ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG
Szerző: jotunder
2017.08.21.
...Magyarországnak nagyjából vége van, a második felvonást már meg sem kellene nézni, az ember pontosan tudja, hogy mi fog történni. Hogy az Ungár Péter egy félliter konyak után magáévá akart tenni egy struccot, a Momentum nyári táborában ? Ez nagyjából a maximum, amit ebből a történetből ki lehet még hozni. Ez nem Csurkáknak való világ. Itt már nem írnak csak úgy tizenhét oldalas iránymutatást a nemzetnek bele pacekba, csak akkor ha Matolcsy György egyik huszonhárom éves helyettes-államtitkár unokaöccse láttamozta, és lehet, hogy Rogán Cilike egy kicsit bele akar majd írni, valami vicceset a végére. Itt Habony Árpád mondja meg, hogy egészen pontosan melyik népcsoportot lehet utálni, hogyan és mennyire, nála vannak a jelzők, az alanyok, az állítmányok, itt ő a dramaturg.
Orbánnak nem is lenne szüksége Csurkákra, mert a Csurkák hajlamosak az egyénieskedésre. Bayer kell ide, megbízhatóan tehetségtelen, gátlástalan szolga. Csurka nem volt szolga, sok minden rosszat el lehetett mondani róla, de azt, hogy szolga lett volna, azt nem. Ez a pontosan teljesítő szolgák kora, akik azt teszik tönkre, azt próbáljak megsemmisíteni, akit erre kijelölt nekik az elöljárójuk. A szolga gyűlölködése addig terjed, amíg a gazda engedi, nincs ritmusa, izzása, ereje, feszessége, és bármikor lecserélhető egy másik szolga gyűlölködésére. Csurka nem volt lecserélhető. Csurka az a Csurka volt, a galíciaiak és a szamuelyk mögött azért ott volt Tábori Nóra a Házmestersiratóban, a Kállai és a Major a Döglött Aknákban, az üres hegedűtok a Deficitben.
Ezek mögött meg nincs semmi.
