2020. május 16., szombat

ITT TÉNYLEG CSAK AZ NEM HIBÁZIK, AKI NEM DOLGOZIK

KOLOZSVÁRI SZLONNA
- NEHAZUGGY BOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2020.05.16.


Jó estét mindenkinek! Nem ment egyszerűen, kellett még egy adag ócska, Habony szájszagú politikai színjáték, magamutogatás, vergődés, fenyegetőzés, falmelléki gúnyolódás és fontoskodás, de végül a feltűrt ingujjú hanyag elegancia belehajolt a nyomorék papírjaiba, és felolvasta azt, ami már hosszú napokkal ezelőtt is nyilvánvaló volt: a hivatalosan közölt járványügyi adatok és a melldöngető propaganda már sokáig nem egyeztethető össze azzal, hogy Budapest be van zárva. Nem mintha itt bármilyen ordas ellentmondás nem lenne csuklóból és propagandából lenyomható az országlakók torkán, csak hát a fővárosban már tavaly októberben sem volt oly nagy sikere a fidesznemeti szarsárdobálásnak és fenyegetőzésnek, úgyhogy.

Az egyszemélyes védekezési és támadási akciócsoport nem mutogathatott már hosszasan a fővárosra, hiszen a különleges jogrendből következő döntési kompentencia a kijárási korlátozások fenntartását/feloldását illetően a teljhatalomé. Ezért miután látványosan maga köré gyűjtötte a szakembereket, akik vele ellentétben értenek is hozzá (Rogán mondjuk nem tudom mihez értési minőségében volt jelen az orvostudományi vezetőkkel folytatott konzultáción, vagyis ott, ahova érintettként a főváros demokratikusan megválasztott polgármesterét eszükbe nem jutott meghívni), bejelentette, azt amit már tegnap is bejelenthetett volna: méltóztatnak feloldani Budapesten is a kijárási korlátozást. Hogy a vasárnap éjféltől megszűnő korlátozás helyébe lépő új szabályok pontosan mit jelentenek a gyakorlatban, arról a Gulyás Gergely nevűt szalajtotta beszámolni. Mert gondolom, túl sok dulma nem fért bele az utcai harcos propagandavideójába, amelyben azt is bejelentette egyúttal, hogy akkor ő most fényes győzelmet aratott. Már megint. Vagy az is lehet, hogy nem fért rá azokra a sok darabba vágott A4-es jegyzetlapokra, amelyeken az antidigitalizáció élő szobra számon tartja a fejében kerengő gondolatokat.

Az külön szánalmas fejezete volt ennek a töketlenkedésnek kinéző, ámde nagyon is stratégiai időhúzásnak, hogy miközben a főpolgármester fejére válogatott rágalmakat, minősítéseket és sértegetéseket okádtak (a tegnapi disznóvágásos, bútorösszeszerelős miniszterelnöki kocsmafilozófiai röfögés nagyjából mindent alulmúlt), és teljesen világos volt, hogy a döntést már meghozták, még előtte szemfényvesztésileg kikérték a kerületi polgármesterek véleményét is az ügyről. Mintha lett volna jelentősége annak, hogy a zömmel ellenzéki kerületek vezetői mit gondolnak arról (bármiről), amiről egyetlen ember dönt aszerint, hogy éppen hogy vannak a számok közvélemény-kutatásilag. Ez annak fényében volt különösen undorító, hogy az ellenzéki polgármesterek információhoz való joga a negatív egész számokat a nullával összekötő tartományban mozog, miközben döntési és felelősségvállalási kötelezettségük ezzel fordítottan arányos. Erről szólt az egész járványügyi védekezési-hatalomtechnikai-választási kampányháborúja: kisajátította a teljhatalmat, minden információt megtartott magának, ezek alapján meghozta a semmiféle kockázattal nem járó döntéseit, ami meg büdös volt, azt áttolta az ellenségre. Arra az esetre, ha netán valami rosszul alakul, akkor se neki kelljen vállalnia a felelősséget. Nem hiába ő a 133 legbátrabb gazdája, ura és parancsolója. Az a baj, hogy közben meg az az érzése, hogy további 8 milliónak is. Kivétel nélkül...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése