2019. április 5., péntek

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/14. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2019.04.05.


F E U I L L E T O N

Várkonyi Benedek: A hazugság birodalma
Vámbéry Rusztem, a messzire látó

K R I T I K A

Selyem Zsuzsa: Valamiféle pozitív atmoszféra
Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze. Fordította Todero Anna. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2018, 216 oldal, 3499 Ft

Ishiguro kedélyes stílusa végül is egy iskolás fogalmazás erényeiből táplálkozik, aminek legfőbb szabálya: ne vegyél semmit túl komolyan, és ne csinálj semmiből se viccet. Ez a mondat jó példa rá: „Bizonyos hónapokban pedig a rovarok és a molyok olyan tömegben árasztották el a házat –hozzátapadtak mindenhez, ami fából volt, bebújtak minden résbe –, hogy az ember attól félt, előbb-utóbb összeomlik miattuk az egész épület.” Annyira általánosító és meglévő szókapcsolatokra hagyatkozó, hogy az olvasó szinte biztosra veszi, hogy semmi baj nem történhet. Vagy ha mégis, például Ono mégiscsak elvesztette a háborúban a fiát és Micsikót, a feleségét is, akkor úgyis jön valami vigasztaló/ ironikus szósz, mint a regény befejező mondata: „Az ember csak a legjobbakat kívánhatja ezeknek a fiataloknak.”

A HÉT KÖNYVEI

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Csőke Zoltán: Ex libris
Ziemowit Szczerek: Jön Mordor, és felfal minket avagy a szlávok titkos története
Meelis Friedenthal: Méhek
Muszatics Péter: Utazás Európa mélyére
Martin Pollack: Galícia

ÉS-KVARTETT – Papp-Zakor Ilka Az utolsó állatkert című novelláskötetéről

Károlyi Csaba Arató Lászlóval, Bazsányi Sándorral és Bárány Tiborral beszélgetett 2019. március 27-én, szerdán az Írók Boltjában. A felvételt meg lehet nézni a YouTube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb április 24-én, szerdán Kemény István Nílus című verseskötetéről lesz szó.

György Péter: Montázskiállítás
(A Köztes lét túloldalán – Hajas Tibor művészete és a tibeti misztériumok című kiállítás a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban megtekinthető április 14-ig.)

Mélyi József: Jovánovics György 80. születésnapjára

Stőhr Lóránt: Csatárláncban
(Stéphane Brizé: Sztrájk a gyárban)

Nézem ezt a küzdelmet Magyarországról, és az jut eszembe, az elmúlt évek felbecsülhetetlenül sok vesztesége egyikeként a társadalmi egyeztetés fogalma is tökéletesen kiüresedett. Mikor volna hajlandó a kormány egyik magas szintű képviselője leülni egy német autógyár magyarországi üzemének sztrájkoló dolgozóival, és mikor állna ki az érdekeikért akár a német tulajdonosokkal is dacolva? Éppen ezért most, hosszú évek csüggedt némasága után, az év elején végre elindult sztrájkhullám idején mi sem volna a magyar társadalom szempontjából hasznosabb, mint Stéphane Brizé filmjét kivinni az artmozik művészeti rezervátumánál tágasabb nyilvánosságba, gyárakban és áruházakban, a busz- és vasúttársaságoknál, iskolákban és egyetemeken kellene vetíteni és megvitatni. Az volna ám a társadalmi egyeztetés első lépése!

Csengery Kristóf: Zenei ötvösművészet

(Hugo Wolf: Italienisches Liederbuch. Erato)

Aki abszolút csúcsteljesítményt nyújt, az Deutsch. Bölcsessége és türelmes mindentudása egy zen mesteré. Kaufmann kifejezésmódjában hallatlanul kifinomult, vokálisan rendkívül igényes és mindvégig kontrollált, közel jár a tökéleteshez.

Herczog Noémi: Tiltsunk?
(Sarah Kane: Szétbombázva. R.: Bethlenfalvy Ádám. Debreceni Csokonai Színház, Horváth Árpád Stúdiószínház)

Az előbbiekből máris sejtheti az olvasó, mi volt a színpadi erőszaktól irtózó, de a valóságos lövöldözés lehetőségét kilátásba helyező képviselő kifogása a máris klasszikus kortárs szerző első darabjával szemben. Nem véletlenül szokás a huszonöt évesen öngyilkosságot elkövetett Sarah Kane-t a kilencvenes évek „újbrutális” irányzatával együtt emlegetni. Bár aligha több darabjaiban az erőszak, mint egynémely Erzsébet-kori drámában. Nálunk Zsótér Sándor a számon tartott Kane-rendező, ő fedezte fel ezeket a műveket a magyar színpadnak. Amelyek Bethlenfalvy Ádámtól sem idegenek, hiszen ő az apokaliptikus-antiutópisztikus Edward Bond hazai propagátoraként (is) ismert Kerekasztal Színházi Nevelési Társulatnál indult; Bond pedig egyáltalán nem áll olyan messze a Neil Simon társalgási drámáiból váratlanul beckettibe váltó Kane-től.

Fáy Miklós: Walkür a tantuszon
(A walkür. A Metropolitan előadásának élő közvetítése.)

