2020. július 26., vasárnap

LANTOS GABRIELLA: ORBÁNÉK VALAHOGY MINDIG TÚLÉLIK A VÁLSÁGOT, LEGFELJEBB A BETEGEK HALNAK MEG

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.07.26.


A magyar egészségügy úgy működik, mint a hideg vízbe tett béka, amelyet lassan forralnak fel. De lázadás nem lesz; valahogy mindig túlélik a válságot, legfeljebb a betegek halnak meg – ezt nyilatkozta többek között Lantos Gabriella, egészségügyi menedzser a Hírklikknek. Az is elmondta: szerinte Orbánt az egész humán szféra nem érdekli, mivel ott nem keletkezik bevétele. A mostani járvány alatt is csak akkor kapta fel a fejét, amikor oda be kellett pumpálni pénzt. Akkor viszont életbe lépett az, ami másutt is: mi vigyük haza a hasznot.

Ön többször is írt róla, hogy teljesen feleslegesen vásároltak olyan mennyiségű lélegeztetőgépet, nem tudjuk, hogy milyen áron vették, azt sem, hová tűnt a pénz. Tehát túlélhető az is, hogy a válsághelyzetet is arra használták fel, hogy kitömjék pénzzel a NER-lovagokat?

– Szerintem úgy vannak vele, hogy aki időt nyer, az életet nyer. Minden perc, amit komoly reform nélkül végig lehet csinálni, az nyereség, aztán majd csak lesz valahogy. Hiszen: eddig is volt valahogy, és nem lesz soha úgy, hogy nincs sehogy. Ez az anémia, ez a szétesés, a minden nap egy kicsit rosszabb állapota. Pont olyan, mint a béka esete, amelyet hideg vízbe tettek és fokozatosan főznek meg. Az egészségügy is folyamatosan erodálódik, de soha nem lesz olyan, hogy semmi nincs. Vagyis mindig az lesz a látszat, hogy valami azért még van.


Mi meg szép lassan hozzászokunk, hogy megfőznek bennünket…

– Már nagyon régen hozzá vagyunk szokva. Én speciel nem, azért is beszélek erről.

A kórházi ágyak felesleges kiüresítése is megúszható?

– Mire gondol?

Hogy hazaküldték az embereket.

– Hát megúszták, nem? Nem tört ki népfelháborodás, nem lett forradalom. Mindenki megpróbálta saját maga megoldani azt a nehéz terhet, amit kapott, hogy a magatehetetlen hozzátartozóját egyik napról a másikra ápolja. Mindez nem látszik a halálozási adatokban, nem látszik, hogy ebbe belebuktak volna. Látjuk: ezt is meg lehetett tenni.

De miért nincs ebben a szakágban semmilyen érdekérvényesítés?

– Hogy miért van így, és ennek mi a szociálpszichológiai magyarázata? Nem én leszek, aki ezt megfejtem. De az biztos, hogy minden betegnek a saját problémája a fontos, azt akarja megoldani, pénzzel, vagy más formában, és amikor megoldja, akkor megkönnyebbül, és csak addig jut el: ne kelljen ilyesmivel soha többet foglalkoznom. Mindenki maga küzd – ez egy ilyen ország. Egy széttagolt ország, nulla egymás iránti szolidaritással. Senki nem akar a másik problémáival foglalkozni, csak a sajátjával. Megpróbálja megoldani, ameddig tudja. Aki meg nem tudja, az egyedül marad, ahogy szokott. Ez sem túl nagy meglepetés a számukra; beletörődnek...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése