2020. május 10., vasárnap

PARLAMENTI SZÍNES 12.

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: MELLÁR TAMÁS
2020.05.08.


Amint az várható volt, a 133 bátor fideszes képviselő (copyright by Orbán Viktor) megszavazta a felhatalmazási törvényt, a biztonság kedvéért azért a Mi Hazánk frakció is besegített. Az eredmény borítékolható volt, de azért a Fidesz még egy csapdát is elhelyezett az ellenzéknek a házszabálytól való eltérés kérésével. Ehhez ugyanis 4/5-ös felhatalmazásra lett volna szükség, amely csak az ellenzék támogatásával lett volna meg. Azért vált ez a kérés csapdává, mert ha az ellenzék nem szavazza meg az azonnali tárgysorozatba vételt, akkor azzal vádolható, hogy hátráltatja a vírusjárvány elleni harcot, ha viszont megszavazza, akkor legitimálja a felhatalmazási törvényben foglalt, korlátlan időre szóló miniszterelnöki teljhatalmat. A szavazás előtt egy órával még úgy látszott, hogy az ellenzék többsége nem tud dönteni, ezért inkább nem vesz részt a szavazáson, amivel lehetővé teszi a kormánytöbbség számára a 4/5 elérését és így a tárgysorozatba vételt. Aztán mégiscsak a nemmel szavazás kapott többséget, ezzel az ellenzék markánsan kifejezésre juttatta, hogy semmilyen módon nem járul hozzá egy olyan törvény elfogadásához, amely a miniszterelnöknek korlátlan hatalmat biztosít. Nagyon örültem ennek a fordulatnak, mert a magam részéről az elejétől fogva ezt az álláspontot képviseltem, egyszerűen azért, mert egy ilyen nagy fontosságú ügyben a hosszú távon megőrzendő erkölcsi értékek mellett kell kiállni, és nem a rövid távú politikai érdekek szerint cselekedni.

Még most is a fülembe csengenek Orbán Viktor szavai, amelyeket a felhatalmazási törvényről szóló rövid parlamenti vitában mondott: bízzanak bennem, nem fogok visszaélni a hatalommal. De még hármat sem kukorékolt a kakas, amikor már megszegte fogadalmát, és az első adandó alkalommal titkosította a Budapest–Belgrád vasútépítési beruházás adatait, visszavásárolta Mészáros Lőrinctől a Mátrai Erőművet, állami ingatlanokat adott át ingyen Schmidt Máriának, költségvetési forrásokat vont el az önkormányzatoktól, és még hosszan lehetne sorolni azokat az intézkedéseket, amelyeknek semmi közük a járványhoz, de annál inkább a saját politikai és gazdasági hatalmának megerősítéséhez.

A kormányzati propaganda igyekezett mindenkit, elsősorban a külföldi megfigyelőket arról biztosítani, hogy a híresztelésekkel szemben az Országgyűlés továbbra is rendesen működik. Hát igen, már ha rendes működésnek lehet azt nevezni, hogy az éj leple alatt egyes kormánypárti képviselők (beleértve a miniszterelnök-helyettest is) sebtében összevágott saláta-törvényjavaslatokat adnak be, amelyeket aztán bizottsági tárgyalások nélkül a fideszes többség megszavaz. A salátatörvényekben többnyire egymással összefüggésben nem lévő, távoli dolgok szerepelnek, azonban két dolog mindenképpen összeköti őket: egyfelől semmi közük a vírusjárvány okozta válság kezeléséhez, másfelől a miniszterelnök már régóta radikális változtatást akart ezeken a területeken (például a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése, egyetemek privatizálása), de eddig nem merte meglépni őket. Most minden bizonnyal abban bízik, hogy a vírusválság jótékony leple borul az intézkedésekre, és a társadalom nagy többsége észre sem fogja venni, vagy ha észreveszi is, nem tud protestálni ellene, még csak az utcára sem mehetnek ki az érintettek demonstrálni.

Április elején a miniszterelnök bejelentette, hogy néhány napon belül napvilágot lát minden idők legnagyobb válságkezelő gazdasági programja. Nos valóban, több részletben nyilvánosságra kerültek a program fő elvei és keretszámai. Érdemes megjegyezni, hogy a történelmi jelentőségű, grandiózus gazdasági program nem a Pénzügyminisztériumban, de még csak nem is a Magyar Nemzeti Bankban, hanem az Innovációs és Technológiai Minisztériumban készült. És nem a kormány vezető közgazdászai közül került ki az, aki ismertette, hanem egy műszaki ember, Palkovics miniszter úr hadarta el 19 percben mindazt, amit a programról tudni kell. Csak találgatni lehet, miért pont rá esett a miniszterelnök választása, talán csak nem azért, mert az innovációs miniszter úr kutatási területe a fékrendszerekhez kapcsolódott, és most a válság miatt erősen le fog fékeződni az előző évek magas növekedési üteme. Mindenesetre az ismertetett kormányprogram alig tartalmazott olyan célokat és ezek megvalósításához szükséges forrásokat, amelyektől a visszaesés lassulását vagy a növekedés újbóli elindulását várhatnánk. Így aztán az annyi munkahelyet teremtünk, amennyit a vírus elpusztít miniszterelnöki jelmondata és a munkaalapú társadalom szlogenje nem több, mint üres deklaráció, mert a nyilvánosságra került program keretszámai ezt nem támasztják alá.

A válságkezelő kormányprogram nyilvánosságra hozatala után 14 közgazdász kollégámmal együtt röviden összefoglaltuk, miként látjuk magát a programot, és véleményünk szerint milyen hathatós intézkedésekre lenne szükség. Ezeket most itt nem ismétlem meg, de három megállapításunkat azért kiemelném: (1) ez a program nem fogalmazott meg egyértelmű célokat és eszközöket (nem öntötte jogi formába azokat), (2) a válságkezelésre elkülönített források elégtelenek a várhatóan jelentős gazdasági visszaesés kezelésére, (3) a kormány nem fogalmazott meg olyan intézkedéscsomagot, amely kezelné a kialakulóban lévő súlyos szociális válságot...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.