2023. július 31., hétfő

ÉVTIZEDEK ÓTA TUDJUK, MIÉRT ELHIBÁZOTT DÖNTÉS A VASÚTI MELLÉKVONALAK FELSZÁMOLÁSA

MÉRCE
Szerző: KISS SOMA ÁBRAHÁM
2023.07.31.


Magyarországon idestova 55 éve zajlanak kisebb-nagyobb vasúti vonalbezárási hullámok – nem mintha korábban nem szűntek volna meg vasútvonalak, de az első nagyobb vonalbezárási felbuzdulást az 1968-as közlekedéspolitikai koncepcióhoz köthetjük. Azóta évtizedek teltek el, lezajlott egy rendszerváltás, és egymást váltó kormányok igyekeztek ott spórolni, ahol a legegyszerűbbnek tűnt: a vasúton. Holott az elmúlt évtizedben nemcsak a bezárt vonalak, de a tapasztalatok és kutatási eredmények is gyűltek, és aligha igazolhatják egy-egy járat megszüntetését. Mégis, mintha a döntéshozók nem tanulnának elődjeik hibáiból, újra meg újra ugyanazt az utat járjuk végig.


A megszüntetésről hírt adó plakátok, újságcikkek megjelenése utáni mozgalmas időben hamar eljött az a nap, amikor utoljára közlekedtek a vonatok. E mellett az esemény mellett a legtöbb ember nem tudott érzelemnyilvánítás nélkül elmenni. Nem ismeretes, hogy hol teremtettek hagyományt az utolsó vonat búcsúztatásának, mikor és kik ötlötték ki az országban már az 1960-as évek végétől minden esetben tetten érhető búcsúztató rituálét. Tény, hogy Somogyban is a Vas, Zala, sőt Bács–Kiskun, Szabolcs, stb. megyei szokásokhoz hasonlóan fejezték ki mind a vasutasok, mind az egykori utasok érzelmeiket az ünnepélyes temetésekre emlékeztető módon. Az utolsó barcs–kaposvári motorvonat vezetője végigdudálta az utat, több faluban a lakók csapatostul mentek ki az állomásokra, a megállókhoz, hogy elbúcsúzzanak a hét évtizeden át több generációt kiszolgáló, az emberben mély érzelmeket hagyó, az öregek által egykor megtapasztalt »csúcstechnológiát«, a civilizáció »helyi képviseletét« jelentő létesítménytől. A búcsúztatási szertartás ünnepélyességének átérzésére utal, hogy többen ünneplőbe öltöztek, virágot vittek a vonathoz, adtak belőle a motorkocsi-vezetőnek. Lábodon a honismereti kör műsort is rendezett a szabályos búcsú-beszédhez. Többnyire némán, szomorúan tekintették meg a MÁV által szcenírozott »nagy-jelenetet«, de jó néhányan olyanok is akadtak (pl. Kadarkúton), akik nem tudtak disztingválni, és indulataikat érdemtelenül a vasutasokra irányították; nemcsak a MÁV-ot szidták, de az utoljára jelenlevő »fafejű vasutasokat« is, káromkodások, szidalmazások közepette kővel dobálták meg az állomásról örökre eltűnő, továbbmenő szerelvényt.”[1]

Az akkori (kommunista vasútbezárás korszakai) időkre jellemző szűk látókörű és a helyi közösségek érdekeit figyelmen kívül hagyó döntés következménye volt. Azóta az enyészet gyorsuló ütemben eszi a megmaradt vasúti értékeket, egyre többen ébrednek rá arra, hogy (…) települések – szép fekvésük, az ott élő emberek értékes munkája eredményeként – gyorsan fejlődtek, ám a vasút megszüntetésével óriási hátrányba kerültek[2]

Igaz, hogy a megszüntetések döntésmechanizmusa formálisan — legalábbis megyei szintig lefelé — meglehetősen demokratikus jellegű. Ugyanis a MÁV a vasútmegszüntetési javaslatot köteles az illetékes megyei tanácsokhoz eljuttatni, amelyek a gazdaságosság és megyei területpolitika szempontjai alapján véleményezik. A legtöbb megye egy ideig fenntartással volt a MÁV elképzelésével szemben, de — kevés kivétellel, már csak az átálláshoz kilátásba helyezett központi anyagi juttatások miatt is — hamarosan egyetértő álláspontot foglalt el. Az „anyagot” a megyei forgalomszervező bizottság véleményezte szakmai szempontból, és csak ez után került vissza a tervezet a minisztériumba, ahol megszületett a végleges döntés. A keserves feladat csak ezután következett: az érdekelt településekkel kellett volna elfogadtatni a felsőbb döntést. Miután a lakosság véleményét nem kérték ki a döntéshozatalhoz, a helyi tanácsokat is inkább csak informálták, mint meghallgatták ez ügyben és lényegében a döntés végrehajtójának több mint hálátlan szerepére kötelezték.”

Nos, ez utóbbi idézet nem 2023 nyaráról származik (hanem innen, Erdősi Ferenc 1987-es tanulmányából), hisz Lázár János és a Magyar Államvasutak az elmúlt héten a demokratikus döntéshozatalnak még csak a látszatját is messziről kerülték, mikor bejelentették, hogy augusztus 1-től bezárnak tíz vasúti mellékvonalat, amelyeket a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület térképre is vitt. A minisztérium a jármű- és munkaerőhiányra hivatkozik, a vonatok autóbuszos pótlása kapcsán pedig a kora kétezres évek vállalati kommunikációs kézikönyveiből kölcsönzött szósalátával is megörvendeztette az ilyesmire fogékonyakat, miszerint:

A közlekedésimód-váltás ugyanakkor példa arra is, hogy a MÁV és Volánbusz egyesítésével létrejött vállalatcsoport, hogyan tud a szinergiákra építve versenyképes megoldást kínálni egy-egy térség közösségi közlekedésére még a jelenlegi kihívások közepette is.”...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.