Szerző: HORVÁTH BENCE
2023.10.05.
- A határ mellett semmit sem érnek a jogállami elvek – egy kegyetlenül őszinte lengyel film a menekültválságról
Hírleveleinkre feliratkozni itt lehet.
Hírleveleinkre feliratkozni itt lehet.
2023. október 5., csütörtök
HATÁROK, DRÁMÁK ÉS AZ ELRETTENTŐ MAGYAR PÉLDA - A 444 NAPINDÍTÓ HÍRLEVELE
444.HU
Szerző: HORVÁTH BENCE
2023.10.05.
Jó reggelt, itt a 444 napindító hírlevele. Benne, többek között:
Szerző: HORVÁTH BENCE
2023.10.05.
SZABADESÉSBEN A MAGYAR GAZDASÁG, EGYRE INKÁBB ARRA EMLÉKEZTET A HELYZET, MINT AMI 1986-BAN TÖRTÉNT
HOL ÉLÜNK? / NÉPSZAVA PODCAST
A régi növekedés motorjai mára kimerültek, a fideszes elit már csak infláció és államadósság gerjesztésével tud hatalmon maradni, a brutális infláció miatt pedig a magyar társadalom fizeti meg Orbán Viktor újabb és újabb választási győzelmeit – derül ki a Népszava közéleti podcastsorozata, a Hol élünk? friss adásából.
Már mindenki tudja, hogy már nagy a baj, de senki sem meri kimondani – hangzik el a Hol Élünk? című podcasorozatának friss adásában. Pap Zsolt gazdasági újságíró és Batka Zoltán műsorvezető a fideszes gazdasági elitben élesedő viták kapcsán beszélgetett arról, hogy egyre nyilvánvalóbb a orbáni gazdaságpolitikai modell csődje.
A magyar gazdaság választásról választásra való túlfűtésével az Orbán-kormánynak sikerült a lehető legmérgezőbb gazdasági koktélt kikeverni, ahol robogó infláció, zsugorodó gazdaság, növekvő hiánnyal és államadóssággal párosul.
Műsorvezető: BATKA ZOLTÁN
2023.10.05.
2023.10.05.
Már mindenki tudja, hogy már nagy a baj, de senki sem meri kimondani – hangzik el a Hol Élünk? című podcasorozatának friss adásában. Pap Zsolt gazdasági újságíró és Batka Zoltán műsorvezető a fideszes gazdasági elitben élesedő viták kapcsán beszélgetett arról, hogy egyre nyilvánvalóbb a orbáni gazdaságpolitikai modell csődje.
A magyar gazdaság választásról választásra való túlfűtésével az Orbán-kormánynak sikerült a lehető legmérgezőbb gazdasági koktélt kikeverni, ahol robogó infláció, zsugorodó gazdaság, növekvő hiánnyal és államadóssággal párosul.
2023. október 4., szerda
LENGYEL JEZSUITA: RENDKÍVÜL ÁRTALMAS AZ EGYHÁZ RÉSZVÉTELE A POLITIKAI CSATÁROZÁSOKBAN
VÁLASZ ONLINE / INTERJÚ
Szerző: A SZÍV
2023.09.03.
„A lengyelek hagyományosan két nagy politikai táborra oszlanak, és e kettő valósággal gyűlöli egymást. A választások közeledtével nem a politikai programokról folyik a közbeszéd, hanem rendszerint mindkét fél azt bizonygatja a választóknak, hogy mennyi okuk van gyűlölni az ellenséges oldalt. Mivel az egyház is alaposan belebonyolódott ezekbe a politikai játszmákba, elveszítette közvetítő szerepét” – fogalmaz Jakub Kołacz lengyel jezsuita, korábbi rendtartományfőnök, a legnagyobb lengyelországi katolikus kiadó és a leglátogatottabb lengyel katolikus internetes portál igazgatója. Horváth Árpád A Szív számára készült interjúját a jezsuita magazinnal való együttműködésünk keretében teljes terjedelmében közöljük...
Szerző: A SZÍV
2023.09.03.
NOBEL COUNTRY FOR OLD MEN: KETTŐ MEGVAN, MÁR CSAK NÉGY KELL - A 444 NAPINDÍTÓ HÍRLEVELE
444.HU
Szerző: HERCZEG MÁRK
2023.10.04.
Jó reggelt! Ez megint a Reggel 4 (itt van a többi hírlevelünk), benne az elmúlt nap legfőbb híreivel. De előtte itt van 4 kiemelt cikk a 444 címlapjáról:
Szerző: HERCZEG MÁRK
2023.10.04.
KARMELITA A NAPTÁRBAN
REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.10.04.
Hogy Schadl Györgynek volt egy röpcsije, és azt csak most fedezték fel, hogy le kellene foglalni, de még nem biztos, az kutyatöke ahhoz képest, hogy a nyomozó hatóság megkaparintotta a naptárját, amiben különös bejegyzések voltak. Illetve vannak még most is, ha nem is gyöngybetűkkel, de beleírva mégis strammul. Ám mielőtt ezzel a nevezetes naptárral foglalkoznánk, azért annyit a nyomozás hevességéről, hogy a röpcsi mellett leltek hajót, Porschét, ingatlanokat Schadl nevén, amit ezek szerint rohadt nehéz lehetett megtalálni.
Mindegy is azonban, hiszen, hogy ezeket a készségeket a gyanúsított beszerezhesse, bűnöznie kellett, ami még nem nyert bizonyítást, viszont hétszentség, hogy megtörtént. De ezt mi nem mondhatjuk ki az ártatlanság vélelme miatt, csak kapirgálunk a mocsokban, amelyben hogy-hogynem fölbukkant a titokzatos bejegyzés, miszerint „Karmelita”. Ami különös, mert feltehetőleg nem tüntetni indult volna oda a végrehajtók feje, s hacsak nem magával Orbánnal, akkor a „jó miniszterasszonnyal” volt találkája ottan, s bizonyára nem légyotti célból.
Hogy ez kiderüljön, meg kellene hallgatni a Jucust, aki, amióta Orbán tán épp ilyen ügyek miatt a sarokba állította, úgy eltűnt, mint a szürke szamár a ködben. Pedig annak idején nagyon is otthon volt az erkélyen, amelyről fotónk is van, amidőn szerelmesen a gazdája mellett ülve lapozgatja a papírokat, de, hogy milyeneket, az nem ismeretes. De nem is ez, hanem a meghittség, ami sugárzik a bágyadt napsütésben feredőző erkélyről, a benyomás, hogy aki oda belép, az egyrészt hagyjon fel minden reménnyel, vagy pediglen szüret.
Ez a Schadl is szüretelni indulhatott, és nem csak úgy egyszer véletlenül beesett oda, hiszen, mint kiderült, négyszer is szerepelt abban a naptárban a Mennyország neve, amit magyarul Karmelitának hívnak, tehát sok lehetett a megbeszélnivaló. Azt nem mondhatjuk, csak sejtethetjük fideszi módra, hogy ha Varga Judit nem is sáros, de tudnia kellett arról, ami körülötte folyik, hacsak az Orbán iránt táplált szerelme teljesen el nem vakította őtet. Mindez is érdektelen azonban, ami a lényeg, hogy ez az egész gennyes ügy egyre följebb kúszik.
Mint a futóbab a karón. Volt itt már Tóni, Barbara és Ádám, „jó miniszterasszony”, most pedig a Karmelita, mint helyszín, s mint ami a mocsok tanyája. Bár azt eddig is és enélkül is tudtuk, csak fura, ám egyben elégedettséggel eltöltő ezt leírva is látni, alátámasztva azt, hogy mindig is igazunk volt, és az is lesz ezután is. Ezek az érzelmek percei voltak, de visszakanyarodunk a rációhoz, ami viszont azt diktálja, hogy bimbózó reményeink lelohadjanak, mert ettől sem – mint ahogyan semmitől sem – remélhetünk semmit az ég egy világon.
Pedig ez a naptár minden pénzt megér, szerepel benne Völner, Trócsányi, de jó miniszterasszony is név szerint, Kossuth tér, ilyenek, a legszebb az egészben azonban az, hogy Schadl nem tudja, kitől származnak azok a szavak, nem mind tőle, állítása szerint. Ezek alapján tehát valaki bement az irodájába, s csak úgy a hasára ütve irkált bele mindenféléket, de ezek szerint nem versek voltak azok. Viszont Varga nacsasszonyt még ezek után sem tartják szükségesnek meghallgatni, odáig tehát nem kúszhat el a babunk. De minden Orbántól függ...
Szerző: Rezeda
2023.10.04.
Mindegy is azonban, hiszen, hogy ezeket a készségeket a gyanúsított beszerezhesse, bűnöznie kellett, ami még nem nyert bizonyítást, viszont hétszentség, hogy megtörtént. De ezt mi nem mondhatjuk ki az ártatlanság vélelme miatt, csak kapirgálunk a mocsokban, amelyben hogy-hogynem fölbukkant a titokzatos bejegyzés, miszerint „Karmelita”. Ami különös, mert feltehetőleg nem tüntetni indult volna oda a végrehajtók feje, s hacsak nem magával Orbánnal, akkor a „jó miniszterasszonnyal” volt találkája ottan, s bizonyára nem légyotti célból.
Hogy ez kiderüljön, meg kellene hallgatni a Jucust, aki, amióta Orbán tán épp ilyen ügyek miatt a sarokba állította, úgy eltűnt, mint a szürke szamár a ködben. Pedig annak idején nagyon is otthon volt az erkélyen, amelyről fotónk is van, amidőn szerelmesen a gazdája mellett ülve lapozgatja a papírokat, de, hogy milyeneket, az nem ismeretes. De nem is ez, hanem a meghittség, ami sugárzik a bágyadt napsütésben feredőző erkélyről, a benyomás, hogy aki oda belép, az egyrészt hagyjon fel minden reménnyel, vagy pediglen szüret.
Ez a Schadl is szüretelni indulhatott, és nem csak úgy egyszer véletlenül beesett oda, hiszen, mint kiderült, négyszer is szerepelt abban a naptárban a Mennyország neve, amit magyarul Karmelitának hívnak, tehát sok lehetett a megbeszélnivaló. Azt nem mondhatjuk, csak sejtethetjük fideszi módra, hogy ha Varga Judit nem is sáros, de tudnia kellett arról, ami körülötte folyik, hacsak az Orbán iránt táplált szerelme teljesen el nem vakította őtet. Mindez is érdektelen azonban, ami a lényeg, hogy ez az egész gennyes ügy egyre följebb kúszik.
Mint a futóbab a karón. Volt itt már Tóni, Barbara és Ádám, „jó miniszterasszony”, most pedig a Karmelita, mint helyszín, s mint ami a mocsok tanyája. Bár azt eddig is és enélkül is tudtuk, csak fura, ám egyben elégedettséggel eltöltő ezt leírva is látni, alátámasztva azt, hogy mindig is igazunk volt, és az is lesz ezután is. Ezek az érzelmek percei voltak, de visszakanyarodunk a rációhoz, ami viszont azt diktálja, hogy bimbózó reményeink lelohadjanak, mert ettől sem – mint ahogyan semmitől sem – remélhetünk semmit az ég egy világon.
Pedig ez a naptár minden pénzt megér, szerepel benne Völner, Trócsányi, de jó miniszterasszony is név szerint, Kossuth tér, ilyenek, a legszebb az egészben azonban az, hogy Schadl nem tudja, kitől származnak azok a szavak, nem mind tőle, állítása szerint. Ezek alapján tehát valaki bement az irodájába, s csak úgy a hasára ütve irkált bele mindenféléket, de ezek szerint nem versek voltak azok. Viszont Varga nacsasszonyt még ezek után sem tartják szükségesnek meghallgatni, odáig tehát nem kúszhat el a babunk. De minden Orbántól függ...
2023. október 3., kedd
A MA 72 ÉVES IVÁNYI GÁBOR GAZDAGSÁGA
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA
2023.10.03.
Kevesen vannak, akik nem azt gondolnák, hogy Iványi Gábor, a Magyarországi Evagéliumi Testvérközösség (MET) elnöke az ország legszegényebb embere. Már saját templomán is jelzálog van. Semmit nem tett érte, de milliárdos adósságot halmoztak a nevére. Ha kap valamit, elveszik tőle. Már a ruha sem az övé, ami rajta van, az is a „tartozása” része.
Iványi Gábor senkitől nem vett el semmit, mégis milliárdos összeggel „tartozik”. Ő nem kapta meg, ami jár neki, de neki kell milliárdokat kifizetnie. Nem a szegényeknek, hanem a gazdagoknak. Egész életében adott, neki nem maradt semmije. 72 évesen itt áll az ország legszegényebb embereként a szegények jótevője. Ez az életműve.
Utoljára Jeruzsálemben láttak hozzá hasonló nyomorultat, akinek köntösére sorsot vetettek. Körülállták gazdag pompában a főpapok és a világi hatalmasságok. Leköpték, megostorozták, kigúnyolták, hamisan vádolták. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt.
Ő maga úgy írta le a helyzetét, hogy „ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám. Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek”. Kísértetiesen hasonlít rá a milliárdos adósságokkal agyonterhelt lelkész. Két sikertelen ember.
Iványi Gábor beköltözhetne saját intézményeibe. Ő lenne ott a legszegényebb ember. A hajléktalanjainak minden elfér a szatyorjában, de az mind az övék. Nincsenek milliárdos adósságaik. Saját hajléktalanjai is nevethetnének rajta. A jobb érzésűek felajánlhatnának neki az ebédjükből. Amit tőle kaptak.
Kiforgatták mindenéből. Dögkeselyűk köröznek az intézményei körül. Várva a napot, amikor térdre esik, és széthordhatják sakálok módjára mindenét. De ő csak áll rendületlenül, nem alkuszik, nem adja magától. Vegyék el, ha tudják. Ostorozzák, fejére töviskoronát tesznek, és várják, meddig bírja még. Mikor esik össze? A kívülállók szemeiket eltakarják, kérdezik: megérte?
Mindenki azt mondaná, hogy nem. Ha újra kezdhetném, másképp csinálnám. De Iványi Gábor, két nappal a 72. születésnapja előtt, amikor kertjében (ami már szintén nem az övé, hanem a jelzálog tulajdonosáé) összegyűltek a barátai, tisztelői, ugyanezt a kérdést tette fel, amit mások kérdeznek tőle, amikor a nyomorúságát látják. Megérte?
