Szerző: Határátkelő
2019.04.09.
#1 Pontosság
Ezen nem nagyon van mit ecsetelni, a németek pontosságáról szóló sztereotípiák nagyrészt igazak. (Nyilván nem mindenkinél és nem mindenhol.) Azaz a délután 4 óra az inkább 3 óra 55 perc (és semmiképpen sem 4 óra 10 perc).
Ehhez jobb hozzászokni, még baráti társaságba is inkább érkezzünk pár perccel korábban, mint később – adott tanácsot az egyébként német határátkelő Isabel. Igaz, ilyen esetekben kb. 5 perc még belefér, de sokkal több késés már nem. (Ami igen jelentős különbség mondjuk a spanyolokhoz képest.)
#2 Hatékonyság
Noha a német bürokráciáról hosszan lehetne regélni (hagyjuk, elég legyen annyi, hogy szeretik a papírokat), de a sokakban élő legendás német hatékonyságról azért már lehetne vitatkozni.
A hatékonyság gazdasági vetületét nem nagyon kell ecsetelni (Magyarországon pláne, hiszen ha a német cégek egyik nap gondolnának egyet és kimennének az országból az okozna pár álmatlan éjszakát mindenkinek), ugyanakkor például a Deutsche Bahn önmagában vastag kérdőjelet vés a szó mögé.
#3 A piros lámpa tisztelete
Ha már közlekedés: igen, tudjuk, pirosban nem megy át a rendes gyalogos az úton (kivéve azokban az országokban, ahol ennek minimális vagy egyenesen semmi jelentősége sincs, pusztán tájékoztató jelleggel bírnak a közlekedési lámpák), a németeknél azonban nem feltétlenül a kiszabható büntetés mértéke a legnagyobb visszatartó erő.
Hanem a többiek.
Mert ha valaki mégis úgy dönt, hogy halált megvető bátorsággal nekivág a kalandos átkelésnek (mondjuk amikor se közel se távol nincs egyetlen autó sem), a többi álldogáló garantáltan olyan pillantásokat vet rá, amiket nem tenne ki az ablakba.
Ez elfogadhatatlan. Az átlagnémet azt fogja hinni, hogy megőrültünk vagy valami morbid halálvágy uralkodott el rajtunk – elég az arcukra nézni ahhoz, hogy a jövőben kétszer is meggondoljuk ezt a borzalmas felelőtlenséget...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.