Szerző: ÉS
2020.09.11.
Szánthó Miklósnak nagyon tetszett Orbán Viktor Trianonról szóló júliusi megemlékezése, különösen annak záró gondolata, hogyaszondja, „ne ijedjünk meg attól, amit látunk: mi vagyunk azok, akikre vártunk. Igen, mi vagyunk azok, akik megfordítják Magyarország sorsát. Remélhetjük, hogy a mi nemzedékünk, a negyedik trianoni nemzedék még beteljesíti küldetését, és egészen a győzelem kapujáig fogja vinni Magyarországot. De a döntő ütközetet az utánunk következő, az ötödik trianoni nemzedéknek kell megvívnia. A végső lépéseket nekik kell megtenniük.”
Ez tetszett annyira az Alapjogokért Központ igazgatójának, de mint azt még ugyanebben, a Bolgár Györgynek adott interjúban keservesen fölpanaszolta, a „reveláló hatású” gondolatok ugyan – ahogy mondta – „pár napig ott voltak a nyilvánosságban, utána válasz nélkül maradtak az ott megfogalmazottak”. Nekem fogalmam sincs, kitől milyen választ kellene kapnia egy politikai beszéd bármelyik pontjának is, de Szánthót annyira megviselte a visszhangtalanság, hogy nem volt képes ezen túltenni magát, szerette volna, ha másokat is megérintene a beszéd. Már maga sem tudja, hogyan és mikor jött az inspiráció, hogy ezeket a gondolatokat ő és intézete minél szélesebb közönséghez eljuttassa. Úgy jött, olyan vadul és engedetlenül, mint ahogy szerelem söpör végig lázas éjszakán, így fogant a felemelkedési propagandafilm. Nem tudom egészen pontosan, hogy egy kormányzati elemző- és kutatóintézetnek feladata-e propagandafilmek legyártása vagy megrendelése, már különösen akkor, ha a kormányzat ilyen feladatok elvégzésére eszement méretű költségvetési összegekkel teletömött, funkcionálisan elkülönült szakapparátust hozott létre. Szánthó szerint ebben a médiavilágban ez egyáltalán nem szokatlan...
Petschnig Mária Zita: Mélyrepülésben
Avar János: Tigrisen lovaglók
Váncsa István: Bugyi a szélben
Gadó Gábor: Lesz-e újra veszélyhelyzet?
Kenesei István: „Hol a színpad: kint-e vagy bent?”
Földvári Zsuzsanna: Hirtelen halál
Eltűnik az első osztályú osztrák focibajnokságból a burgenlandi Mattersburg csapata, amelyet a helyi bank bőkezű pénzei tartottak életben évtizedekig. A bankvezér a futball őrültje volt, sokmilliós csalást sem sajnált az egész régió sikeréért...
Huszár Ágnes: Közmédia belarusz módra
Hegyi Iván: Hungarossi
Báron György: Lebegés
Jiří Menzel (1938–2020)
Gazdag Gyula: Jiří Menzel halálára
Benda László: A „pastun Petőfi”
Bod Péter: Simonyi Imre 100.
Bod Péter–Bod Tamás: Jelentés a megfigyelt megfigyelőiről
Száz éve született Simonyi Imre költő, akiről ügynökök hada jelentett
„Na, szerkesztő urak, nem keltették fel az érdeklődésemet!” – mondta hangjában magabiztossággal vegyes nagyképűséggel, és durván lecsapta a telefont. 2007. október 25-e, csütörtök kora délután volt. Görgényi Gábor gyulai ügyvédet, a Békés Megyei Ügyvédi Kamara akkori elnökségi tagját kerestük, és csak annyit mondtunk, újságírók vagyunk, és egy nagyon kényes jogi ügyben szeretnénk vele személyesen beszélni. Ezért helyszín- és időpontjavaslatot kértünk...
Széky János: Bata Imre 90 volna
V I S S Z H A N G
György Péter: Rövid válasz
Berend T. Iván: Kedves Lévai Csaba
Koppány Zsolt: A szenvedő misztikus
Jánossy András: Színház az egész
Martin József: Vízió kerestetik
P Á R A T L A N
msz: ALAPELVEK
aha: GAZDAGODIK
pá- ti-: ÁLLIG
aj: FELÉLESZTÉS
-iar-: MOST IS?
Kerekes András: IDÉZET
Cserhalmi Imre: HÁROM AZ EGYBEN
Schaefer Andrea: FÖLTENNÉK HALKAN...
(celebrálja Nyerges András): HETI TEXTUS
Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.