Iványi Gábor válasza az, hogy „meg”. Gondolkodás nélkül vágja rá, hogy megérte, mert soha nem ismert volna meg embereket, akiket senkire nem cserélne el. Soha nem látta volna meg a hajléktalan haldokló szemében a derűs fényt, amely hálát és boldogságot sugárzott felé, hogy nem a szemétdombon, az utca sarában kellett meghalnia.
Iványi Gábor ételt, italt, fedelet adott nekik, de ő nem ezt tartja legfontosabbnak, hanem azt, hogy ezeknek a mindenki által elhagyott, megvetett embereknek visszaadhatta az emberi méltóságot. Emberhez méltón halhattak meg. Iványi Gábor kis emlékfalat állított nekik, ahova felírták a neveiket, hogy maradjon emléke, hogy ők is itt voltak a világon.
Iványi Gábor tekintetében ott a riadalom, a jövőtől való félelem. A kilátástalanság, mert gyűlölői kíméletlenek, kegyetlenek, irgalmat nem ismernek, és el akarják taposni. Akit megkeresztelt, nem jár közben apjánál, hogy könyörüljön az idős emberen. A közpénekből szerzett vagyonából nevetve fizetné ki az apja koholta adósságot.
Iványi Gábor szemében ott a riadalom, ha saját helyzetére néz. Mint a názáreti szemében a Getsemáné kertben, amikor vért izzadott és azt kérte, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár. De ne az én, hanem a te akaratod legyen meg. Iványi Gábor nem a Megbékélés Háza templom kertjében, hanem a Getsemáné kertben van.
De megcsillan szemében a pajkos fény, ábrázata visszanyeri mosolygós formáját, amikor megemlékezik arról, ahogy ellenségei packáztak vele, de nem tudták legyőzni. Ez is megérte. Két diktatúra fogta keretbe eddigi életét. Élete felét harcban töltötte az ország legszelídebb embere, aki inkább szemlélődő, mint harcos típus, aki szeret eldagonyázni.
De nem hagyta az Istene. Ahogy saját Fiának sem hagyta, hogy békésen ácsolgasson Názáretben. De megérte? Gábor, megérte? Nézz körül. Mi az, ami neked van? Semmid nincs, csak adósságod. Nincsenek palotáid, pedig lehetnének. Egyházi vezetőként vagy koldus abban az országban, amelyben ezer milliárdot osztottak szét a kollégáid között.
Mindenedet elvették. Mindenedre sorsot vetettek. Megérte? Egy hajléktalan hálás tekintete, a nyomorban is embernek tekintett roncsok élettörténete, sok csodálatos eset, valóságos csoda, az emberek szeretete, utolsó lehelete, hát megérte? Ez az, ami olyan fontos neked? Ezzel vagy kifizetve? Ezt nem adnád semmi pénzért? Ez neked a gazdagság? Nem a jacht?
Mit tudsz felmutatni 72 év után a nyomorultakon kívül? A saját betegségeiden kívül, amik gyötörtek, és amivel nem törődtél? Mivel tudsz elszámolni? Azzal a kis szeretettel? Mit adnak azért a boltban? Ezzel házalsz? A szeretettel, a jósággal, a megbocsátással, az élet igazi értékeivel és szépségeivel? Hova vitt ez téged, Gábor, hát mi maradt neked?
Iványi Gábor azt mondta ott, a kertben, hogy hálás Istennek, mert nem kellett olyan mélyre süllyednie, mint azoknak az embereknek, akik azt gondolták, hogy pénzért mindent megvehetnek. Akik azt hitték, hogy mindent megnyertek, de közben mindent elveszítettek. Azért gyűlölik, mert Iványi Gábornak van valamije, ami nekik nincs, és amit nem tudnak pénzért megvenni.
Amit Iványi Gábortól el akarnak venni, amire kínjukban jelzálogot helyeztek, semmit nem ér. Ami ér valamit, az a szívében van, és azt senki nem veheti el tőle. Miért nem azt keresitek? Miért nem azt kéritek tőle? Ingyen adná. Miért azt akarjátok elvenni tőle, ami semmit nem ér nélküle. Mert ami érték van benne, az a szívében van. Nélküle nem ér semmit. Neki ezek csak eszközök.
Boldog születésnapot, te konok, meg nem alkuvó, élhetetlen ember, akit semmi más nem érdekel, mint az emberség és a nyomorultak emberi méltósága, a haldokló hajléktalan szemében megcsillanó fény, a hála és a szeretet. Boldog születésnapot te megtörhetetlen szikla, akinek ereje a gyengeségében van. Boldog születésnapot te leggazdagabb ember!
Édes, kedves, drága Gábor, Isten éltessen sokáig!
„Mert megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, a kinek nincs segítője. Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők lelkét megszabadítja; Az elnyomástól és erőszaktól megmenti lelküket, és vérük drága az ő szemében.” (72. Zsoltár)
Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA
2023.10.03.
Iványi Gábor senkitől nem vett el semmit, mégis milliárdos összeggel „tartozik”. Ő nem kapta meg, ami jár neki, de neki kell milliárdokat kifizetnie. Nem a szegényeknek, hanem a gazdagoknak. Egész életében adott, neki nem maradt semmije. 72 évesen itt áll az ország legszegényebb embereként a szegények jótevője. Ez az életműve.
Utoljára Jeruzsálemben láttak hozzá hasonló nyomorultat, akinek köntösére sorsot vetettek. Körülállták gazdag pompában a főpapok és a világi hatalmasságok. Leköpték, megostorozták, kigúnyolták, hamisan vádolták. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt.
Ő maga úgy írta le a helyzetét, hogy „ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám. Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek”. Kísértetiesen hasonlít rá a milliárdos adósságokkal agyonterhelt lelkész. Két sikertelen ember.
Iványi Gábor beköltözhetne saját intézményeibe. Ő lenne ott a legszegényebb ember. A hajléktalanjainak minden elfér a szatyorjában, de az mind az övék. Nincsenek milliárdos adósságaik. Saját hajléktalanjai is nevethetnének rajta. A jobb érzésűek felajánlhatnának neki az ebédjükből. Amit tőle kaptak.
Kiforgatták mindenéből. Dögkeselyűk köröznek az intézményei körül. Várva a napot, amikor térdre esik, és széthordhatják sakálok módjára mindenét. De ő csak áll rendületlenül, nem alkuszik, nem adja magától. Vegyék el, ha tudják. Ostorozzák, fejére töviskoronát tesznek, és várják, meddig bírja még. Mikor esik össze? A kívülállók szemeiket eltakarják, kérdezik: megérte?
Mindenki azt mondaná, hogy nem. Ha újra kezdhetném, másképp csinálnám. De Iványi Gábor, két nappal a 72. születésnapja előtt, amikor kertjében (ami már szintén nem az övé, hanem a jelzálog tulajdonosáé) összegyűltek a barátai, tisztelői, ugyanezt a kérdést tette fel, amit mások kérdeznek tőle, amikor a nyomorúságát látják. Megérte?
Iványi Gábor válasza az, hogy „meg”. Gondolkodás nélkül vágja rá, hogy megérte, mert soha nem ismert volna meg embereket, akiket senkire nem cserélne el. Soha nem látta volna meg a hajléktalan haldokló szemében a derűs fényt, amely hálát és boldogságot sugárzott felé, hogy nem a szemétdombon, az utca sarában kellett meghalnia.
Iványi Gábor ételt, italt, fedelet adott nekik, de ő nem ezt tartja legfontosabbnak, hanem azt, hogy ezeknek a mindenki által elhagyott, megvetett embereknek visszaadhatta az emberi méltóságot. Emberhez méltón halhattak meg. Iványi Gábor kis emlékfalat állított nekik, ahova felírták a neveiket, hogy maradjon emléke, hogy ők is itt voltak a világon.
Iványi Gábor tekintetében ott a riadalom, a jövőtől való félelem. A kilátástalanság, mert gyűlölői kíméletlenek, kegyetlenek, irgalmat nem ismernek, és el akarják taposni. Akit megkeresztelt, nem jár közben apjánál, hogy könyörüljön az idős emberen. A közpénekből szerzett vagyonából nevetve fizetné ki az apja koholta adósságot.
Iványi Gábor szemében ott a riadalom, ha saját helyzetére néz. Mint a názáreti szemében a Getsemáné kertben, amikor vért izzadott és azt kérte, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár. De ne az én, hanem a te akaratod legyen meg. Iványi Gábor nem a Megbékélés Háza templom kertjében, hanem a Getsemáné kertben van.
De megcsillan szemében a pajkos fény, ábrázata visszanyeri mosolygós formáját, amikor megemlékezik arról, ahogy ellenségei packáztak vele, de nem tudták legyőzni. Ez is megérte. Két diktatúra fogta keretbe eddigi életét. Élete felét harcban töltötte az ország legszelídebb embere, aki inkább szemlélődő, mint harcos típus, aki szeret eldagonyázni.
De nem hagyta az Istene. Ahogy saját Fiának sem hagyta, hogy békésen ácsolgasson Názáretben. De megérte? Gábor, megérte? Nézz körül. Mi az, ami neked van? Semmid nincs, csak adósságod. Nincsenek palotáid, pedig lehetnének. Egyházi vezetőként vagy koldus abban az országban, amelyben ezer milliárdot osztottak szét a kollégáid között.
Mindenedet elvették. Mindenedre sorsot vetettek. Megérte? Egy hajléktalan hálás tekintete, a nyomorban is embernek tekintett roncsok élettörténete, sok csodálatos eset, valóságos csoda, az emberek szeretete, utolsó lehelete, hát megérte? Ez az, ami olyan fontos neked? Ezzel vagy kifizetve? Ezt nem adnád semmi pénzért? Ez neked a gazdagság? Nem a jacht?
Mit tudsz felmutatni 72 év után a nyomorultakon kívül? A saját betegségeiden kívül, amik gyötörtek, és amivel nem törődtél? Mivel tudsz elszámolni? Azzal a kis szeretettel? Mit adnak azért a boltban? Ezzel házalsz? A szeretettel, a jósággal, a megbocsátással, az élet igazi értékeivel és szépségeivel? Hova vitt ez téged, Gábor, hát mi maradt neked?
Iványi Gábor azt mondta ott, a kertben, hogy hálás Istennek, mert nem kellett olyan mélyre süllyednie, mint azoknak az embereknek, akik azt gondolták, hogy pénzért mindent megvehetnek. Akik azt hitték, hogy mindent megnyertek, de közben mindent elveszítettek. Azért gyűlölik, mert Iványi Gábornak van valamije, ami nekik nincs, és amit nem tudnak pénzért megvenni.
Amit Iványi Gábortól el akarnak venni, amire kínjukban jelzálogot helyeztek, semmit nem ér. Ami ér valamit, az a szívében van, és azt senki nem veheti el tőle. Miért nem azt keresitek? Miért nem azt kéritek tőle? Ingyen adná. Miért azt akarjátok elvenni tőle, ami semmit nem ér nélküle. Mert ami érték van benne, az a szívében van. Nélküle nem ér semmit. Neki ezek csak eszközök.
Boldog születésnapot, te konok, meg nem alkuvó, élhetetlen ember, akit semmi más nem érdekel, mint az emberség és a nyomorultak emberi méltósága, a haldokló hajléktalan szemében megcsillanó fény, a hála és a szeretet. Boldog születésnapot te megtörhetetlen szikla, akinek ereje a gyengeségében van. Boldog születésnapot te leggazdagabb ember!
Édes, kedves, drága Gábor, Isten éltessen sokáig!
„Mert megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, a kinek nincs segítője. Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők lelkét megszabadítja; Az elnyomástól és erőszaktól megmenti lelküket, és vérük drága az ő szemében.” (72. Zsoltár)
MAGYARÁZAT MINDENRE – REISZ GÁBOR ÉS BERKES JÚLIA KULTÚRHARCRÓL ÉS KÉZMŰVES FILMKÉSZÍTÉSRŐL
VÁLASZ ONLINE
Szerző: LAKY ZOLTÁN
2023.10.03
Nem akartam remegő kézzel írni a forgatókönyvet, és ha A keresztapa tervét adjuk be, az se nyert volna – indokolja Reisz Gábor rendező a Válasz Online-nak, miért nem pályázott állami támogatásra a Magyarázat mindenre című, a magyar mozikban a héten debütáló filmjéhez, amely a Velencei Filmfesztiválon a Horizontok szekcióban elnyerte a Legjobb film díját. Producere, Berkes Juli pedig azt magyarázta el, miért nem működhet hosszú távon a modell, hogy csak lelkesedésből és külföldi támogatásból forgatnak. Az alkotókat kérdeztük arról is, jobb volt-e a támogatási rendszer Andy Vajna idején, és hogy miért nem lett kormányellenes film a Magyarázat mindenre, amelyben a liberális tanár sem szent és a kormánymédia újságírója sem főgonosz. Páros interjú...
Szerző: LAKY ZOLTÁN
2023.10.03
2023. október 2., hétfő
BALÁZS PÉTER: ORBÁN VIKTOR ÖNMAGÁT HELYEZI A VILÁG KÖZEPÉBE, ÉS NEM AZ ORSZÁGOT
HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2023.10.02.
Orbán világképe olyan, mint a délibáb, ő fordított világképet lát – véli Balázs Péter, akivel a miniszterelnök legutóbbi megszólalásait – parlementi beszédét és a Kossuth rádiónak adott interjúját – elemeztük. A volt külügyminiszter szerint ez a világkép rengeteget árt Magyarország nemzetközi kapcsolatainak. Az országot azonosítják Orbánnal, és a miniszterelnök akciói nyomán Magyarország már kisodródott a saját szövetségi rendszerünk peremére. Nem az ország pozícióiban gondolkodik, hanem a saját hatalmát nézi. Neki a hatalom megtartása kell a végtelenségig,
Szerző: MILLEI ILONA
2023.10.02.
amiből rövid úton pénzt csinál a családjának és a barátainak.
Orbán világképe hogyan foglalható össze a nagyhatalmakról, az EU-ról, a V4-ekről, az ukránokról, a szomszédainkról?
Orbán Viktor világképe olyan, mint a délibáb, ő fordított világképet lát. A szövetségeseit látja ellenfeleknek, miközben veszélyes és távoli államokat lát barátoknak. Államok helyett pártokban gondolkodik. Például az USA helyett a republikánusok szélsőjobbját nézi, Franciaországból épp a héten fogadta Marine Le Pent Budapesten. Körülbelül ez határozza meg. A szélsőjobbhoz sorakozott föl. Egyetlen kérdés, hogy az Európai parlament két szélsőjobb csoportja közül melyikhez állna. Ő legszívesebben mindkettőhöz csatlakozna, de leginkább azt szeretné, ha a kettő egyesülne, csakhogy nem fognak.
Orbán Kínát felemelkedő nagyhatalomnak látja, az USA-t viszont leáldozóban lévőnek, hacsak nem Trumpot választják meg elnöknek. Oroszországgal baráti kapcsolatot ápol, az EU-t viszont inkább ellenségének tekinti. A V4-eket már nem is számítja, és az ukránokkal és a szomszédainkkal is inkább hadban áll…
Ez mind belefér abba, hogy ő feje tetejére állítja a világot a valósághoz képest. Az ő fordított világképének része az is, hogy ő onnan vár fölemelkedést, ahol tulajdonképpen elég nagy problémák vannak. Például Kínában éppen az ingatlanbuborék pattan szét, ott áll a rengeteg félig kész lakás. Ez vitte magával a kínai gazdaságot egy darabig. Orbán ott szeretne hanyatlást látni, ahol éppen nincs, helyette viszont helytállás van.
És a miniszterelnök mit gondol Magyarország helyéről ebben a fordított világban?
Azt hiszem, hogy ő önmagát helyezi a világ közepébe, és nem az országot. Nagyon gyakran kiderül, hogy nem az ország pozícióiban gondolkodik, hanem a saját hatalmát nézi. Önmagát képzeli nagyon nagy aktornak...
Orbán világképe hogyan foglalható össze a nagyhatalmakról, az EU-ról, a V4-ekről, az ukránokról, a szomszédainkról?
Orbán Viktor világképe olyan, mint a délibáb, ő fordított világképet lát. A szövetségeseit látja ellenfeleknek, miközben veszélyes és távoli államokat lát barátoknak. Államok helyett pártokban gondolkodik. Például az USA helyett a republikánusok szélsőjobbját nézi, Franciaországból épp a héten fogadta Marine Le Pent Budapesten. Körülbelül ez határozza meg. A szélsőjobbhoz sorakozott föl. Egyetlen kérdés, hogy az Európai parlament két szélsőjobb csoportja közül melyikhez állna. Ő legszívesebben mindkettőhöz csatlakozna, de leginkább azt szeretné, ha a kettő egyesülne, csakhogy nem fognak.
Orbán Kínát felemelkedő nagyhatalomnak látja, az USA-t viszont leáldozóban lévőnek, hacsak nem Trumpot választják meg elnöknek. Oroszországgal baráti kapcsolatot ápol, az EU-t viszont inkább ellenségének tekinti. A V4-eket már nem is számítja, és az ukránokkal és a szomszédainkkal is inkább hadban áll…
Ez mind belefér abba, hogy ő feje tetejére állítja a világot a valósághoz képest. Az ő fordított világképének része az is, hogy ő onnan vár fölemelkedést, ahol tulajdonképpen elég nagy problémák vannak. Például Kínában éppen az ingatlanbuborék pattan szét, ott áll a rengeteg félig kész lakás. Ez vitte magával a kínai gazdaságot egy darabig. Orbán ott szeretne hanyatlást látni, ahol éppen nincs, helyette viszont helytállás van.
És a miniszterelnök mit gondol Magyarország helyéről ebben a fordított világban?
Azt hiszem, hogy ő önmagát helyezi a világ közepébe, és nem az országot. Nagyon gyakran kiderül, hogy nem az ország pozícióiban gondolkodik, hanem a saját hatalmát nézi. Önmagát képzeli nagyon nagy aktornak...
NEM EGYEZTETHETŐ ÖSSZE ORBÁN POLITIKÁJA AZ EGYHÁZ TANÍTÁSAIVAL ÉS EZ MÉG EGY UTAHI MORMON EGYETEMISTÁNAK IS ÁTJÖN
KLUBRÁDIÓ / VIÁGTÜKÖR
Szerző: CSERNYÁNSZKY JUDIT
2023.10.02.
Novák Katalin utahi látogatása során találkozott a mormon egyház vezetőivel és ellátogatott az általuk finanszírozott egyetemre is. Bár az amerikai sajtó nagy része méltatta a magyar családpolitikáról elmondottakat, azért volt, aki szerint távolságot kellene tartani a "családi értékek zászlaja alatt előretörő jobboldali diktatúrától" – illetve az azzal kokettáló CPAC-től. Robert Fico pártja nyerte a választásokat – a nemzetközi sajtó pedig azt találgatja, ez Szlovákia orbanizációját jelenti-e? Lapszemle.
Szerző: CSERNYÁNSZKY JUDIT
2023.10.02.
A világ egyik meghatározó hírügynöksége, az arab Al Jazeera szerint Robert Fico győzelmét annak a két üzenetnek köszönhette, hogy nem támogatják tovább Ukrajnát, és nem fogadnak el az EU-ban több szankciót Oroszország ellen. Azaz pont az ellenkezőjét hirdette annak, amit az eddig kormányzó párt képviselt, amelyik mellszélességgel támogatta Ukrajnát és jó viszonyt ápolt Brüsszellel. Minden jel szerint koalícióra kéri fel a Hlast, Peter Pellegrini pártját és a kicsivel meghaladva az ötszázalékos küszöböt épp bejutott ultranacionalista, orosz elköteleződésű Szlovák Nemzeti Pártot.
Elemzők szerint a politikába nagy sikerrel visszatért Fico sok ötletet merített Orbán Viktor politikájából. Például ő is ellenzi Ukrajna felvételét a NATO-ba, mondván: azzal kitörne a III. világháború. Az Al Jazeera emlékeztet arra is, hogy Fico még augusztusban azt mondta, hogy a háború nem egy éve, hanem 2014-ben kezdődött, amikor az ukrán nácik és fasiszták oroszokat kezdte el legyilkolni a Donbaszban és Luhanszkban. Sőt, ezt is hallhattuk tőle: keletről mindig a béke jön, a háború pedig mindig nyugatról. Az írás felteszi a kérdés: elkezdődik Szlovákia orbanizációja? Orbán az X-en gratulált Ficónak, azt írta, hazafival mindig jó együtt dolgozni – alig várja. Fico első és legfontosabb intézkedésként a magyar-szlovák határellenőrzés visszaállítását jelentette be, a migrációt meg akarja állítani mintegy 655 km-en. S ezzel azokat az kétkezi munkásokat tudta megszólítani, akik a menekültektől féltik állásukat.
Guess who's back! Congratulations to Robert Fico on his undisputable victory at the Slovak parliamentary elections. Always good to work together with a patriot. Looking forward to it! 🇭🇺🇸🇰 pic.twitter.com/JHIlYWKX6c
— Orbán Viktor (@PM_ViktorOrban) October 1, 2023
A CBC, ahogy a legtöbb sajtótermék az AP amerikai hírügynökség választási tudósítását vette át, a címben kiemelve, hogy oroszbarát párt nyert Szlovákiában. A Reuters tudósítása is rengeteg helyen olvasható, s a címben a legtöbb helyen Magyarországot is látjuk, mivelhogy Magyarország üdvözli Fico győzelmét, aki máris visszaállítja a két ország közti határellenőrzést.
Novák Katalin államfő amerikai útjáról, többek között Utah államban tett látogatásáról általában méltató hangvételű cikkek jelentek meg Amerikában. Kiemelték üzenetei közül, hogy Magyarország az európai kereszténység csaknem utolsó bástyája és, hogy sikeres családpolitikát visz a kormány – így tett például a Salt Lake City-beli KSL médiakonglomerátum.
Találtunk azonban ezzel alaposan ellenkező, mitöbb, tiltakozó véleményt is. Az államfő találkozott az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza, vagyis a mormon egyház vezetővel és ellátogatott a BYU, Brigham Young University magán felsőoktatási intézménybe is – amiről a helyi News Hour című lapban az egyetem egyik hallgatója tudósított, aki szerint egyáltalán nem kellene csodálni a magyar családpolitikát. Egyrészt azért, mert Orbán Viktor miniszterelnök a diktatúra határán igazgatja az országot, leigázta a sajtót, tiltakozik a fajkeveredés ellen és védelmébe veszi Vlagyimir Putyin orosz elnököt. Mindezekkel cáfolja egyben azt is, hogy a hagyományos, tiszta konzervatív eszmék érvényesülnének az országban, amely esetleg példaértékű lehet az amerikai konzervatívok számára is. S cáfolja az írás azt is, hogy a tiszta keresztény kultúra és erkölcs utolsó bástyája lenne Magyarország Európában. Nem kellene bedőlni a magyar hízelgésnek és Novák Katalin mondatainak – hangsúlyozza a szerző. Felidézi Orbán Viktornak a CPAC texasi rendezvényén elhangzott szavait is, miszerint „minden globalista elmehet a pokolba". Orbán tavaly májusi gondolatait, miszerint a déli féltekéről bevándorlókkal az a baj, hogy megbontják a hagyományos európai identitást és életmódot, a Novák Katalint Utah-ba elkísérő washingtoni magyar nagykövet, Takács Szabolcs újra elmondta a látogatáson.
A szerző további érvei között szerepel, hogy Putyin kormányzását kiválónak tartja Orbán, miközben Volodimir Zelenszkijt a politikai ellenfelei közt emlegette. Mostanság pedig az a legnagyobb gond vele, hogy Donald Trumpot ismét a Fehér Házban szeretné látni, akit ő a béke reménységének tekint. S amikor a szerző erre vonatkozó kérdést tett fel Novák Katalinnak, akkor ő csak annyit válaszolt, „nem akarom kommentálni a kormányfő álláspontját. Ez nem a legjobb hely és legjobb időpont erre.” Amire a cikk írója értetlenségének adott hangot, hogy miért nem vállalja fel az autoriter kormánya álláspontját. A magyar vezetés nem hajlandó tudomásul venni, hogy amit a menekültekkel, a fajelmélettel és az alapvető szabadságjogokkal kapcsolatban képvisel, az nem egyeztethető össze az egyház tanításaival. A szerző szerint az egyetemnek és a vele szövetséges egyháznak távolságot kellene tartania a republikánus CPAC intézményétől mindaddig, amíg az egy a családi értékek zászlaja alatt előretörő jobboldali diktatúrának tapsol.
A BAYER ZSOLT FELESÉGE ÁLTAL VEZETETT VÉRELLÁTÓ SZOLGÁLAT MILLIÁRDOKÉRT VETT PCR-TESZTEKET BAYERNÉ ISMERŐSEINEK CÉGÉTŐL
ÁTLÁTSZÓ
Szerző: SEGESVÁRI CSABA
2023.10.02.
Felmentést kapott a közbeszerzés alól az Országos Vérellátó Szolgálat, így szerződtek 18,2 milliárd forintért „SARS-CoV-2 vizsgálatokhoz szükséges tesztek, tesztelés és mintavételhez, mintakezeléshez szükséges eszközök és szolgáltatások beszerzésére” a járvány idején – ez derült ki a K-Monitor által a Belügyminisztériumtól kiperelt adatokból. Az Átlátszó most közadatigénylésben kérte a szerződést, amire az OVSZ igazgatója, Bayerné Dr. Matusovits Andrea 30 nap elteltével azt mondta: mivel az „kétséget kizáróan nem azonosítható be”, nem tudják kiadni. De segítettünk, hogy megtalálják.
„Felek rögzítik, hogy a COVID-19 járvány okán az országos SARS-CoV-2 PCR-tesztelési kapacitás fenntartására van szükség. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyi Államtitkársága jóváhagyásával, az Országos Tisztifőorvos – a kapacitás fenntartása érdekében – e feladatra Vevőt jelölte ki.” – az idézet a Bayerné Dr. Matusovits Andrea vezette Országos Vérellátó Szolgálat és a vele szerződő Vascular Venture Kft. közötti szerződésből származik. A megállapodást 2021 áprilisában kötötték, a vásárlást az Operatív Törzs mentesítette a közbeszerzés alól.
„Az első időszakban a zárások, az elszigetelés önmagában képes volt a járványt eltüntetni két-három hónapra, míg a második hullám formájában vissza nem jött szeptemberben. Ez azonban nem ilyen vírus. Ezt le kell győzni. Tehát ezt egy szuronyhegyre kell tűzni, át kell lőni a tüdejét, szóval ezt meg kell semmisíteni. És az izolálás, a bezárkózás, az elzárás csak lassítani tudja a terjedését. Ez egy ilyen jól képzett vírus. És megsemmisíteni csak vakcinával lehet. Tehát egy éve élünk háborús állapotok között.” – miközben Orbán Viktor a Kossuth Rádióban adta elő a pénteki beszédét, az Átló Koronamonitorja több mint 11 ezer kórházi ápoltat jegyzett, közülük 1364-en voltak lélegeztetőgépen. Csúcson volt a koronavírus.
Az Országos Vérellátó Szolgálatnál (OVSZ) pedig ugyanezen a napon, 2021. április 9-én szerződést írtak alá PCR-tesztekre – az Operatív Törzs és a Pintér Sándor vezette Belügyminisztérium tudtával. Az OVSZ vezetője Bayerné Dr. Matusovits Andrea, akinek férje a durva stílusáról elhíresült kormánypárti publicista, Bayer Zsolt.
Amiről szó lesz a cikkben:
Ez a 18,2 milliárdos tétel része annak a 722 milliárd forintnak, amit a koronavírus-járvány alatt a kormány közbeszerzés nélkül költött el. A szerződéslistához a K-Monitor hosszas pereskedés után jutott hozzá...
Szerző: SEGESVÁRI CSABA
2023.10.02.
„Felek rögzítik, hogy a COVID-19 járvány okán az országos SARS-CoV-2 PCR-tesztelési kapacitás fenntartására van szükség. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyi Államtitkársága jóváhagyásával, az Országos Tisztifőorvos – a kapacitás fenntartása érdekében – e feladatra Vevőt jelölte ki.” – az idézet a Bayerné Dr. Matusovits Andrea vezette Országos Vérellátó Szolgálat és a vele szerződő Vascular Venture Kft. közötti szerződésből származik. A megállapodást 2021 áprilisában kötötték, a vásárlást az Operatív Törzs mentesítette a közbeszerzés alól.
Az Országos Vérellátó Szolgálatnál (OVSZ) pedig ugyanezen a napon, 2021. április 9-én szerződést írtak alá PCR-tesztekre – az Operatív Törzs és a Pintér Sándor vezette Belügyminisztérium tudtával. Az OVSZ vezetője Bayerné Dr. Matusovits Andrea, akinek férje a durva stílusáról elhíresült kormánypárti publicista, Bayer Zsolt.
Amiről szó lesz a cikkben:
- ki bízta meg a Vérellátót, hogy PCR-tesztre keressen partnert
- kinek a PCR-tesztjeit elemezte a nyertes
- egyáltalán, mit ér a PCR-teszt
- milyen viszony van Bayer Zsolt felesége és a nyertes cég között
- ki vett fel 9 milliárdos osztalékot az állami biznisz után
Ez a 18,2 milliárdos tétel része annak a 722 milliárd forintnak, amit a koronavírus-járvány alatt a kormány közbeszerzés nélkül költött el. A szerződéslistához a K-Monitor hosszas pereskedés után jutott hozzá...
„KAPTUNK IS, MEG NEM IS TÁJÉKOZTATÁST” – A SZEMÜNK ELŐTT, MÉGIS MEGFOGHATATLANUL ÉPÜL LE EGY ÚJABB NEMZETI KÖZSZOLGÁLTATÓ
MÉRCE
Szerzők: LEHOCZKI NOÉMI, NUN BARBARA
2023.10.02.
Az elmúlt hónapokban az egészségügy és a közoktatás régóta húzódó válságán túl újabb közszolgáltatások esetében váltak láthatóvá a megszorítások és a leépülés jelei. Vasútvonalak szűnnek meg, kigyullad a Volánbusz, tömegesen zárnak be posták. Miközben a Magyar Posta nemzeti közszolgáltató, és mindenkinek törvényes joga lenne, hogy az ország bármelyik két települése között leveleket, pénzt és csomagokat küldjön, a gazdaságfejlesztésért felelős tárcanélküli miniszternek, Nagy Mártonnak a posták bezárásáról szóló nyilatkozata is mutatja, hogy a magyar állam épp visszavágja ezt a jogunkat is.
Szerzők: LEHOCZKI NOÉMI, NUN BARBARA
2023.10.02.
Hogyan élik meg mindezt a postások? Hogyan tarthatnak ellen ezeknek a folyamatoknak a szakszervezetek, és milyen tényezők hátráltatják az érdekvédelmi képviseletet? Pfeifer Tamást, a Postások Független Érdekvédelmi Szövetségének (POFÉSZ) elnökét kérdeztük.
2020-ban még együtt tüntetett a rohamosan inflálódó bérük emeléséért a posta négy szakszervezete, a lassan 80 éves múltra visszatekintő Postás Szakszervezet (PSZ), a Magyar Postások Érdekvédelmi Szövetsége (MAPÉSZ), a Postások Független Érdekvédelmi Szövetsége (POFÉSZ) és a Kézbesítők Szakszervezete (KÉSZ). A POFÉSZ vezetője szerint ekkor „fogyott el a cérna mindenkinél”, és együtt ki tudták kényszeríteni a 8 százalékos béremelést – ez éppen nyolccal volt több, mint a munkáltató eredeti, nullaszázalékos ajánlata. A béremelés mértékével így is sok postás volt elégedetlen, mivel az emeléssel együtt a munkaterhek is növekedtek, és csökkentek a bérpótlékok.
A megállapodást végül épp ezért csak két szakszervezet (a PSZ és a MAPÉSZ) írta alá, mondván, a munkáltatónak úgysincs többre lehetősége.
Pfeifer Tamás elmondása szerint 2020-ban két tüntetést is kilátásba helyeztek a szakszervezetek. Az első végül azért nem valósult meg, mert a minisztérium már a tüntetés hírére „behívatta” a menedzsmentet, ezután pedig a vezetőség hirtelen megemelte a bérajánlatát, amelyet a PSZ és a MAPÉSZ nemsokára el is fogadott.
Pedig akkor még a sztrájk ötlete is felmerült: „Volt konkrét egyeztetés is, elő volt készítve jogászok segítségével. De a sztrájk lényege a nyomásgyakorlás, tehát egy végső eszköz. Előtte inkább tüntettünk” – fogalmazott a POFÉSZ elnöke. Aki szerint
„a miénk egy független, alulról építkező szakszervezet, amit azért akartunk létrehozni, mert mi harcosabbnak véltük, véljük magukat, mint a mindenkori hatalommal együttműködő szakszervezet. Mások az érdekérvényesítéssel kapcsolatos elképzeléseink.”
Egy másik, egy évvel később elfogadott bérmegállapodást is csak a másik két szakszervezet, a PSZ és a MAPÉSZ írták alá. A KÉSZ és POFÉSZ arra gyanakodtak, hogy a három évre szóló egyezség könnyen a bérek hosszútávú bebetonozását eredményezheti. Kevesellték például, hogy 2023-ra csak 2%-os béremelés lett előirányozva, pedig 2021-ben már érezhető volt az infláció.
Az elégséges szolgáltatás, a sztrájk és az uniós liberalizáció korlátai
„Az állam a tulajdonos. Nyilván a postai menedzsment azt a megállapodást tudja aláírni, vagy olyan ajánlatot tud tenni, amire engedélyt kap, ez így van minden állami tulajdonú cégnél.” De akkor nem frusztráló-e, hogy a valódi döntéshozó, a minisztérium helyett a postai vezetőséggel tudnak csak tárgyalni? „De. Ezért is szerveztük az idén márciusi demonstrációt.”
Erre utalt az elvben „politikamentes” tüntetésen Ádám István is, a POFÉSZ előző elnöke, mikor leszögezte: a postabezárásokról és az alacsony bérekről nem a posta menedzsmentje, hanem első körben a minisztérium döntött.
Nem véletlen tehát, hogy a postások a Gazdaságfejlesztési Minisztérium budai épülete előtt tüntettek az inflációval legalább lépést tartó béremelésért, sérelmezve a növekvő munkaterhelést, az átgondolatlan munkaszervezést és az elbocsátásokat, valamint a béremelésért folytatandó, jogszerű sztrájk kiküszöbölését is a három évre szóló bérmegállapodás által. Bár a munkáltató a demonstrációt megelőzően (feltehetően annak hírére) a béremelési ajánlatát kettő százalékról tízre módosította, a minisztériumnak átadott petícióra nem érkezett válasz.
„EGYETLEN EMBERREL SEM BESZÉLTEM MÉG, AKI SZERETNÉ, HOGY A MI EGYETEMÜNK IS MODELLT VÁLTSON. RETTEGÜNK!”
QUBIT
Szerző: BALÁZS ZSUZSANNA
2023.10.02.
Már csak öt olyan egyetem maradt Magyarországon, ami nem esett át a hazai felsőoktatási intézményeket elszigetelő modellváltáson. Európa egyre messzebb kerül; a kutatói hálózat frissen kinevezett elnöke az ázsiai kistigrisekkel példálózik. Mi vár az ELTE-re és a BME-re?
A következmények kiszámíthatók: a magyar tudomány elszigetelődik, kikerül az európai vérkeringésből, azok a fiatal kutatók pedig, akik nemzetközi szinten is boldogulni szeretnének, elhagyják az országot. Mint azt Homonnay Zoltán, az ELTE Természettudományi Kara Kémiai Intézetének professzora kérdésünkre elmondta, „az egyetemeink nem versenyképesek a világpiacon”, és „amit itt építenek, az nem munka-, hanem segédmunka-alapú társadalom” (Homonnay teljes nyilatkozatát lásd a cikk végén.)
De vajon mire számítanak azok az egyetemek, köztük az ELTE és a BME, amelyek még nem estek át a modellváltásnak nevezett folyamaton? Mi a helyzet azokban az intézményekben, ahol már megtapasztalták a kuratóriumi rendszer működését? Mit mondanak az érintett és a fenyegetett egyetemek rektorai és oktatói? És merre, Magyarország, ha nem Európa felé?
Szerző: BALÁZS ZSUZSANNA
2023.10.02.
Ma mindössze öt olyan egyetem van Magyarországon, köztük a magyar felsőoktatás két állócsillaga, az ELTE és a BME, aminek irányítását a kormány még nem szervezte át kuratóriumi formába, és egyelőre nem tudni, milyen sors vár rájuk. Azt viszont tudni, mi történt az összes többi, átalakított egyetemmel: az új modell bevezetése egyértelműen az intézmények autonómiájának elvesztésével járt. Az pedig, hogy a modellváltásba belehajszolt egyetemek kuratóriumainak élére a kormány politikusokat nevezett ki, oda vezetett, hogy az Európai Unió döntésének értelmében az érintett intézmények nem vehetnek részt az olyan rangos és fontos EU-s programokban, mint az Erasmus+ és a Horizont Európa. És bár a kormány idén februárban bejelentette, hogy változtat a rendszeren, ez nem bizonyult elegendőnek: Magyarország továbbra is gyanús az EU szemében, és a magyar kutatók egyéb programokba is nehezen tudnak bekerülni.
A következmények kiszámíthatók: a magyar tudomány elszigetelődik, kikerül az európai vérkeringésből, azok a fiatal kutatók pedig, akik nemzetközi szinten is boldogulni szeretnének, elhagyják az országot. Mint azt Homonnay Zoltán, az ELTE Természettudományi Kara Kémiai Intézetének professzora kérdésünkre elmondta, „az egyetemeink nem versenyképesek a világpiacon”, és „amit itt építenek, az nem munka-, hanem segédmunka-alapú társadalom” (Homonnay teljes nyilatkozatát lásd a cikk végén.)
De vajon mire számítanak azok az egyetemek, köztük az ELTE és a BME, amelyek még nem estek át a modellváltásnak nevezett folyamaton? Mi a helyzet azokban az intézményekben, ahol már megtapasztalták a kuratóriumi rendszer működését? Mit mondanak az érintett és a fenyegetett egyetemek rektorai és oktatói? És merre, Magyarország, ha nem Európa felé?
REISZ GÁBOR: "CSALÓDTAM EBBEN A RENDSZERBEN, EZ A POLITIKA NEM EMBERI"
KLUBRÁDIÓ / KLUBDÉLELŐTT
Műsorvezető: KUN ZSUZSA
2023.09.30.
Reisz Gábor filmrendező, Magyarázat mindenre, a mai magyar valósággal foglalkozó díjnyertes filmjében a tőle megszokott egyedi módon, humorral fűszerezve jeleníti meg a legégetőbb társadalmi konfliktusainkat, napjaink politikai ellentmondásait, és a kettészakadt Magyarország ellehetetlenült állapotát, a politika és a gyűlöletkeltés hatását. A Klubdélelőtt 2023. szeptember 30-i adásában Kun Zsuzsa beszélgetett Riesz Gábor filmrendezővel.
Műsorvezető: KUN ZSUZSA
2023.09.30.
Reisz Gábor filmrendező, Magyarázat mindenre, a mai magyar valósággal foglalkozó díjnyertes filmjében a tőle megszokott egyedi módon, humorral fűszerezve jeleníti meg a legégetőbb társadalmi konfliktusainkat, napjaink politikai ellentmondásait, és a kettészakadt Magyarország ellehetetlenült állapotát, a politika és a gyűlöletkeltés hatását. A Klubdélelőtt 2023. szeptember 30-i adásában Kun Zsuzsa beszélgetett Riesz Gábor filmrendezővel.
RÓNA DÁNIEL: TUDATOSÍTANI KELL, HOGY NEM EGY DEMOKRÁCIÁBAN ÉLÜNK
HÍRKLIKK
Szerző: LUKÁCSI KATALIN
2023.10.02.
A politikai rendszer megváltoztatásához a választók szükséges nagyságú tömegének meg kell ismernie a rendszer valódi természetét, és ennek megfelelően cselekednie. Egyebek között erről beszélt a Hírklikknek Róna Dániel, a 21 Kutatóközpont igazgatója. Egy most indult podcastjuk kapcsán beszélgettünk a demokráciáról, az ellenzéki stratégiáról, valamint a választópolgárok lehetséges magatartásáról.
Mennyire övezi tudományos konszenzus, és mennyire számít mégis politikai tettnek kijelenteni ma azt, hogy Magyarország nem autokratikus jegyeket mutató demokrácia, hanem demokratikus jegyeket mutató autokrácia, ahogy a 21 Kutatóközpont napokban indított podcast-jében Bojár Ábellel ezt megtették?
Mindkettő. Tudományos körökben arról van vita, hogy hogyan nevezzük pontosan a magyar rendszert. Lehet hibrid rezsimnek, választási autokráciának, mi az információs diktatúra elnevezést javasoljuk. Kormánypárti elemzőkön kívül nem olvastam olyan véleményt, hogy ne lenne nagyon komoly probléma, vagy hogy ne lenne érdemes azon gondolkodni, hogyan hívjuk ezt a rendszert, mert ez nem demokrácia. Igaz azonban az is, hogy a tudósok, különösen azok, akik a médiában publikálnak, így mi is, politikai jelentőségű mondatokat mondunk, mert bárhogyan hívjuk a mai rendszert, annak politikai jelentősége van. Mert az valaki számára hivatkozási, más számára pedig vitaalap lesz. Többen, köztük Unger Anna, Filippov Gábor, Körösényi András vagy Stefano Bottoni próbálták leírni, mi is pontosan a magyar politikai rendszer. Nem mi vagyunk ebben elsők.
Kimondható-e az, hogy csak azon ellenzéki erőknek érdemes szövetségre lépniük egymással, amelyek ugyanúgy definiálják a rendszert, ugyanazt is gondolják róla? Lehet első lépésnek szabni azt, hogy először a rendszer meghatározásában jussanak egymással dűlőre a különböző pártok?
Nem kell ennek lennie az első lépésnek. Bizonyos fokú egyetértésre szükség van, de teljes egyetértésre nincs abban a kérdésben, hogyan nevezzük a rendszert. Az a szakadék azonban, ami például Ungár Péter és Hadházy Ákos között húzódik, az viszont már valóban nehezen tűnik összebékíthetőnek. Egy ilyen méretű véleménykülönbség biztos, hogy megnehezíti az együttműködést, hiszen ők tényleg homlokegyenest az ellenkezőjét gondolják erről a kérdésről. Érdemes azonban emlékezni arra is, hogy az előző országgyűlési választáson Ungár Péter és Hadházy Ákos mégis ugyanannak a politikai szövetségnek a sikeréért küzdött. Továbbá nem csak ez a különbség volt a pártok között. Volt bal- és jobboldali törésvonal, és még sok hasonlóan fontos kérdésben nem értettek egyet. Az azonban igaz, hogy egy szövetségi rendszer úgy tud erősebb, egységesebb és sikeresebb lenni, ha minél több alapvetésben egyetértenek...
Szerző: LUKÁCSI KATALIN
2023.10.02.
Mennyire övezi tudományos konszenzus, és mennyire számít mégis politikai tettnek kijelenteni ma azt, hogy Magyarország nem autokratikus jegyeket mutató demokrácia, hanem demokratikus jegyeket mutató autokrácia, ahogy a 21 Kutatóközpont napokban indított podcast-jében Bojár Ábellel ezt megtették?
Mindkettő. Tudományos körökben arról van vita, hogy hogyan nevezzük pontosan a magyar rendszert. Lehet hibrid rezsimnek, választási autokráciának, mi az információs diktatúra elnevezést javasoljuk. Kormánypárti elemzőkön kívül nem olvastam olyan véleményt, hogy ne lenne nagyon komoly probléma, vagy hogy ne lenne érdemes azon gondolkodni, hogyan hívjuk ezt a rendszert, mert ez nem demokrácia. Igaz azonban az is, hogy a tudósok, különösen azok, akik a médiában publikálnak, így mi is, politikai jelentőségű mondatokat mondunk, mert bárhogyan hívjuk a mai rendszert, annak politikai jelentősége van. Mert az valaki számára hivatkozási, más számára pedig vitaalap lesz. Többen, köztük Unger Anna, Filippov Gábor, Körösényi András vagy Stefano Bottoni próbálták leírni, mi is pontosan a magyar politikai rendszer. Nem mi vagyunk ebben elsők.
Kimondható-e az, hogy csak azon ellenzéki erőknek érdemes szövetségre lépniük egymással, amelyek ugyanúgy definiálják a rendszert, ugyanazt is gondolják róla? Lehet első lépésnek szabni azt, hogy először a rendszer meghatározásában jussanak egymással dűlőre a különböző pártok?
Nem kell ennek lennie az első lépésnek. Bizonyos fokú egyetértésre szükség van, de teljes egyetértésre nincs abban a kérdésben, hogyan nevezzük a rendszert. Az a szakadék azonban, ami például Ungár Péter és Hadházy Ákos között húzódik, az viszont már valóban nehezen tűnik összebékíthetőnek. Egy ilyen méretű véleménykülönbség biztos, hogy megnehezíti az együttműködést, hiszen ők tényleg homlokegyenest az ellenkezőjét gondolják erről a kérdésről. Érdemes azonban emlékezni arra is, hogy az előző országgyűlési választáson Ungár Péter és Hadházy Ákos mégis ugyanannak a politikai szövetségnek a sikeréért küzdött. Továbbá nem csak ez a különbség volt a pártok között. Volt bal- és jobboldali törésvonal, és még sok hasonlóan fontos kérdésben nem értettek egyet. Az azonban igaz, hogy egy szövetségi rendszer úgy tud erősebb, egységesebb és sikeresebb lenni, ha minél több alapvetésben egyetértenek...
A MAGYAR KORRUPCIÓ MITOLÓGIÁJA
SZABADSÁG KLUB / KLUBRÁDIÓ
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.10.01.
"A pompásan és úri kényelemmel ellopható eurómilliárdok időszakának lassú végéhez közeledve a tolvajok apropóján nem feledkezhetünk meg Autolükoszról (szépen csengő és roppant kifejező nevét önfarkasként fordíthatnánk), szóval a fogyatkozó pénzek híján rejtekükből lassan-lassan előbúvó önfarkasokról, akik a pénz fogytán immár egymásnak lesznek farkasai."
„Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája” – cseng a fülünkben a nagy Lánczi András elhíresült mondata, amihez – ha ezt már nem is szokták idézni – még hozzátette: „Politikai nézőpont kérdése, mi a korrupció, itt valójában a korrupció szó mitikussá tételéről van szó” – zárta értekezését Orbán Viktor ideológiájának oszlopfője és világnézetének kariatidája.
Hogy megmaradjunk a mítosznál, akkor most fel kell tennünk a kérdést: elkezdődött hát a theomachia, az istenek harca, amelynek nyitánya Lánczi András és Pesthy László közötti véres ütközet? Avagy Pesthy László afféle Hermészként, vagyis az istenek küldötteként épp azon munkálkodik, hogy elterelje a figyelmet a legfőbb istenekről, segítségükre siet, éppen úgy, ahogy Hermész segítette egykoron Zeuszt, s hogy a főisten „legfőbb politikája”, a nők gondtalan meghódítása sikerre vezessen, kijátszotta és félrevezette a szigorú ellenőrzésre odarendelt százszemű Argoszt, a pásztort, akit kegyetlen módon meggyilkolt, hogy a nagyfőnöknek, az istenek között a legnagyobbnak vesződség nélkül beteljesedhessék nedvektől buzogó vágya, s megszerezhesse magának Iót.
Azt most nem tudom, hogy éppen mi a Fidesz „legfőbb politikája”: vajon továbbra is megmaradt annak a korrupció, mert persze megmaradt, elvégre a gránitszilárdságú „legfőbb politikán” nem változtatgatunk hétről hétre, hónapról hónapra, avagy a „legfőbb politika” immár a korrupció hermészi feltárása, netán sokkal inkább a korrupció hermészi elkenése, elmaszatolása, s a korrupció százszemű ellenőrének a meggyilkolása.
És ha már Pesthy László a mitológiából jól ismert Hermész alakját és meglehetősen kétes tulajdonságait magára öltötte – ne feledjük, Hermész azzal kezdte felettébb problematikus karrierjét, hogy születésének éjszakáján, a pólyából kirúgva magát, hihetetlen rafinériával ellopta Apollón híres csordáját, és egy barlangba terelte, gondosan ügyelve arra, hogy mindent „lepapírozzon”, akarom mondani, hogy minden nyomot eltüntessen – szóval Hermész, az istenek küldötte, egyebek mellett az atlétika és a tolvajok védelmezője volt, aki furfangjával és ravaszságával vívta ki az olümposziak elismerését, s aki arra esküdött, hogy ha nem fogadják be maguk közé az olümposziak, akkor rablóbandát szervez, és ő maga áll annak élére.
De ha folytatjuk a Lánczi András proponálta mitológiai kirándulást, a pompásan és úri kényelemmel ellopható eurómilliárdok időszakának lassú végéhez közeledve a tolvajok apropóján nem feledkezhetünk meg Autolükoszról (szépen csengő és roppant kifejező nevét önfarkasként fordíthatnánk), szóval a fogyatkozó pénzek híján rejtekükből lassan-lassan előbúvó önfarkasokról, akik a pénz fogytán immár egymásnak lesznek farkasai. Vesd össze homo homini lupus est – az ember embernek farkasa, amivel Plautus Szamárvásár c. komédiájában még a pénz kiváltotta aljas emberi tulajdonságra utal, „…arra mégsem vehetsz rá ma engem, hogy a pénzt neked, kit nem ismerek, odaadjam. Ember embernek farkasa, ha nem ismeri, nem ember”, de Hobbes De Cive c. művében már antropológiai állandóként és társadalmi együtthatóként jelenik meg. Mindenesetre Autolükosz a görög mitológia egyik legravaszabb alakja, aki a lopásban és a hamis eskütételben az élen járt, s amihez hozzáért, azt láthatatlanná tette, valahogy úgy, ahogy az országba beáramló eurómilliárdokkal művelték ugyanezt a NER mitikus hősei, így aztán sem Autolükoszra, sem a NER nemzeti-keresztény erkölcsi-morális hegyfokaira sem lehetett rábizonyítani a megannyi lopást, hiszen ez utóbbiak azt is megtanulták, ami előttük csak Autolükosznak sikerült, pedig ez utóbbinak nem volt sem MTV-je, sem TV2-je, sem ATV-je, de még egy rozzant Mandinerre sem futotta: a fehéret feketére változtatni.
Viszont Pesthy Hermész Lászlónak üzenem: ha valóban eredményes akar lenni, s el kívánja kerülni annak vádját, hogy maga is a manipulációs gépezet fogaskerekévé és eszközévé váljék, tegye ugyanazt, amire egyedül Sziszüphosz volt képes, aki ténylegesen lebuktatta Autolükoszt: az ellopott marhák patáit megjelölte betűkkel és ólommal, az alábbi felirattal: „Autolükosz lopott el engem”, s így a marhák minden lépésükkel megjelenítették a földön az egyértelmű nyomot: a tolvaj nevét.
Sok a kifosztott marha e honban is, úgyhogy bízvást akad annyi pata majd, amelyekre az összes fideszes önfarkas káder és a teljes önfarkas holdudvar neve elfér. Meglehet, ismét a történelmi Nagy-Magyarországban kell gondolkodni, mert a 93.030 négyzetkilométer talán elég sem lesz a földön nyomként megmaradt sok-sok fideszes nevének.
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.10.01.
„Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája” – cseng a fülünkben a nagy Lánczi András elhíresült mondata, amihez – ha ezt már nem is szokták idézni – még hozzátette: „Politikai nézőpont kérdése, mi a korrupció, itt valójában a korrupció szó mitikussá tételéről van szó” – zárta értekezését Orbán Viktor ideológiájának oszlopfője és világnézetének kariatidája.
Hogy megmaradjunk a mítosznál, akkor most fel kell tennünk a kérdést: elkezdődött hát a theomachia, az istenek harca, amelynek nyitánya Lánczi András és Pesthy László közötti véres ütközet? Avagy Pesthy László afféle Hermészként, vagyis az istenek küldötteként épp azon munkálkodik, hogy elterelje a figyelmet a legfőbb istenekről, segítségükre siet, éppen úgy, ahogy Hermész segítette egykoron Zeuszt, s hogy a főisten „legfőbb politikája”, a nők gondtalan meghódítása sikerre vezessen, kijátszotta és félrevezette a szigorú ellenőrzésre odarendelt százszemű Argoszt, a pásztort, akit kegyetlen módon meggyilkolt, hogy a nagyfőnöknek, az istenek között a legnagyobbnak vesződség nélkül beteljesedhessék nedvektől buzogó vágya, s megszerezhesse magának Iót.
Azt most nem tudom, hogy éppen mi a Fidesz „legfőbb politikája”: vajon továbbra is megmaradt annak a korrupció, mert persze megmaradt, elvégre a gránitszilárdságú „legfőbb politikán” nem változtatgatunk hétről hétre, hónapról hónapra, avagy a „legfőbb politika” immár a korrupció hermészi feltárása, netán sokkal inkább a korrupció hermészi elkenése, elmaszatolása, s a korrupció százszemű ellenőrének a meggyilkolása.
És ha már Pesthy László a mitológiából jól ismert Hermész alakját és meglehetősen kétes tulajdonságait magára öltötte – ne feledjük, Hermész azzal kezdte felettébb problematikus karrierjét, hogy születésének éjszakáján, a pólyából kirúgva magát, hihetetlen rafinériával ellopta Apollón híres csordáját, és egy barlangba terelte, gondosan ügyelve arra, hogy mindent „lepapírozzon”, akarom mondani, hogy minden nyomot eltüntessen – szóval Hermész, az istenek küldötte, egyebek mellett az atlétika és a tolvajok védelmezője volt, aki furfangjával és ravaszságával vívta ki az olümposziak elismerését, s aki arra esküdött, hogy ha nem fogadják be maguk közé az olümposziak, akkor rablóbandát szervez, és ő maga áll annak élére.
De ha folytatjuk a Lánczi András proponálta mitológiai kirándulást, a pompásan és úri kényelemmel ellopható eurómilliárdok időszakának lassú végéhez közeledve a tolvajok apropóján nem feledkezhetünk meg Autolükoszról (szépen csengő és roppant kifejező nevét önfarkasként fordíthatnánk), szóval a fogyatkozó pénzek híján rejtekükből lassan-lassan előbúvó önfarkasokról, akik a pénz fogytán immár egymásnak lesznek farkasai. Vesd össze homo homini lupus est – az ember embernek farkasa, amivel Plautus Szamárvásár c. komédiájában még a pénz kiváltotta aljas emberi tulajdonságra utal, „…arra mégsem vehetsz rá ma engem, hogy a pénzt neked, kit nem ismerek, odaadjam. Ember embernek farkasa, ha nem ismeri, nem ember”, de Hobbes De Cive c. művében már antropológiai állandóként és társadalmi együtthatóként jelenik meg. Mindenesetre Autolükosz a görög mitológia egyik legravaszabb alakja, aki a lopásban és a hamis eskütételben az élen járt, s amihez hozzáért, azt láthatatlanná tette, valahogy úgy, ahogy az országba beáramló eurómilliárdokkal művelték ugyanezt a NER mitikus hősei, így aztán sem Autolükoszra, sem a NER nemzeti-keresztény erkölcsi-morális hegyfokaira sem lehetett rábizonyítani a megannyi lopást, hiszen ez utóbbiak azt is megtanulták, ami előttük csak Autolükosznak sikerült, pedig ez utóbbinak nem volt sem MTV-je, sem TV2-je, sem ATV-je, de még egy rozzant Mandinerre sem futotta: a fehéret feketére változtatni.
Viszont Pesthy Hermész Lászlónak üzenem: ha valóban eredményes akar lenni, s el kívánja kerülni annak vádját, hogy maga is a manipulációs gépezet fogaskerekévé és eszközévé váljék, tegye ugyanazt, amire egyedül Sziszüphosz volt képes, aki ténylegesen lebuktatta Autolükoszt: az ellopott marhák patáit megjelölte betűkkel és ólommal, az alábbi felirattal: „Autolükosz lopott el engem”, s így a marhák minden lépésükkel megjelenítették a földön az egyértelmű nyomot: a tolvaj nevét.
Sok a kifosztott marha e honban is, úgyhogy bízvást akad annyi pata majd, amelyekre az összes fideszes önfarkas káder és a teljes önfarkas holdudvar neve elfér. Meglehet, ismét a történelmi Nagy-Magyarországban kell gondolkodni, mert a 93.030 négyzetkilométer talán elég sem lesz a földön nyomként megmaradt sok-sok fideszes nevének.
MA MÉG CSAK ÜRES PLACC – MÉSZÁROS LŐRINC TORONYHÁZAKKAL ÉPÍTI TELE AZ ÁRPÁD HÍD KÖRNYÉKÉT
VÁLASZ ONLINE
Szerző: ZSUPPÁN ANDRÁS
2023.10.02.
„Fenntartom korábbi véleményem, megvalósulása után is tájsebként tekintek rá” – mondta tavaly Lázár János, amikor megkérdezték az újonnan átadott Mol Campus felhőkarcolóról. Lázár János véleményét nem lehet tudni arról az újabb három toronyról, amit a Mészáros Lőrinchez köthető nagybank, az MBH építhet az Árpád híd pesti hídfőjénél, de bármit is gondol róla magánemberként, a Mol felhőkarcolójának esetéből megtanulhatta, hogy a magasházak építését Budapesten nem tudja megakadályozni. A kormánynak ugyanis egyáltalán nincsenek ellenérzései a tornyokkal szemben.
A Mol felhőkarcolója kapcsán két évvel ezelőtt azt írtuk: nemcsak az vele a probléma, hogy a magában álló, a város meghatározó pontjairól jól látható torony megtöri a budapesti panoráma harmóniáját, hanem az is, hogy végképp összezúzott egy tabut, és kaput nyitott az újabb tornyok építésének. Nemzetközi tapasztalatok, többek közt Bécs és Pozsony példája alapján lehetett állítani, hogy az első áterőszakolt torony sikere újabb beruházókat ösztönöz arra, hogy kövessék az építtető példáját.
Az élet ezt a tételt Budapesten is gyorsan igazolta.
2018-ban Lázár János még kancelláriaminiszterként tett egy határozott kísérletet arra, hogy megakadályozza a Mol Campust követő újabb tornyok építését. A kormány március 28-án az Országgyűlésnek benyújtott törvényjavaslata az ország teljes területén megtiltotta volna 65 méternél magasabb toronyházak építését. Ezzel tulajdonképpen ahhoz a rendszerváltás után húsz évig fennálló szabályozáshoz tértek volna vissza, amit Tarlós István főpolgármestersége alatt töröltek el, hogy az olajtársaság tornyának utat nyissanak. Csakhogy mire június 28-án megszületett a végleges törvényszöveg, ez a határozott tilalom felpuhult: a toronyházat most már 90 méteres magasságban határozták meg, és az is belekerült, hogy a kormány a korlátozás alól külön rendeletben felmentést adhat. Noha a Lázárt közben felváltó új kancelláriaminiszter, Gulyás Gergely a szabályozást úgy kommunikálta, mintha a kormány megtiltotta volna a toronyházak építését, ennek az ellenkezője volt igaz – már az általános magassági korlátozás is közelít Budapest két meghatározó, történelmi épülete, az Országház és a Szent István-bazilika kupolájának 96 méteres magasságához, a kiemelő rendeletben biztosított felmentés pedig azt jelenti, hogy kormányzati szándék esetén bármilyen torony építhető. A kormány gondolkodásáról sokat elárult az is, hogy Gulyás elmondta: a Molnak, az OTP-nek és a Richternek mint a magyar gazdaság három regionálisan is jelentős zászlóshajójának korábban informális egyeztetéseken ajánlották fel, hogy toronyházat építhetnek, de közülük csak a Mol kívánt élni ezzel...
Szerző: ZSUPPÁN ANDRÁS
2023.10.02.
A Mol felhőkarcolója kapcsán két évvel ezelőtt azt írtuk: nemcsak az vele a probléma, hogy a magában álló, a város meghatározó pontjairól jól látható torony megtöri a budapesti panoráma harmóniáját, hanem az is, hogy végképp összezúzott egy tabut, és kaput nyitott az újabb tornyok építésének. Nemzetközi tapasztalatok, többek közt Bécs és Pozsony példája alapján lehetett állítani, hogy az első áterőszakolt torony sikere újabb beruházókat ösztönöz arra, hogy kövessék az építtető példáját.
Egy toronyház a legritkább esetben marad sokáig az egyetlen, szinte mindig újabbak követik.
Az élet ezt a tételt Budapesten is gyorsan igazolta.
2018-ban Lázár János még kancelláriaminiszterként tett egy határozott kísérletet arra, hogy megakadályozza a Mol Campust követő újabb tornyok építését. A kormány március 28-án az Országgyűlésnek benyújtott törvényjavaslata az ország teljes területén megtiltotta volna 65 méternél magasabb toronyházak építését. Ezzel tulajdonképpen ahhoz a rendszerváltás után húsz évig fennálló szabályozáshoz tértek volna vissza, amit Tarlós István főpolgármestersége alatt töröltek el, hogy az olajtársaság tornyának utat nyissanak. Csakhogy mire június 28-án megszületett a végleges törvényszöveg, ez a határozott tilalom felpuhult: a toronyházat most már 90 méteres magasságban határozták meg, és az is belekerült, hogy a kormány a korlátozás alól külön rendeletben felmentést adhat. Noha a Lázárt közben felváltó új kancelláriaminiszter, Gulyás Gergely a szabályozást úgy kommunikálta, mintha a kormány megtiltotta volna a toronyházak építését, ennek az ellenkezője volt igaz – már az általános magassági korlátozás is közelít Budapest két meghatározó, történelmi épülete, az Országház és a Szent István-bazilika kupolájának 96 méteres magasságához, a kiemelő rendeletben biztosított felmentés pedig azt jelenti, hogy kormányzati szándék esetén bármilyen torony építhető. A kormány gondolkodásáról sokat elárult az is, hogy Gulyás elmondta: a Molnak, az OTP-nek és a Richternek mint a magyar gazdaság három regionálisan is jelentős zászlóshajójának korábban informális egyeztetéseken ajánlották fel, hogy toronyházat építhetnek, de közülük csak a Mol kívánt élni ezzel...
KARIKÓ KATALIN KAPTA MEG AZ ÉLETTANI-ORVOSI NOBELT
TELEX
Szerző: BOLCSÓ DÁNIEL
2023.10.02.
Kutatótársával, az amerikai Drew Weissmannel megosztva Karikó Katalinnak ítélte a Svéd Királyi Akadémia a 2023-as fiziológiai-orvostudományi Nobel-díjat a mRNS-alapú orvoslás alapjainak megteremtéséért, ami a koronavírus elleni új típusú védőoltások gyors kifejlesztését és gyakorlati alkalmazását is lehetővé tette. A nyolcvanas évek óta Amerikában kutató, munkahelyein korábban többször ellehetetlenített, kutatási témájához azonban mindvégig ragaszkodó magyar kutató ezzel hivatalosan is beírta magát a tudománytörténetbe. Karikó Katalin Szent-Györgyi Albert és Kertész Imre után a harmadik, aki magyar állampolgárként kapta meg a világ legrangosabb tudományos díját, egyben ő az első Nobel-díjas magyar nő.
Karikó Katalinnak és Drew Weissmannek ítélték Stockholmban a fiziológiai-orvostudományi Nobel-díjat. Az indoklás szerint a szolnoki születésű mikrobiológus és kutatótársa kulcsszerepet játszott az új típusú, mRNS-alapú vakcinák kifejlesztésében, az elmúlt száz év legnagyobb világjárványa elleni küzdelemben, és új utakat nyitott a jövő orvostudománya előtt. Ez Magyarország harmadik olyan pillanata, amikor magyar állampolgár kapja meg a világ legrangosabb díját: 1937-ben Szent-Györgyi Albert élettani-orvostudományi, 2002-ben pedig Kertész Imre irodalmi Nobel-díjat kapott. Hozzájuk csatlakozik most Karikó Katalin, akinek nevét az elmúlt néhány évben az egész világon megismerték...
Szerző: BOLCSÓ DÁNIEL
2023.10.02.
Karikó Katalinnak és Drew Weissmannek ítélték Stockholmban a fiziológiai-orvostudományi Nobel-díjat. Az indoklás szerint a szolnoki születésű mikrobiológus és kutatótársa kulcsszerepet játszott az új típusú, mRNS-alapú vakcinák kifejlesztésében, az elmúlt száz év legnagyobb világjárványa elleni küzdelemben, és új utakat nyitott a jövő orvostudománya előtt. Ez Magyarország harmadik olyan pillanata, amikor magyar állampolgár kapja meg a világ legrangosabb díját: 1937-ben Szent-Györgyi Albert élettani-orvostudományi, 2002-ben pedig Kertész Imre irodalmi Nobel-díjat kapott. Hozzájuk csatlakozik most Karikó Katalin, akinek nevét az elmúlt néhány évben az egész világon megismerték...
GÁBOR GYÖRGY: A FIDESZ ELJÁTSZOTTA AZ ORSZÁG ESÉLYEIT – 2. RÉSZ
HÍRKLIKK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.10.02.
Míg Svédországban a Stockholmi Egyetemnek hipermodern, már XXII. századi campust építettek 250 millió euróból, addig az Orbán-kormány 2000 millió eurót tapsolt el stadionokra. Márpedig Magyarország jövőjét, de a jelenét sem a stadionok, a futball és a különféle sportrendezvények határozzák meg, hanem egyedül a kreatív, vitákhoz hozzászokott tudás, az értelem és tájékozottság. Egyebek között erről beszélt Gábor György vallásfilozófus cikkünk első részében. Eljutott odáig, hogy a hatalmat mennyire nem érdekli Magyarország jövője, és mennyire nem demokratikus az elképzelése az oktatásról. Ez része az ország fideszes átalakításának, amiről a továbbiakban beszélgetünk. Mint mondta, a tudást nem lehet kívülről befolyásolni, mert akkor az nem tudás lesz, hanem a politika szolgálólánya.
Tulajdonképpen az oktatás elfoglalásával kezdődött az ország átalakítása?
Ezt nem mondanám. Persze azt nagyon nehéz megmondani, hogy mivel kezdődött, de ez mindenesetre annak egyik legalapvetőbb része. Ha belegondolunk, az ország átalakítása annyi mindennel kezdődött. Bármilyen távoli már, mégis idetartozik az, ami velünk, filozófusokkal történt, az úgynevezett filozófusper, ami a kritikai értelmiségnek a megfélemlítését volt hivatott szolgálni. Azt kellett megmutatni az ország számára, hogy aki velük mer vitázni, aki az ő politikájukat, oktatásról, kultúráról alkotott nézeteiket, média- vagy egyházpolitikájukat, ízlésüket stb. meri kritizálni, az így jár. Bizonyos tekintetben ez volt a nyitány, amely a fő motívumokat már magán viselte. Ami manapság a felsőoktatás háza táján történik, az hasonlóképpen roppant mód kifejező. Egy komoly állami vagyonról beszélünk, amelyet gyakorlatilag kiloptak és fideszes alapítványokba nyomták át. Közben páros lábbal taposták meg az egyetemi autonómiát, s felállították a fideszes káderekből verbuválódott alapítványokat, szemérmetlenül telepakolva miniszterekkel, államtitkárokkal stb. És roppant mód meglepődtek, amikor az Európai Unió elképedt ezen. Az egyetemi oktatásnak ugyanis a leglényege az autonómia. A XII.-XIII. századtól kezdve, amióta csak léteznek egyetemek, az oktatási és kutatási autonómia a garanciája a működésüknek. A tudást nem lehet kívülről, hatalmi erővel befolyásolni, mert akkor abból nem tudás lesz, hanem a politika szolgálólánya. Előfordult a középkorban is, hogy megpróbálták az autonómiát kikezdeni, de minden ilyen kísérlet előbb-utóbb csúfos kudarccal végződött: volt, amikor oktatók és hallgatók egyszerűen kivonultak az adott intézményből. Az oktatás és kutatás lételeme a szabadság. Ám azzal, hogy telerakták fideszes káderekkel az alapítványokat, majd, amikor ezt az EU szóvá tette – joggal, hiszen a giga közpénzekből ezzel az EU nem egyetemeket, hanem pártlerakatokat támogatott volna –, akkor mérhetetlen cinizmussal a miniszterek és államtitkárok helyébe a fideszes gazdasági és politikai holdudvar figuráit tették oda, milliárdosokat, olajbizniszben utazókat stb., akik, ha lehet mondani, még inkább függenek a Fidesz kegyeitől és jóindulatától, következésképp a bizonyítási kényszer a köreikben még erősebb. Vagyis ezeknek a lojalitása, szolgálatkészsége tényleg megkérdőjelezhetetlen.
Ilyen kis lépésekkel, területről területre – megélhetési korbáccsal és mézesmadzaggal – foglalta el a Fidesz Magyarországot?
Tulajdonképpen igen: gátlástalan brutalitással, fékezhetetlen pénz- és hataloméhséggel. Én ezért állítom jó ideje, hogy ez már nem autokrata, hibrid berendezkedés, ez a maffiaállam gyakorlatán működő diktatúra. Ne zavarjon meg bennünket, hogy az eszközei mások, mint mondjuk a sztálini vagy az ötvenes évekbeli hazai diktatúrának. Nem a ház előtt éjszaka megálló fekete autóról ismerszik meg a diktatúra, nem arról, hogy az Andrássy út 60-ban lerúgják az ember veséjét. Más korban élünk, más környezetben, ma nincs szükség az ilyen eszközökre. A diktatúrák, ahogy a demokráciák is mindig változtak. Más volt mondjuk a periklészi görög demokrácia, más egy toszkán városállam demokráciája a XIV-XV. században, s más egy XXI. századi demokrácia. Ugyanígy mások voltak a különböző korok diktatúrái. De az elv, a szándék, a cél, jelesül a hatalom megszerzésének és megtartásának technéje ugyanaz. Bátran állítható, hogy ennek a hazaáruló társaságnak a legnagyobb bűne, hogy azzal a Marshall segéllyel össze nem mérhető gigantikus pénzrengeteggel, ami az elmúlt években az unióból érkezett az országba, gyakorlatilag olyan tudásközpontokat, az innováció, a technika, a kultúra, az oktatás vagy a gyógyítás olyan korszerű, naprakész rendszerét lehetett volna kiépíteni, amivel Magyarország minden további nélkül fölzárkózhatott volna a fejlett nyugati világ mellé. Ezeknek a pénzeknek a döntő része magánzsebekben landolt, s az állampolgárok egy jelentős hányada még mindig nem fogja föl, hogy az a pénz, amiért most a legkorszerűbb kezeléseket kaphatná, amiből a legszínvonalasabb módon készíthetnék föl gyermekeit és unokáit a világpiaci megmérettetésre, amiből sokkal magasabb életszínvonalon élhetne és kultúrálódhatna, nos ezek a pénzek privát kastélyokban, magánmajorokban, prostituáltakkal teli jachtokban, privát célra használt honvédségi repülőgépekben, lenyúlt balatoni telkekben stb., stb. vannak, mindannyiunk zsebéből kiemelve, mindannyiunk életét megrontva, ellehetetlenítve. Így taszították Magyarországot a senki földjére. Fogalmam sincs, hány évtizedre lesz szükség, hogy ezt az ország kiheverje. Nem is tudom, kiheverhető-e egyáltalán.
