PITTI ZOLTÁN: ÖNKORMÁNYZATI RENDSZERÜNK ÁTFOGÓ MEGÚJÍTÁSRA SZORUL (2. RÉSZ)

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2021.10.30.

(Az első rész itt olvasható)

Az 1990-es önkormányzati törvény kiemelkedő jelentőségű volt a „rendszerváltó” jogalkotás lépései között – állítja Pitti Zoltán közgazdász. A volt közigazgatási szakértő szerint azonban a ’90-es évek közepétől megkezdődött mozgásterük fokozatos szűkítése, majd 2010-től jogosítványaik kiüresítése. A politikai értékrend módosult. Mára eljutottunk odáig, hogy az önkormányzati rendszer átfogó megújításra szorul. Nem elég kis kiigazításokban gondolkodni, az egész modernizálását kell célul tűzni. A XXI. századi modernizációnak el kell jutnia oda, hogy a helyi önkormányzatok a központi akarat kiszolgálóiból újra a helyi hatalom központi intézményeivé váljanak.

– Minek köszönhető az önkormányzatok napjainkig érvényesülő szerepvesztése?

– Az önkormányzatok által remélt fordulat sem a válságból való kilábalás, sem a 2010-es kormányváltás után nem következett be, sőt ellenkezőleg, ezzel a helyi társadalmak érdekérvényesítési lehetőségei tovább romlottak. Az Alkotmány helyébe lépő 2011. évi Alaptörvény, majd az annak szellemiségét tükröző új Önkormányzati törvény nyíltan visszanyeste a települési közösségek 1990. évben megszerzett jogosítványait, és az ellátandó feladatok mérséklésére hivatkozva tovább szűkítette az önkormányzatok gazdálkodási jogosítványait. Az általános iskolák, a járó- és fekvőbetegellátás, valamint a megyei egészségügyi, szociális és kulturális intézmények államosítását kezdetben azzal indokolták, hogy az állam hatékonyabban tudja ellátni a felsorolt szolgáltatásokat. A tapasztalatok nem ezt igazolják: a lakosság szolgáltatásokhoz való hozzáférési esélyei nem javultak, de az államosított feladatellátás sem járt pénzügyi előnyökkel, a gazdálkodási hatékonyság javulásával. Gondoljunk csak a kórházi adósságállomány újratermelődésére, az egyházi fenntartásba adott iskolák többlet-finanszírozási igényére, az átalakításkor beígért bérfelzárkóztatási programok halasztására, vagy éppen az elhasználódott vagyon visszapótlási kötelezettségek halmozódására. A hatósági jogosítványok elvonása, majd a kormányhivatali rendszer kiépítése viszont jól szolgálta a mindenhatóságra törekvő hatalmi érdekeket. (Nem véletlen, hogy a 2011-ben útjára indított közigazgatási reformprogramnak az a Magyary Zoltán lett a névadója, aki az 1930-as évek hatalomkoncentrációt szolgáló közigazgatási reformprogramját kidolgozta.) Úgy tűnik, hogy nem értünk az átszervezési folyamat végére: megkezdődött az önkormányzatok által működtetett közösségi szolgáltatások állami felügyelet alá vonása (szemétszállítás és kommunális hulladék elhelyezése, ívóvízellátó rendszerek üzemeltetése, de már tanulmánytervek készültek az iskolaelőkészítő óvodai ellátás átvételére, illetve a háziorvosi rendszer központosítása)...

ITT OLVASHATÓ