Szerző: PÁL MÓNIKA
2020.09.13.
A szeptemberi iskolakezdés nemcsak a koronavírussal kapcsolatos szabályok betartása, hanem egy régóta létező probléma, az iskolai erőszak miatt is komoly kihívást jelent a tanároknak. Nyilvánvaló, hogy a diákok egymással vagy tanárokkal szembeni agresszív viselkedését kezelni kell, és ezt csak komoly szakmai együttműködéssel, átgondolt prevencióval, segítségnyújtással lehet megtenni. A kormány viszont e helyett szeptembertől iskolaőröket alkalmaz, akiknek a házirend betartása a feladatuk, és nyomatékul akár gumibotot, bilincset, valamint gázspray-t is használhatnak.
Komoly oka van annak, ha egy gyerek agresszív az iskolában
Tévhit, hogy ma a gyerekek erőszakosabbak, mint régen, mert otthon mindent megengednek nekik, és lazult az általános fegyelem. Az iskolai agresszió elkövetői elsősorban azok a gyerekek, akiknek a szülei fizikailag vagy érzelmileg bántalmazók, elhanyagolók. Persze a média hatása sem hagyható figyelmen kívül, de sokkal fontosabb, hogy a gyerek mit lát a családban, hogyan viszonyulnak hozzá a szülei, miként bánnak egymással. A bántalmazás beépül: akinek veréssel, megfélemlítéssel, szeretetmegvonással, az igényei semmibe vételével rombolják az önbizalmát, az hajlamos lesz másoknak ellenséges szándékot tulajdonítani és támadni.
A gyerekek agresszív viselkedését e mellett az is kiválthatja vagy fokozhatja, ha az iskolában azt tapasztalják, hogy a tanár megalázza, bántja őket.
Az erőszakos gyerekektől kortársaik gyakran elfordulnak, de vannak köztük olyanok, akik népszerűek lesznek. Kutatások szerint az agresszió eszkalálódásában nagy szerepük van a társas normáknak. Azokban a csoportokban, ahol több gyerek viselkedik agresszívan, normalizálódhat az erőszak, ez válik elfogadottá, és senki sem lesz motivált, hogy más eszközöket találjon a konfliktusok megoldására. Az erőszak spiráljából nehéz kiszállni, hiszen amikor a diákok jelentős része erőszakos, a tanár is nehezebben alakít ki pozitív kapcsolatot az osztállyal, e helyett korlátozó, büntető módszereket használ, ami fokozza az agressziót. A tantermi légkör gyakran sokkal inkább befolyásolja a gyerekek viselkedését, mint egyéb iskolai tényezők.
Sokan gondolják, hogy a szegényebb, társadalmilag és gazdaságilag hátrányosabb helyzetű szülők gyerekei agresszívabban viselkednek, mint azok, akik jó körülmények között élnek. Mivel előbbiek életében potenciálisan gyakoribb a stresszhelyzet, a diszkrimináció, és sokszor a közösségekben is bántják őket, az önértékelésük alacsonyabb lehet, és van esélye az erőszakossá válásnak. Kutatások szerint az énhatékonyság (az a képesség, hogy valaki bízik abban, hogy ki tud tűzni célokat és meg is tudja azokat valósítani) alacsonyabb foka gyakoribb agresszív viselkedéssel járhat együtt.
Az erőszakos gyerekektől kortársaik gyakran elfordulnak, de vannak köztük olyanok, akik népszerűek lesznek. Kutatások szerint az agresszió eszkalálódásában nagy szerepük van a társas normáknak. Azokban a csoportokban, ahol több gyerek viselkedik agresszívan, normalizálódhat az erőszak, ez válik elfogadottá, és senki sem lesz motivált, hogy más eszközöket találjon a konfliktusok megoldására. Az erőszak spiráljából nehéz kiszállni, hiszen amikor a diákok jelentős része erőszakos, a tanár is nehezebben alakít ki pozitív kapcsolatot az osztállyal, e helyett korlátozó, büntető módszereket használ, ami fokozza az agressziót. A tantermi légkör gyakran sokkal inkább befolyásolja a gyerekek viselkedését, mint egyéb iskolai tényezők.
Sokan gondolják, hogy a szegényebb, társadalmilag és gazdaságilag hátrányosabb helyzetű szülők gyerekei agresszívabban viselkednek, mint azok, akik jó körülmények között élnek. Mivel előbbiek életében potenciálisan gyakoribb a stresszhelyzet, a diszkrimináció, és sokszor a közösségekben is bántják őket, az önértékelésük alacsonyabb lehet, és van esélye az erőszakossá válásnak. Kutatások szerint az énhatékonyság (az a képesség, hogy valaki bízik abban, hogy ki tud tűzni célokat és meg is tudja azokat valósítani) alacsonyabb foka gyakoribb agresszív viselkedéssel járhat együtt.
Ugyanakkor nem igaz, hogy azért lesz valaki erőszakos, mert a szülei szegények vagy kisebbségi csoporthoz tartoznak, ezek a körülmények több tényezőn keresztül hatnak.
A bántalmazás nem fordul elő nagyobb eséllyel azokban a családokban, ahol egyik vagy mindkét szülő alacsony társadalmi státuszú, iskolai végzettségű. A NANE kiadványa szerint például a gyerekek elleni szexuális erőszak (az abúzus legsúlyosabb formája) bárhol jelen lehet, viszont az elismert, hatalommal vagy vagyonnal rendelkező emberekről ritkábban derül ki. Nekik több eszközük van, amivel eltitkolhatják, hogyan bánnak a gyerekeikkel, és sokan nem is hiszik el róluk, hogy bántalmazók.
Gyerekkori szexuális bántalmazás a WHO becslése szerint világszerte a nők 20, a férfiak 5–10 százalékát érinti, de ennél sokkal több gyereket bántanak (elsősorban a szülők) fizikailag, még többet érzelmileg. Valójában nem tudjuk, hány bántalmazott gyerek él a világon, mert egyrészt az se mindig egyértelmű, hogy mit nevezünk bántásnak, másrészt az esetek jelentős része rejtve marad. A gyerekek szégyellik, ami velük történik, félnek a szülőktől, a családok gyakran elszigeteltek, a társadalom pedig nem akar beleavatkozni a szülők „belügyeibe”...
A bántalmazás nem fordul elő nagyobb eséllyel azokban a családokban, ahol egyik vagy mindkét szülő alacsony társadalmi státuszú, iskolai végzettségű. A NANE kiadványa szerint például a gyerekek elleni szexuális erőszak (az abúzus legsúlyosabb formája) bárhol jelen lehet, viszont az elismert, hatalommal vagy vagyonnal rendelkező emberekről ritkábban derül ki. Nekik több eszközük van, amivel eltitkolhatják, hogyan bánnak a gyerekeikkel, és sokan nem is hiszik el róluk, hogy bántalmazók.
Gyerekkori szexuális bántalmazás a WHO becslése szerint világszerte a nők 20, a férfiak 5–10 százalékát érinti, de ennél sokkal több gyereket bántanak (elsősorban a szülők) fizikailag, még többet érzelmileg. Valójában nem tudjuk, hány bántalmazott gyerek él a világon, mert egyrészt az se mindig egyértelmű, hogy mit nevezünk bántásnak, másrészt az esetek jelentős része rejtve marad. A gyerekek szégyellik, ami velük történik, félnek a szülőktől, a családok gyakran elszigeteltek, a társadalom pedig nem akar beleavatkozni a szülők „belügyeibe”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.