Miért nem vettük észre?
Sok oka volt ennek, külön elemzést érdemel. Amiből kiindultunk, a svéd campus példájából, úgy tűnik, a lakosság nagyobbik része még mindig a stadionok erejében hisz és nem a tudás erejében. Úgy tűnik, még mindig abban hisz, hogy az uniós pénzek jobb helyen vannak az ország megannyi Lölőjénél, a mindig zsebből, készpénzzel fizető minisztereinknél, mintha nálunk lennének. Az ő gyermekeik megérdemlik a méregdrága sportcipőket, elvégre jár az nekik, a mi gyerekeink pedig csak járjanak a kitaposott lábbelijeikben. Ha nem így gondolná az ország lakosságának többsége, Orbánék már nem lennének hatalmon.
A közelmúltban már mindenkit megfenyegettek a „szuverenitásvédelmi” törvénnyel. Lassan az utolsó lehetőség is elvész, hogy európai Magyarországon élhessünk?
Abszolút, pontosan erről van szó. Mi több, már ott tartunk, hogy a civil szervezeteket nem fenyegetik, hanem egyenesen megfenyítik. Ne felejtsük el, hogy egy olyan országban élünk, ahol 2023-ban, 33 évvel a rendszerváltás után minden további nélkül megtörténhet, hogy egy színészt, aki részt vesz egy tüntetésen és ott beszédet mond, s nem fegyveres ellenállásra szólít fel, hanem az oktatás mellett áll ki, azt a hatalom egyszerűen letiltja egy filmbeli szerepéről, ellenkező esetben a stáb pénz nélkül marad. Nos, ezt hívják úgy, hogy diktatúra. Ennek ez a tradicionális neve.
A magyar pártok, a magyar közvélemény, vagy épp a magyar értelmiség már csak akkor ébredt föl, amikor „rácsukódott a fedő, és rájött, hogy forr a víz”?
Nem tudom. Azt látom, hogy most már nem mesebeli Csipkerózsika álmukat alusszák az ellenzéki pártok, ahonnan egy ihletett csókkal akár fel is lehetne ébredni, hanem mély és kóros álomba zuhantak. Nem látom az intellektuális erőfeszítéseket, nem látom az elszántan lecsapott labdákat, amelyekről a Fidesz immár naponta gondoskodik, bizonyítván, hogy valami végképp megroggyant és tönkrement az ő köreikben is, s hanyatlik, pusztul a rendszer, nem látom a komoly víziókat.
Egyáltalán van még kiszállás ebből a „buliból”, vagy igaza lesz Orbánnak, aki azt mondta, hogy 2030-ra itt egy egész más Magyarország lesz? Át lehet úgy alakítani egy országot, hogy az édesanyja se ismerne rá?
Ez a történelmi gyakorlat. Ha a XX. század magyar történelmére visszatekintünk, gyakorlatilag ez történt végig. Minden átalakulás mélyén, a XIX. század legvégétől kezdődően, mindig egy visszaalakulás volt. Ha elolvassuk a XIX. század nagy magyar szerzőit, a legkiválóbbakat, Mikszáth-tól, Eötvös József, Kemény Zsigmond vagy Vajda János politikai publicisztikáján át mondjuk Ady publicisztikájáig és a nyugatosokig, akkor azt láthatjuk, hogy az ország 150 éve mintha ugyanabban a körben mozogna. Mentalitásában félfeudális, a polgári habitust, a polgári mentalitást, a civil kurázsit, az öntudatos polgárságot és az elemi szolidaritást nélkülöző országról van szó, amely mintha újra és újra visszajutna ugyanoda. Ha Ady publicisztikáit, vagy Mikszáth országgyűlési karcolatait, regényeit olvassuk, olyan, mintha egy-egy kortárs szerző munkáját tartanánk a kezünkben.
Akkor minden így marad?
Ha egy ország akkora esélyt kap, mint még soha a múltjában – amit megkapott az Európai Unióhoz való csatlakozással, és azzal, hogy euró-milliárdok áramlottak az országba – és ezzel az eséllyel legfeljebb kisvasutakig, pénzt faló stadionokig, az összefonódások és a protekcionizmus gátlástalan, szemet szúró, gusztustalan bulijaiig jut el, ott nehezen mondható, hogy lesz majd másként. És ha a kapott eséllyel visszaélők, az országnak járó pénzeket lenyúlók büntetlenek maradhatnak, miközben az ország a mesebeli meggazdagodásukat csendben és szájtátva nézi végig, ott miért is a reménykedés?
Az 1. részt itt olvashatják.
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.10.02.
Tulajdonképpen az oktatás elfoglalásával kezdődött az ország átalakítása?
Ezt nem mondanám. Persze azt nagyon nehéz megmondani, hogy mivel kezdődött, de ez mindenesetre annak egyik legalapvetőbb része. Ha belegondolunk, az ország átalakítása annyi mindennel kezdődött. Bármilyen távoli már, mégis idetartozik az, ami velünk, filozófusokkal történt, az úgynevezett filozófusper, ami a kritikai értelmiségnek a megfélemlítését volt hivatott szolgálni. Azt kellett megmutatni az ország számára, hogy aki velük mer vitázni, aki az ő politikájukat, oktatásról, kultúráról alkotott nézeteiket, média- vagy egyházpolitikájukat, ízlésüket stb. meri kritizálni, az így jár. Bizonyos tekintetben ez volt a nyitány, amely a fő motívumokat már magán viselte. Ami manapság a felsőoktatás háza táján történik, az hasonlóképpen roppant mód kifejező. Egy komoly állami vagyonról beszélünk, amelyet gyakorlatilag kiloptak és fideszes alapítványokba nyomták át. Közben páros lábbal taposták meg az egyetemi autonómiát, s felállították a fideszes káderekből verbuválódott alapítványokat, szemérmetlenül telepakolva miniszterekkel, államtitkárokkal stb. És roppant mód meglepődtek, amikor az Európai Unió elképedt ezen. Az egyetemi oktatásnak ugyanis a leglényege az autonómia. A XII.-XIII. századtól kezdve, amióta csak léteznek egyetemek, az oktatási és kutatási autonómia a garanciája a működésüknek. A tudást nem lehet kívülről, hatalmi erővel befolyásolni, mert akkor abból nem tudás lesz, hanem a politika szolgálólánya. Előfordult a középkorban is, hogy megpróbálták az autonómiát kikezdeni, de minden ilyen kísérlet előbb-utóbb csúfos kudarccal végződött: volt, amikor oktatók és hallgatók egyszerűen kivonultak az adott intézményből. Az oktatás és kutatás lételeme a szabadság. Ám azzal, hogy telerakták fideszes káderekkel az alapítványokat, majd, amikor ezt az EU szóvá tette – joggal, hiszen a giga közpénzekből ezzel az EU nem egyetemeket, hanem pártlerakatokat támogatott volna –, akkor mérhetetlen cinizmussal a miniszterek és államtitkárok helyébe a fideszes gazdasági és politikai holdudvar figuráit tették oda, milliárdosokat, olajbizniszben utazókat stb., akik, ha lehet mondani, még inkább függenek a Fidesz kegyeitől és jóindulatától, következésképp a bizonyítási kényszer a köreikben még erősebb. Vagyis ezeknek a lojalitása, szolgálatkészsége tényleg megkérdőjelezhetetlen.
Ilyen kis lépésekkel, területről területre – megélhetési korbáccsal és mézesmadzaggal – foglalta el a Fidesz Magyarországot?
Tulajdonképpen igen: gátlástalan brutalitással, fékezhetetlen pénz- és hataloméhséggel. Én ezért állítom jó ideje, hogy ez már nem autokrata, hibrid berendezkedés, ez a maffiaállam gyakorlatán működő diktatúra. Ne zavarjon meg bennünket, hogy az eszközei mások, mint mondjuk a sztálini vagy az ötvenes évekbeli hazai diktatúrának. Nem a ház előtt éjszaka megálló fekete autóról ismerszik meg a diktatúra, nem arról, hogy az Andrássy út 60-ban lerúgják az ember veséjét. Más korban élünk, más környezetben, ma nincs szükség az ilyen eszközökre. A diktatúrák, ahogy a demokráciák is mindig változtak. Más volt mondjuk a periklészi görög demokrácia, más egy toszkán városállam demokráciája a XIV-XV. században, s más egy XXI. századi demokrácia. Ugyanígy mások voltak a különböző korok diktatúrái. De az elv, a szándék, a cél, jelesül a hatalom megszerzésének és megtartásának technéje ugyanaz. Bátran állítható, hogy ennek a hazaáruló társaságnak a legnagyobb bűne, hogy azzal a Marshall segéllyel össze nem mérhető gigantikus pénzrengeteggel, ami az elmúlt években az unióból érkezett az országba, gyakorlatilag olyan tudásközpontokat, az innováció, a technika, a kultúra, az oktatás vagy a gyógyítás olyan korszerű, naprakész rendszerét lehetett volna kiépíteni, amivel Magyarország minden további nélkül fölzárkózhatott volna a fejlett nyugati világ mellé. Ezeknek a pénzeknek a döntő része magánzsebekben landolt, s az állampolgárok egy jelentős hányada még mindig nem fogja föl, hogy az a pénz, amiért most a legkorszerűbb kezeléseket kaphatná, amiből a legszínvonalasabb módon készíthetnék föl gyermekeit és unokáit a világpiaci megmérettetésre, amiből sokkal magasabb életszínvonalon élhetne és kultúrálódhatna, nos ezek a pénzek privát kastélyokban, magánmajorokban, prostituáltakkal teli jachtokban, privát célra használt honvédségi repülőgépekben, lenyúlt balatoni telkekben stb., stb. vannak, mindannyiunk zsebéből kiemelve, mindannyiunk életét megrontva, ellehetetlenítve. Így taszították Magyarországot a senki földjére. Fogalmam sincs, hány évtizedre lesz szükség, hogy ezt az ország kiheverje. Nem is tudom, kiheverhető-e egyáltalán.
Miért nem vettük észre?
Sok oka volt ennek, külön elemzést érdemel. Amiből kiindultunk, a svéd campus példájából, úgy tűnik, a lakosság nagyobbik része még mindig a stadionok erejében hisz és nem a tudás erejében. Úgy tűnik, még mindig abban hisz, hogy az uniós pénzek jobb helyen vannak az ország megannyi Lölőjénél, a mindig zsebből, készpénzzel fizető minisztereinknél, mintha nálunk lennének. Az ő gyermekeik megérdemlik a méregdrága sportcipőket, elvégre jár az nekik, a mi gyerekeink pedig csak járjanak a kitaposott lábbelijeikben. Ha nem így gondolná az ország lakosságának többsége, Orbánék már nem lennének hatalmon.
A közelmúltban már mindenkit megfenyegettek a „szuverenitásvédelmi” törvénnyel. Lassan az utolsó lehetőség is elvész, hogy európai Magyarországon élhessünk?
Abszolút, pontosan erről van szó. Mi több, már ott tartunk, hogy a civil szervezeteket nem fenyegetik, hanem egyenesen megfenyítik. Ne felejtsük el, hogy egy olyan országban élünk, ahol 2023-ban, 33 évvel a rendszerváltás után minden további nélkül megtörténhet, hogy egy színészt, aki részt vesz egy tüntetésen és ott beszédet mond, s nem fegyveres ellenállásra szólít fel, hanem az oktatás mellett áll ki, azt a hatalom egyszerűen letiltja egy filmbeli szerepéről, ellenkező esetben a stáb pénz nélkül marad. Nos, ezt hívják úgy, hogy diktatúra. Ennek ez a tradicionális neve.
A magyar pártok, a magyar közvélemény, vagy épp a magyar értelmiség már csak akkor ébredt föl, amikor „rácsukódott a fedő, és rájött, hogy forr a víz”?
Nem tudom. Azt látom, hogy most már nem mesebeli Csipkerózsika álmukat alusszák az ellenzéki pártok, ahonnan egy ihletett csókkal akár fel is lehetne ébredni, hanem mély és kóros álomba zuhantak. Nem látom az intellektuális erőfeszítéseket, nem látom az elszántan lecsapott labdákat, amelyekről a Fidesz immár naponta gondoskodik, bizonyítván, hogy valami végképp megroggyant és tönkrement az ő köreikben is, s hanyatlik, pusztul a rendszer, nem látom a komoly víziókat.
Egyáltalán van még kiszállás ebből a „buliból”, vagy igaza lesz Orbánnak, aki azt mondta, hogy 2030-ra itt egy egész más Magyarország lesz? Át lehet úgy alakítani egy országot, hogy az édesanyja se ismerne rá?
Ez a történelmi gyakorlat. Ha a XX. század magyar történelmére visszatekintünk, gyakorlatilag ez történt végig. Minden átalakulás mélyén, a XIX. század legvégétől kezdődően, mindig egy visszaalakulás volt. Ha elolvassuk a XIX. század nagy magyar szerzőit, a legkiválóbbakat, Mikszáth-tól, Eötvös József, Kemény Zsigmond vagy Vajda János politikai publicisztikáján át mondjuk Ady publicisztikájáig és a nyugatosokig, akkor azt láthatjuk, hogy az ország 150 éve mintha ugyanabban a körben mozogna. Mentalitásában félfeudális, a polgári habitust, a polgári mentalitást, a civil kurázsit, az öntudatos polgárságot és az elemi szolidaritást nélkülöző országról van szó, amely mintha újra és újra visszajutna ugyanoda. Ha Ady publicisztikáit, vagy Mikszáth országgyűlési karcolatait, regényeit olvassuk, olyan, mintha egy-egy kortárs szerző munkáját tartanánk a kezünkben.
Akkor minden így marad?
Ha egy ország akkora esélyt kap, mint még soha a múltjában – amit megkapott az Európai Unióhoz való csatlakozással, és azzal, hogy euró-milliárdok áramlottak az országba – és ezzel az eséllyel legfeljebb kisvasutakig, pénzt faló stadionokig, az összefonódások és a protekcionizmus gátlástalan, szemet szúró, gusztustalan bulijaiig jut el, ott nehezen mondható, hogy lesz majd másként. És ha a kapott eséllyel visszaélők, az országnak járó pénzeket lenyúlók büntetlenek maradhatnak, miközben az ország a mesebeli meggazdagodásukat csendben és szájtátva nézi végig, ott miért is a reménykedés?
Az 1. részt itt olvashatják.
MAGYAR NEMZETI HIP-HOP
REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.10.02.
És akkor vasárnap a Petőfi Rádió éterén megszólalt a Belga „Nemzeti hip-hop” című zenéje, amitől az ember meghasonlott. Mivelhogy nem áll össze a kép. Mindennek az az eredője, hogy a rádiót pénteken kipucolták, zenei szerkesztőt, műsorvezetőt, egyebeket tettek lapátra indoklás nélkül, de a NER-ben ilyenre szükség nincsen. Hiszen mindennek ismerjük a rugóját. Ahogyan az lenni szokott, a régiek helyére jöttek az újak, akik lojálisabbak, s jobban értik az irányt, akik a keltetőből érkeznek, és már magyarázni sem kell nekik mit is várnak tőlük.
Így megy, ez ilyen. A nagy rádió-átalakítás egyébként azzal a jelszóval történt, hogy ezentúl az adó kizárólag magyari zenét játszik, kisöpörve onnan a globalista, nyugati, netán veszélyesen liberális tartalmakat, amiket a magyar paraszt amúgy sem ért, de netán a ritmusa nem eléggé nemzeti a nótáknak, vagy fúvósok buzdítanak forradalomra, és nem eléggé édesbús az egész, Mondjuk meg, nem egy himnusszá váló Nélküled és a többi nemzetinek hazudott mocsok. Szintet lépett a hatalom ezzel, s ha azt hittük a kultúrharc véget ért. Kiderült: nem.
Siránkozni ezen nem nagyon kell, illetve kellene, de már minek, ha röhögni is lehet rajta. S erre adott okot a Belga zenéje, hogy az ember abban a pillanatban jött rá, ami amúgy az elvtársak jellemzője, hogy nincs humorérzékük, nem értik az iróniát vagy szarkazmust, ilyen kisimított agyuk van nekik, amelyben egy irányban működnek az idegpályák. Ott áll Orbán Viktor, mint szellemi közlekedési rendőr, szájában síp, kezében gumibot, és terelgeti „nemzetikeresztény” irányba a dolgokat. Csüngő bajuszú talpasparaszt tempóval.
Szóval kirúgták a kollégákat a Petőfitől, vasárnap nulla órakor pedig kezdetét vette az új irány stílszerűen, a Valmar focimeccseket idéző „Megjöttek a magyarok” című opuszával, hogy tudjuk, mihez is tartsuk magunkat. Még régebben volt egy mókás élmény a Művészetek völgyében, egy Krétakör előadással, amely a „Hazám, hazám” címet viselte, s ilyen előjátékkal érkezett meg a sátorba egy nagymagyar, nemzeti anyának kinéző hölgyemény, aki egészen másra számított a cím alapján, mint amit kapott végül.
A kínok kínját kellett kiállnia, hiszen az előadás annyira teltházas volt, hogy meg sem lehetett mozdulni, így a nagymagyar nemzeti anya kénytelen volt végighallgatni a számára már-már elviselhetetlen tartalmakat, hogy a végén piros és nagyra fújódott fejjel meneküljön messze el. Mindez arra példa, nem elég a cím alapján dönteni, de, ha már ez a baj megtörtént, akkor nem árt megérteni a szöveget, ám a nagymagyar nemzeti anya javára írható, neki ez azért sikerült. A jelek szerint azonban a Petőfi új szerkeszőtinek meg nem ezzel a Belgával.
A média gondolkodó fele azon lamentált az „új” Petőfi eme balesetéről, hogy ezek most vagy trollkodtak, vagy tökön rúgták saját magukat, de ismerve a rendszer működését, kizárólag az utóbbi történhetett. Mert még azt sem tételezhetjük, hogy adásba kerülés előtt nem hallgatták meg ezt a Belgát. Ez bizonyára megtörtént, az új kollégák azonban nem érték fel ésszel, hogy ez a zene éppen az, ami nekik tilos, hiszen a gazdájukat és annak rendszerét küldi el a búbánatba úgy, hogy bírálatról szó sem esik benne. Ellenkezőleg...
Szerző: Rezeda
2023.10.02.
És akkor vasárnap a Petőfi Rádió éterén megszólalt a Belga „Nemzeti hip-hop” című zenéje, amitől az ember meghasonlott. Mivelhogy nem áll össze a kép. Mindennek az az eredője, hogy a rádiót pénteken kipucolták, zenei szerkesztőt, műsorvezetőt, egyebeket tettek lapátra indoklás nélkül, de a NER-ben ilyenre szükség nincsen. Hiszen mindennek ismerjük a rugóját. Ahogyan az lenni szokott, a régiek helyére jöttek az újak, akik lojálisabbak, s jobban értik az irányt, akik a keltetőből érkeznek, és már magyarázni sem kell nekik mit is várnak tőlük.
Így megy, ez ilyen. A nagy rádió-átalakítás egyébként azzal a jelszóval történt, hogy ezentúl az adó kizárólag magyari zenét játszik, kisöpörve onnan a globalista, nyugati, netán veszélyesen liberális tartalmakat, amiket a magyar paraszt amúgy sem ért, de netán a ritmusa nem eléggé nemzeti a nótáknak, vagy fúvósok buzdítanak forradalomra, és nem eléggé édesbús az egész, Mondjuk meg, nem egy himnusszá váló Nélküled és a többi nemzetinek hazudott mocsok. Szintet lépett a hatalom ezzel, s ha azt hittük a kultúrharc véget ért. Kiderült: nem.
Siránkozni ezen nem nagyon kell, illetve kellene, de már minek, ha röhögni is lehet rajta. S erre adott okot a Belga zenéje, hogy az ember abban a pillanatban jött rá, ami amúgy az elvtársak jellemzője, hogy nincs humorérzékük, nem értik az iróniát vagy szarkazmust, ilyen kisimított agyuk van nekik, amelyben egy irányban működnek az idegpályák. Ott áll Orbán Viktor, mint szellemi közlekedési rendőr, szájában síp, kezében gumibot, és terelgeti „nemzetikeresztény” irányba a dolgokat. Csüngő bajuszú talpasparaszt tempóval.
Szóval kirúgták a kollégákat a Petőfitől, vasárnap nulla órakor pedig kezdetét vette az új irány stílszerűen, a Valmar focimeccseket idéző „Megjöttek a magyarok” című opuszával, hogy tudjuk, mihez is tartsuk magunkat. Még régebben volt egy mókás élmény a Művészetek völgyében, egy Krétakör előadással, amely a „Hazám, hazám” címet viselte, s ilyen előjátékkal érkezett meg a sátorba egy nagymagyar, nemzeti anyának kinéző hölgyemény, aki egészen másra számított a cím alapján, mint amit kapott végül.
A kínok kínját kellett kiállnia, hiszen az előadás annyira teltházas volt, hogy meg sem lehetett mozdulni, így a nagymagyar nemzeti anya kénytelen volt végighallgatni a számára már-már elviselhetetlen tartalmakat, hogy a végén piros és nagyra fújódott fejjel meneküljön messze el. Mindez arra példa, nem elég a cím alapján dönteni, de, ha már ez a baj megtörtént, akkor nem árt megérteni a szöveget, ám a nagymagyar nemzeti anya javára írható, neki ez azért sikerült. A jelek szerint azonban a Petőfi új szerkeszőtinek meg nem ezzel a Belgával.
A média gondolkodó fele azon lamentált az „új” Petőfi eme balesetéről, hogy ezek most vagy trollkodtak, vagy tökön rúgták saját magukat, de ismerve a rendszer működését, kizárólag az utóbbi történhetett. Mert még azt sem tételezhetjük, hogy adásba kerülés előtt nem hallgatták meg ezt a Belgát. Ez bizonyára megtörtént, az új kollégák azonban nem érték fel ésszel, hogy ez a zene éppen az, ami nekik tilos, hiszen a gazdájukat és annak rendszerét küldi el a búbánatba úgy, hogy bírálatról szó sem esik benne. Ellenkezőleg...
MIÉRT VÁLASZTOTTA SZOVÁKIA EURÓPA HELYETT ORBÁNT?
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA
2023.10.01.
Orbán rászabadította az embercsempészeket és az illegális bevándorlókat Szlovákiára, és ezzel győzelemre segítette a szélsőjobboldali szlovák bábkormányt. Mert Fico kormánya Orbán bábkormánya lesz, az nem kérdés. Ez kiderült az első nyilatkozatokból is, amelyekben azonnal Orbán Ukrajna-ellenes programját hirdették meg. Megalakulhat az Európai Unió második fasiszta állama, amelyet ugyanaz az ember, Orbán Viktor irányít. Orbánnak mától kezdve két országa van. Kérdés, hogy négy év alatt meg tudja-e ismételni Szlovákiában azt, amit Magyarországon megcsinált.
Kiderült, miért engedte szabadon Magyarország az elítélt embercsempészeket. Nem azért, mert a börtönök túlterheltségét akarták csökkenteni, éppen a közveszélyesnek nevezett illegális migráció szervezőinek szabadon engedésével. Ahogy Zuzana Čaputová szlovák köztársasági elnök már időben figyelmeztetett, a Magyarországon szabadon engedett embercsempészek Szlovákiában tűntek fel és ott fejtették ki a tevékenységüket. Nem kizárt, hogy valamilyen informális módon a szabadulásuk mellett/annak fejében arra irányították őket. Mindenesetre a választás előtt elárasztották Szlovákiát a migránsok.
Orbán két és fél hónap alatt 1385 embercsempészt engedett szabadon csak úgy, velük nyerte meg a szlovák választást. Orbán becsapta a szlovákokat is, mert Orbán engedte rájuk a migránsokat, és magát választatta meg megmentőnek.
Ez elég volt arra, hogy az egyébként közutálatnak örvendő Fico pártját megválasszák az Európa-párti, s a magyaroknál sokkal felvilágosultabb és demokratikusabban gondolkodó szlovákok. Orbán ráeresztette a migránsokat Szlovákiára, majd bevándorlóellenes kampányt indíttatott Fico pártjával. A migránsoktól megijedtek a szlovákok, és megválasztották Orbán emberét. Ez nemcsak Szlovákiára hatalmas csapás, hanem az Európai Unióra is, mert Fico látszólag egy önálló ország miniszterelnökeként lesz Orbán bábja. Orbán majd azt állítja, az ő „alternatív” EU-felfogása nem elszigetelt, hanem legitim javaslat, amit „több állam” is támogat. Ez volt Orbán álma, megsokszorozni önmagát.
https://twitter.com/PM_ViktorOrban/status/1708402386891358636
Abban lehet reménykedni, hogy ha ezt az Amerikai Népszava megfejtette a tengerentúlon, és pontosan tudja, hogy Fico Orbán lábakapcájaként hajtja majd végre Orbán és Putyin utasításait, akkor ezt Berlinben, Párizsban és Brüsszelben is megfejtik, s a szlovákok bukása intő jel arra nézve, hogy valamit tenni kell. Az EU átalakítását fel kell gyorsítani, mert jelenleg védtelen Orbánnal és az általa mozgatott fasisztákkal szemben. Ugyanez vár a balkáni országokra, ahol Orbán már jelentős befolyást szerzett, a lengyel fasiszták csak az orosz háború miatt idegenedtek el tőle, egyébként nem változtak, és az Orbán által terjesztett pestis elérhet más országokat is...
Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA
2023.10.01.
Kiderült, miért engedte szabadon Magyarország az elítélt embercsempészeket. Nem azért, mert a börtönök túlterheltségét akarták csökkenteni, éppen a közveszélyesnek nevezett illegális migráció szervezőinek szabadon engedésével. Ahogy Zuzana Čaputová szlovák köztársasági elnök már időben figyelmeztetett, a Magyarországon szabadon engedett embercsempészek Szlovákiában tűntek fel és ott fejtették ki a tevékenységüket. Nem kizárt, hogy valamilyen informális módon a szabadulásuk mellett/annak fejében arra irányították őket. Mindenesetre a választás előtt elárasztották Szlovákiát a migránsok.
Orbán két és fél hónap alatt 1385 embercsempészt engedett szabadon csak úgy, velük nyerte meg a szlovák választást. Orbán becsapta a szlovákokat is, mert Orbán engedte rájuk a migránsokat, és magát választatta meg megmentőnek.
Ez elég volt arra, hogy az egyébként közutálatnak örvendő Fico pártját megválasszák az Európa-párti, s a magyaroknál sokkal felvilágosultabb és demokratikusabban gondolkodó szlovákok. Orbán ráeresztette a migránsokat Szlovákiára, majd bevándorlóellenes kampányt indíttatott Fico pártjával. A migránsoktól megijedtek a szlovákok, és megválasztották Orbán emberét. Ez nemcsak Szlovákiára hatalmas csapás, hanem az Európai Unióra is, mert Fico látszólag egy önálló ország miniszterelnökeként lesz Orbán bábja. Orbán majd azt állítja, az ő „alternatív” EU-felfogása nem elszigetelt, hanem legitim javaslat, amit „több állam” is támogat. Ez volt Orbán álma, megsokszorozni önmagát.
https://twitter.com/PM_ViktorOrban/status/1708402386891358636
Abban lehet reménykedni, hogy ha ezt az Amerikai Népszava megfejtette a tengerentúlon, és pontosan tudja, hogy Fico Orbán lábakapcájaként hajtja majd végre Orbán és Putyin utasításait, akkor ezt Berlinben, Párizsban és Brüsszelben is megfejtik, s a szlovákok bukása intő jel arra nézve, hogy valamit tenni kell. Az EU átalakítását fel kell gyorsítani, mert jelenleg védtelen Orbánnal és az általa mozgatott fasisztákkal szemben. Ugyanez vár a balkáni országokra, ahol Orbán már jelentős befolyást szerzett, a lengyel fasiszták csak az orosz háború miatt idegenedtek el tőle, egyébként nem változtak, és az Orbán által terjesztett pestis elérhet más országokat is...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)