Szerző: DVORÁCSKÓ BALÁZS
2021.03.07.
A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) által alkotott szövetség közel 40 ezer aktív oktatási, szociális, kulturális, köztisztviselői, kormányhivatali és egészségügyi dolgozót tudhat soraiban: pedagógusokat, idősgondozókat, kisgyermeknevelőket, dajkákat, ápolókat, családgondozókat.
A felsorolt területeken foglalkoztatottak többsége a nemzetgazdaság legalulfizetettebb ágazataiban dolgozik; van, ahol már egy évtizede nem történt bérrendezés. És ezekben az ágazatokban dolgozók többsége nő.
A felsőoktatásba bekerülő fiatal női pedagógusjelöltek egyik első intelme, amit oktatóiktól kapnak, még a 21. században is, hogy házasodjanak jól, mert ebből nem fognak megélni. De most már legalább heti átlag 55 órát foglalkozhatnak munkával (a kötelező 40 óra helyett) és persze mellette társadalmi elvárás, hogy „működtessék” a családot is, pont úgy, mint déd- és nagyanyáink tették.
Teljesen elfogadottnak számít közszférás munkainterjún, hogy a nők családi állapotáról vagy esetleges családalapításukról érdeklődnek, mert „stabil munkaerőre” vágyik mindenki, ha már végre jelentkeznek az álláshirdetésre. Még akkor is, ha az interjúk többségét nők vezetik le.
Az sem kelt ma közfelháborodást, hogy a közszférában időzített bombaként tekintenek a várandós nőkre, határozott szerződéses munkavállalók esetén könnyen válnak meg tőlük, ahogy erre rávilágított egy tavaly év eleji kutatás, amelyet az Amnesty International készített.
Úgy tűnik, hogy a rendkívül rossz társadalmi szocializáció, az elmaradt oktatási és munkahelyi érzékenyítések és képzések, a szűkülő és erőforráshiányos civil szféra ma nem tud annyi tudást átadni, hogy kikerüljünk ebből az ördögi körből. A munkáltatók sok esetben veszélyforrásként tekintenek az ilyen kérdéseket felvető képzésekre, eseményekre, ahogyan teszik ezt a szakszervezetekkel is.
A magyarországi helyzet semmiképp sem fog előre mozdulni, ha nem serkentjük fel az intézményi tudásátadást, amire egyébként a közszférában lenne lehetőség is.
Az államnak minden erőforrás a kezében van ahhoz, hogy változtasson ezen a területen; elősegítse a tudásátadást, megerősítse a nőket is védő intézményeit, szankcionálja a nőkkel szemben hátrányosan fellépő munkáltatókat. Ezzel párhuzamosan az érdekérvényesítő szervezeteknek meg kell találniuk a módját, hogy a lehető legtöbb fórumon felhívják a témára a figyelmet mindarra a rengeteg és egyre erjedő káros gyakorlatra, amely visszaveti az egyenlőségi törekvéseket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.