorlatilag egyetlen igazán kiemelt, állandó társulattal rendelkező repertoárszínházának igazgatójától kérnek véleményt, a nemzeti (vagyis állami támogatással rendelkező) színházak direktorai pedig nagyon is szívükön viselik a függetlenek sorsát, szolidaritási alapot reklamálnak, mivel programjukban és működésükben nagy mértékben rájuk is támaszkodnak...
Fáy Miklós: A ráadásig vezető út
(Grigory Sokolov – Beethoven, Brahms – Deutsche Grammophon, 2020)
A Szokolov-féle indulat kihuny minden tétel végén, és mindent elölről kell kezdeni. Na persze, Szokolov mégis a kis formák nagy művésze, minden koncert egyenletesen és fékezhetetlenül megy a ráadások felé, a hat, műsorban nem szereplő darabig, ami egyszerre az érzékek gyönyörűsége meg az artistaság ámulata, így nem lehet játszani, ennyi hangot ilyen rövid idő alatt senki nem tud eljátszani. Csak Szokolov...
Grecsó Krisztián: Háztartási alapismeretek
(A család kedvenc fogásai, 1. évad, Tv Paprika)
Amikor láttam lefolyni az aranyló levest, sajnos egy csapásra le is mondtam Nadiyáról, mert a főzés csodája az, hogy rendszerben történik, hogy minden mindennel összefügg, még egy ritkán használt, amerikainak mondott városi konyhában is. És a „fúzió” – bármilyen újnak eladott dolog is (nagyjából a főzéssel egyidős) – sajnos nem visz el mindent a hátán, az indiai és más hatások, fűszerek mellett kell még egy dolog: szeretni kell, becsülni az anyagot, amiből főzünk...
Rákai Zsuzsanna: Tükör által világosan
(Veni, Vidi, Vinci; Franco Fagioli, Il Pomo D’Oro – Deutsche Grammophon, 2020)
Nagyon is illik a lemezre a címében szereplő szójáték: a kiadvány a csábító színházat jeleníti meg, olyan ideális tükörvilágot kínál, amelyben mindent a nemes lélek és a megbocsátás mozgat, és amelyben még a tűrés és a kétségbeesés is öntudatos és önazonos. Magával ragadó ez az áttetsző rend, az embernek már az első percek után nagy kedve volna átlépni a valóságnak ebbe a jó érzékkel megvilágított és arányosan keretezett változatába...
Csehy Zoltán: A legtisztább energiaminta
Sirokai Mátyás: Lomboldal. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020, 68 oldal, 1699 Ft
„Fából készült hangszereken zenélek” – írja a zenész-költő, s ez szép lassan kikapcsolja az akaratot, és az egyensúlyt végül a lüktetésben éri el. Sirokai Mátyás új kötetét valamivel könnyebb az ovidiusi átváltozáspoétikához kötni: az élet folyamatos átváltozásban „létezik”, az anyag a maga örökös anyaságában, a matéria alma matere mindig biztos. Ugyancsak finom kapcsolat sejthető azzal a speciális érzékenységgel is, mely a növényi létet az orphikus meditációk burjánzó alapjává teszi, s olyan érzelmi-lelki folyamatok sorát indítja be, melyeknek köszönhetően bármi növénnyé lehet...
Branczeiz Anna: Ex libris
Füzi László: „Sebed a világ”
Mesterházi Mónika: Evidenciák
Kőrizs Imre: Tévedések fenntartása mellett
Krusovszky Dénes: Hemingway szalvétája
Kenesei István: A magányos delfin nyelve
Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar? Corvina Kiadó, Budapest, 2020, 204 oldal, 2990 Ft, e-könyv: 1999 Ft
Ez a könyv a nagyközönségnek, nem a főfoglalkozású nyelvészeknek íródott; utóbbiak (remélhetőleg!) mind tisztában vannak azzal, amiket Nádasdy itt elősorol. Mégis a szakmabelinek is letehetetlen olvasmány, ugyanúgy, ahogy mondjuk a Hamletet is szívesen megnézzük új fordításban, kíváncsian, mit talált ki a fordító a kívülről ismert mondatokra, nem beszélve magáról az előadás meglepetéseiről...
Schüttler Tamás: Áron örököse
Konrád György: Sétabot (Ásatás 3.), Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 336 oldal, 4990 Ft
A Sétabot írásai azt mutatják, hogy szerzőjük igazán nem készült a halálra, „eljön az magától is” – írta némi iróniával. Szinte utolsó pillanatig áradtak a szövegfolyam darabjai, hisz ezek által a szövegei által létezett. „Mindig az utolsó könyvemet írom, azt folytatnám akkor is, ha megtudom ez az utolsó napom.” (A legnagyobb akadály)
Weiss János: Beszélni a fociról
Borsi-Kálmán Béla: Az aranycsapat és ami utána következik. Kortárs Kiadó, Budapest, 2019, 509 oldal, 8000 Ft
Egy jó fél évtizeddel később Esterházy Péter (a Termelési-regényben) már azt állítja, hogy ez a beszédmód maga is a válság része: Végh Antalnak sem sikerült elkerülnie a sportújságírás zsargonját. És talán hozzátenné: a leginkább a sportújságírásban lehet érezni a szocializmus általános nyelvrongáló hatását. De akkor hogyan beszéljünk a fociról? Először is engedjük el az eredményességre való orientációt. „A hármas – elkapkodott – bírói sípszó véget vetett a döntőnek. Valaki nyert. A közönség tetemes hányada hazafelé indult […].” Az eredmény már nem érdekes, a foci már csak az életforma elemeként vagy alakítójaként érdemel némi figyelmet. Eljött a kijózanodás ideje, és most következik egyfajta nyelvtisztítás...
Krasznahorkai Lászlóról angolul: „Ez a legelszántabban könyörtelen műve”
Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér című regényének angol nyelvű kritikai fogadtatásából
Baron Wenckheim’s Homecoming. Ottilie Mulzet fordítása, New Directions, 2019. szeptember, 576 oldal, 29.95 dollár, Tuskar Rock, 2019. november, 576 oldal, 20 font
Semmi kétség: a Báró Wenckheim hazatér komor, gyakran fásult, fárasztó, elkeserítő. Látnoki részei olykor nélkülözhetőnek érezhetők: „(…) a világ puszta eseménytéboly, milliárd és milliárd esemény tébolya, és semmi rögzített, semmi határolt, semmi megfogható, minden kicsúszik, ha meg akarjuk ragadni(…)”. Őrültsége és monomániája ugyanakkor ellenállhatatlan. Üdítő, ahogyan fütyül a kortárs irodalom szinte egészére, szellemisége Gertrude Stein The Making of Americans című regényével rokon: szintaktikai összetettsége miatt olyan irodalmi senkiföldje, amelyen csak a legelszántabb olvasók vonszolják át magukat. Ez a nem egészen 600 oldal egyszerre túl hosszú és – napjaink hír- és adatözönében – nagyon is rövid. (Sukhdev Sandhu, The Guardian, 2019. december 13.)
György Péter: A tervek és az idő
Reimholz Péter
Reimholz egész életében a Várnegyedben élt és dolgozott, számos épülete áll annak különböző pontjain. 1992-ben Nagy Bélával és Juhász Ottóval együtt készítették el az I. kerületi önkormányzat felkérésére A keleti várlejtő városépítészeti koncepciója című megvalósíthatósági tanulmányukat, amelynek rajzai Reimholz művei. A rajzok a várlejtő felmérésekor általuk azonosított, azaz megteremtett tömbök átalakításával kapcsolatos teendőket, lehetőségeket rögzítették. Ebben az esetben nem Jánossy radikális modernizmusának fantáziarajzairól, hanem a megvalósítható és megvalósítandó átalakítások vázlatairól volt szó. Az 1992‑es koncepció létrehozói nem nyúltak hozzá a Hunyadi János, Szabó Ilonka, Toldy Ferenc utcától a Fő utcáig, Bem rakpartig tartó tér szerkezetéhez, hanem a finom átrendezéseket keresték, a hagyomány adottságai és a kortárs korrekciók egyensúlyát...
Mélyi József: Élőkép a művészetről
Az élőkép mai visszatérésében fontos szerepet játszik a fotográfia médiuma, amelyet már Roland Barthes is a tableau vivant fogalmával kapcsolt össze. Az interneten most terjedő alkotások azonban nem illeszkednek teljesen a fotó korábbi elképzeléseihez: rövid mozgássorokkal együtt bemutatott vagy azokból kivágott és kimerevített képek keletkeznek – korunk vizualitásának talán leghűségesebb tükrei, amelyeket a régi taps helyett az alattuk elhelyezett emojik tesznek teljessé. Ha a múltban keresünk példákat, akkor inkább a XIX. századi francia Salon-karikatúrák között találhatunk párhuzamokra, amelyeknek épp az egyik leghíresebb fotográfus, Nadar volt a legnagyobb mestere. A mai élőképek valójában ilyesfajta, karikatúraszerű, szórakoztató művészetsűrítmények, amelyeket kapszulánként fogyasztunk, mintha naponta kétszer eggyel rapid módon letudhatnánk a mindennapi műveltségi adagunkat...
Báron György: Az Elia Kazan-ügy
Eddig a hollywoodi történet hasonló a budapestihez. Tanulságosak azonban az apró különbségek is. Amerikában elképzelhetetlen lett volna, hogy a hatalom valamelyik kurzusideológusa (ha mondjuk Clinton alatt lett volna is ilyen) miniszterektől és államtitkároktól kérte volna a döntés megváltoztatását, mint tette azt nálunk Schmidt Mária. Ha erre vetemedik, vagy hülyének nézik, vagy harsányan kiröhögik, hiszen a Filmakadémia (mármint az amerikai) független szakmai szervezet, politikusnak ott semmi keresnivalója...
Végső Zoltán: Robottá válásunk története
(Florian Schneider halálára)
Ennyire formalista, csupasz zene soha nem ért el a Kraftwerkéhez fogható népszerűséget. A Kraftwerk úgy írta le a XX. századot, úgy emelt be gondolatokat, elveket, művészeti hatásokat a popkultúrába – anélkül, hogy előadói attitűdje bármiben hasonlított volna az addig ismert előadókéhoz –, hogy közben maga is a történelem részévé vált...
Ennyire formalista, csupasz zene soha nem ért el a Kraftwerkéhez fogható népszerűséget. A Kraftwerk úgy írta le a XX. századot, úgy emelt be gondolatokat, elveket, művészeti hatásokat a popkultúrába – anélkül, hogy előadói attitűdje bármiben hasonlított volna az addig ismert előadókéhoz –, hogy közben maga is a történelem részévé vált...
I R O D A L O M
Szőcs Petra: Bankett
Szőcs Petra: A háború utolsó áldozata
Szőcs Petra: Hiba
Szőcs Petra: Anyád nincsen tisztában az álmaiddal
Szőcs Petra: Egy textilművésznő emlékezete
Kiss László: A hal szól
Csuka
Szív Ernő: Férfiujjak kedvessége
A kislánytest mindig is nagyobb préda, mint a fiúk teste. De ne nyissak vitát semmiféle statisztikában.
Bementem később, évek múlva annak az iskolának az udvarába, nem a nagy iskola volt ez, hanem a kisebb, az alsós részleg, az egész területet elfoglalta a gaz. Remegés. Remeg a száraz kóró, zene. Magasra nőtt dudvák, szárak, remegés. Mindenhol lesz végül egy Csernobil....
Murányi Sándor Olivér: Ravina
Hirtelen megáll. Fejét felemeli. – Ohren! – szól neki Neukam úr. A csikó előrenyomja fülét a vezényszóra, és teljes szépségében mutatkozik meg. – Jetzt können Sie Fotos machen! – mosolyodik el vendéglátónk. Sietve kapom szemem elé a gépet. Exponálás közben arra gondolok, milyen kár, hogy a lipicai látványa és a szemem között lencse van, de ezt akkor is megörökítem. – Sie ist Ravina. Schönes Pferd. Ich empfehle sie für Ihre Tochter – jegyzi meg Neukam úr. Csak most jut eszembe, válaszolnom kell a lányomnak: – Megveszem neked. – Vannak pillanatok, amikor teljesen határozottá válok, máskor hónapokig ingadozom egy döntést illetően. Ez most az előbbi helyzet. Nem tudom, miből, de megveszem...
Gyárfás Endre: A babgulyás illata
„Állandó lakhelye...?” Oda van írva, tessék csak elolvasni! Majd elmagyarázom, hogy miért nem ott...
„Születési helye...” Az egy kisközség, Pesttől úgy hetven kilométerre. Nem hallottak róla a biztos urak? Semmiről nem híres. Egyszer volt ott egy kettős gyilkosság, úgy tizenöt éve, családi ügy, alig ismertem őket.
Ott, kérem, abban a faluban éltem harminc évig. Onnét jártam a városba, a szakközépbe. Majdnem le is érettségiztem.
Szüleim korán meghaltak. Apám vonatbalesetben, vasutas volt, két vagon ütközője közé szorult, anyám csak úgy, hirtelen betegségben, vagy talán a búbánatban...
Meg is nősültem, falubeli lányt vezettem oltárhoz, tehetős családból valót.
Takaros kis házunk volt, tapasztott fal, cseréptető, magam dobattam le korábban a nádfedelet, amikor munkába álltam, a téesz gépállomásán lettem szerelő. Traktor, kombájn, vetőgép, daráló, teherautó, bármit rám bízhattak a górék...
Kiss Noémi: Fagy
Dögölj meg, Disznó! Emlékszem, ez is furcsa volt. Ott, akkor villant be, ahogy húztam a nadrágomat. Hónapokkal ezelőtt történt. Üvegeztünk a lányokkal, születésnapi buli volt. Megpörgettünk a kör közepén egy palackot, akire mutatott, le kellett vennie egy ruhadarabot. Ment is a játék, amikor egyszer csak megálltunk. Az üveg rám mutatott, és nem esett jól. Semmi kedvem nem volt vetkőzni, igazából nem kedveltem ezt a játékot, mégsem mertem szólni. Nem is, hogy nem kedveltem, gyűlöltem. Szívből utáltam, a hideg rázott tőle, de hát buli volt, a többség akarta. A többiek gúnyolni kezdtek. Gyerünk, mutasd meg a pucád! Aki nem vetkőzik, annak a szájába dugjuk az üveget! Egyikük meg is mutatta, hogy kell tágra nyitni. Melyiket választod? Mindenki rajtam nevetett. Ekkor a barátnőm, aki addig szokásosan meg sem szólalt, azt mondta: Kuss legyen! Ki lehet szállni! Nem igaz, hogy nem lehet kiszállni! Milyen játék az, bassza meg, amiből nem lehet kiszállni? Megfogta a kezemet. Öltözzek csak fel nyugodtan. Elnémultak. Síri csend ült a szombati buliszobára. Egy úszótársunk nappalijában voltunk, jól emlékszem a pillanatra. Ahogy felsegített a földről...
Kiss László: A hal szól
Csuka
Szív Ernő: Férfiujjak kedvessége
A kislánytest mindig is nagyobb préda, mint a fiúk teste. De ne nyissak vitát semmiféle statisztikában.