A nép és a nép tagjai pedig ámulnak, mert tényleg gyönyörű. Mondjuk ma már nem ámulok akkorát, mint azon a nézőtárson, aki a helyszínen egy ökörszarvval ellátott sisakot viselt a nézőtéren, de ez az élő közvetítés varázsa, jó tudni, hogy a világ egymástól igen távoli helyein mutogatnak a vászonra az operabarátok: nézd azt az őrültet. Aztán a hangsúly már úgyis a megfelelő helyre esik, a színpadra és a zenére.

Siba Antal: Mi történt a Hír Tv-ben?
(Gajdics a Hír Tv-ben)

Kérdés, van-e ennek az egész Hír Tv-ügynek röviddel az események után levonható tapasztalata. Kevés. Annyi bizonyosan, hogy még erőteljesebben látszik, hogy a Fidesz és vele eszmeileg összetartozó közeg a sajtót és az újságírókat (hangsúlyozandó: a számára szimpatikusakat is) kutyáknak tartja, akiknek enni ad, cserébe azok majd ugatnak, ha kell. Ez a kegyetlen igazság.

Torma Tamás: Ötvenéves T betű a Duna-parton
(Az ötvenéves Intercontinental)

Aki ma átnéz rá Budáról, még mindig érez némi merészséget/túlterjeszkedést/illeszkedési döccenést. De Finta József 50 éve csak azt tette, amit száz évvel korábban a mellette/mögötte álló Vigadó tett meg a környék akkori, klasszicista egyemeleteseivel, magasabbra tört, azaz nem illeszkedett az aktuális jelenhez.

I R O D A L O M

Hollósvölgyi Iván: Szomorú vasárnap

Hollósvölgyi Iván: Házi áldás

Hollósvölgyi Iván: Cigány románc

Székely Szabolcs: 1.

Székely Szabolcs: 2.

Székely Szabolcs: 14.

Székely Szabolcs: 29.

Székely Szabolcs: 30.

Székely Szabolcs: 40.

Turi Tímea: Az anyuka alszik bent


Elég nagy szakirodalma van annak, hogy az anyaság hogyan változtat meg. Hogy egész egyszerűen kicseréli azt, aki előtte voltunk. Hirtelen matrjoska babává válik az ember, és kipattan belőle egy másik, nála tökéletesebb matrjoska baba. A kisebb baba önmagában is teljes egész: de az anya már sosem lesz az, aki előtte volt. Éles seb szeli ketté, és büszke lesz erre a sebre. A többes szám első személy lesz a természetes létformája, újra meg kell tanulnia, hogy önmagáról egyes számban tudjon beszélni.

Oravecz Imre: Feljegyzések naplemente közben

Nekem kezdőként szerencsém volt, mert kissé megkésve ugyan, de egyetemista koromban Debrecenben összehozott a sors Bata Imrével, a kiváló irodalmárral, akit több évtizeden át, egészen halálig bizalmasomnak mondhattam. Néha talán nem volt elég szigorú hozzám, de azzal, hogy szinte minden soromat olvasta, sokat segített, kivált azokban az években, amikor az irodalom hivatalnokai elzárták előlem a nyilvánosságot. Ugyanezt nem mondhatom el most ez öregkoromról, amikor végző vagyok. A rög gyermekei I. részének írásakor még volt ilyen személy az életemben, a nejem, de kilenc éve, mióta elváltunk, már nincsen. Elkészülök valamivel, félre- vagy elteszem. Egyébként sincs napszámra kihez szólnom, de ilyenkor kivált úgy érzem, mintha hajótörött lennék egy lakatlan szigeten.

Nagy Gerzson: Nő a vonaton

Átölelem anyámat, a hónaljamig ér. Pirospozsgás, feszes az arca. A kuvasz a kapuban ugrál, apám rácsap az orrára, nyüszítve hátrébb húzódik. Fellendítem a frissen mosott ruhákkal, ételes dobozokkal tömött hátizsákot a vállamra, apám megpaskolja a tarkómat, lehajolok, megcsókol. Vigyázz magadra, kisfiam. A kuvasz megnyalja a kezem, ahogy a kilincshez érek. Felpakolja két mellső lábát a kerítés tetejére, kidugja a lécek között a pofáját. Liheg, vastag sugarakban ömlik a nyála. Hívjál, ha megérkeztél, kiabál utánam anyám.

Beck Tamás: A háziorvos nyaral

A Gondviselés rendeléséből a ruhazsebkendő mostanra kiment a divatból. A nyolcvanas években a tinédzserek zsebre dugott kézzel lófráltak a város utcáin, s azt a vírusfészeknek is beillő, taknyos textildarabot szorongatták. A kézfogásuk fertőző volt. Kéthetente megjelentek a rendelőmben, velem pedig lehetett beszélni. Bronchitiszt diagnosztizáltam náluk vagy anginát, kétoldali iskolakerülés helyett. Odakint persze kukába gyűrték az általam felírt recepteket, a lényeg úgyis a tőlem kapott igazolás volt. Néhányan közülük esztendőkkel később megjárták a délszláv harcmezőket. Azoknak a fiúknak hiába is mondanám, hogy tegyék le a füstszűrő nélküli cigarettát. Némelyik veteránt magam utaltam be pszichiátriára. Átérzem fájdalmukat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.