NYUGATRÁDIÓ, MEG A NOL

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.10.09.

Nem siratok én már semmit. Azon rég túlvagyok. Ezen a Népszabadságon is, mert minek? Zokog itt mindenki hörögve, hogy áj!, Istenem. Pedig évtizede megy ez, csupán a kedves fővárosba belefeledkezett értelmi ’ségiek nem láttak túl az M nullásnál.

Most oda csapott be a villám, és egyből nagy a baj. Nyolcmilliónyian vidéki barmok vagyunk. Szerettük a Népszabadságot, és szerettük – amíg volt – a helyi ellenzéki hangot. De már nincs, és senki nem önt könnyeket érte. Minket már régen ledaráltak.

Szabadság, ha van, az helyben leledzik. A sparhelten meg a spájzban. A Klubrádióért mekkora vonyítás volt már, most is visszhangzik, aztán senki az elborult fővárosi értelmiségből, senki egy nyamvadt hangot nem hallatott, amikor a Nyugat Rádiót kicsinálták.

Pedig többen hallgatták, mint a megmondósat, na, ki is az, ja, a Bolgár. Itt vagyunk, messzebbre menni fölös kalória-égetés. Persze értve vagyon a buzgalom, hogy adjunk hangot, meg szólaljunk föl. Mi ellen, cseszdmeg? A kutya vonyít, a gazda meg baszik.

Ilyen egyszerű ez. Tetszettek volna forradalmat csinálni. Ezt a tanácsot adta a néhai Antall úr, aki máma egy fél szent jobbal fölér. Nem vagyok én részeg, csak hát igen-igen kába, éppen ezért legyen a gépnek hallelúja. Most vicceltem, haha.

Akkor viszont nem volt ilyen felhőtelen a boldogságom, amikor láttam, hogyan zabálja föl a Fidesz a helyi orgánumokat, egytől egyig, darabra meg pofára. A Népszabadság csak a hab a tortán, a délutáni zsúr. Tüntetnek érte, az is meglesz. Tíz év múlva a friss húsok azt sem tudják, hogy volt valaha. Majd lesz nekik Völkischer Beobachterjük, az elnevezésre pályázatot írnak ki Mészáros Lőrinc címére.

Azt hiszem, többet nincs mit mondanom. Amit lehetett, megtettem, és most Sziddhartha módján fonom össze göcsörtös ujjadványaimat, és mondom, bár hasztalanul: Az Isten legyen irgalmas árva lelkeinknek, barátom, hazám. (Ez valahonnan van, nem tudom honnan, de tök jó. Nem?) És innentől kirielejszon.

ITT OLVASHATÓ