Bementem később, évek múlva annak az iskolának az udvarába, nem a nagy iskola volt ez, hanem a kisebb, az alsós részleg, az egész területet elfoglalta a gaz. Remegés. Remeg a száraz kóró, zene. Magasra nőtt dudvák, szárak, remegés. Mindenhol lesz végül egy Csernobil....
Murányi Sándor Olivér: Ravina
Hirtelen megáll. Fejét felemeli. – Ohren! – szól neki Neukam úr. A csikó előrenyomja fülét a vezényszóra, és teljes szépségében mutatkozik meg. – Jetzt können Sie Fotos machen! – mosolyodik el vendéglátónk. Sietve kapom szemem elé a gépet. Exponálás közben arra gondolok, milyen kár, hogy a lipicai látványa és a szemem között lencse van, de ezt akkor is megörökítem. – Sie ist Ravina. Schönes Pferd. Ich empfehle sie für Ihre Tochter – jegyzi meg Neukam úr. Csak most jut eszembe, válaszolnom kell a lányomnak: – Megveszem neked. – Vannak pillanatok, amikor teljesen határozottá válok, máskor hónapokig ingadozom egy döntést illetően. Ez most az előbbi helyzet. Nem tudom, miből, de megveszem...
Gyárfás Endre: A babgulyás illata
„Állandó lakhelye...?” Oda van írva, tessék csak elolvasni! Majd elmagyarázom, hogy miért nem ott...
„Születési helye...” Az egy kisközség, Pesttől úgy hetven kilométerre. Nem hallottak róla a biztos urak? Semmiről nem híres. Egyszer volt ott egy kettős gyilkosság, úgy tizenöt éve, családi ügy, alig ismertem őket.
Ott, kérem, abban a faluban éltem harminc évig. Onnét jártam a városba, a szakközépbe. Majdnem le is érettségiztem.
Szüleim korán meghaltak. Apám vonatbalesetben, vasutas volt, két vagon ütközője közé szorult, anyám csak úgy, hirtelen betegségben, vagy talán a búbánatban...
Meg is nősültem, falubeli lányt vezettem oltárhoz, tehetős családból valót.
Takaros kis házunk volt, tapasztott fal, cseréptető, magam dobattam le korábban a nádfedelet, amikor munkába álltam, a téesz gépállomásán lettem szerelő. Traktor, kombájn, vetőgép, daráló, teherautó, bármit rám bízhattak a górék...
Kiss Noémi: Fagy
Dögölj meg, Disznó! Emlékszem, ez is furcsa volt. Ott, akkor villant be, ahogy húztam a nadrágomat. Hónapokkal ezelőtt történt. Üvegeztünk a lányokkal, születésnapi buli volt. Megpörgettünk a kör közepén egy palackot, akire mutatott, le kellett vennie egy ruhadarabot. Ment is a játék, amikor egyszer csak megálltunk. Az üveg rám mutatott, és nem esett jól. Semmi kedvem nem volt vetkőzni, igazából nem kedveltem ezt a játékot, mégsem mertem szólni. Nem is, hogy nem kedveltem, gyűlöltem. Szívből utáltam, a hideg rázott tőle, de hát buli volt, a többség akarta. A többiek gúnyolni kezdtek. Gyerünk, mutasd meg a pucád! Aki nem vetkőzik, annak a szájába dugjuk az üveget! Egyikük meg is mutatta, hogy kell tágra nyitni. Melyiket választod? Mindenki rajtam nevetett. Ekkor a barátnőm, aki addig szokásosan meg sem szólalt, azt mondta: Kuss legyen! Ki lehet szállni! Nem igaz, hogy nem lehet kiszállni! Milyen játék az, bassza meg, amiből nem lehet kiszállni? Megfogta a kezemet. Öltözzek csak fel nyugodtan. Elnémultak. Síri csend ült a szombati buliszobára. Egy úszótársunk nappalijában voltunk, jól emlékszem a pillanatra. Ahogy felsegített a földről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.