2025. október 28., kedd

BIRKÁS GYÖRGY: MATEKLECKE 6296. - A RACIONALITÁS KORLÁTAI 54. RÉSZ: UNALOM ÉS KREATIVITÁS

FACEBOOK
Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2025.10.27.


Nem szeretek unatkozni. Pedig az unatkozás nem semmittevés. Régen az unalom a kreativitás kulcsfontosságú katalizátora volt. Amikor őseink a barlangok falainál ültek, miközben a vadászatra vagy az eső elmúlására vártak, elméjük szabadon barangolhatott. Ezekben az üresjáratokban születtek meg a legkorábbi történetek, a mitológiák, és a művészet kezdetleges formái. Az unalom nem ellenség volt, hanem lehetőség, az elme természetes állapota, amelyben összekapcsolódhattak a látszólag össze nem függő gondolatok, emlékek és megfigyelések.

Ma is az üres percek, a várakozás, a hosszú vasárnap esték alkalmasak lennének arra, hogy elménk szabadon kalandozzon, új kapcsolatokat fedezzen fel, megoldásokat találjon rég elfelejtett problémákra. Egy séta vagy a zuhany alatt jönnek a legjobb ötletek. De mostanában már nem nagyon vannak üres percek, a várakozás alatt a mobiltelefont, vasárnap esténként a képernyőt bámuljuk.

Pedig a történetmesélés kompetenciája évezredeken át az emberi kultúra gerincét alkotta. A nagyszülők a tűz mellett meséltek, a vándorló dalnokok versekben őrizték a történelmet, a falvak idős bölcsei pedig szájhagyomány útján adták tovább a közösség tudását. Ez a képesség nem csupán szórakoztatás volt, hanem kognitív munka: a mesélőnek emlékeznie kellett, improvizálnia, érzékelnie kellett a hallgatóság reakcióit, és ennek megfelelően alakítania a narratívát. Az elme folyamatos edzésben volt.

A könyvnyomtatás feltalálása forradalmasította a történetek terjesztését, ugyanakkor el is 
kezdte koptatni az orális hagyomány művészetét. A nyomtatott szó megjelenésével már nem kellett minden történetet fejből tudni. Szókratész aggodalma már az írás kezdetén megfogalmazódott, attól félt, hogy az írásbeliség gyengíteni fogja az emlékezőképességet és a belső gondolkodást. Valóban, ahogy a könyvek elterjedtek, a memorizálás művészete fokozatosan háttérbe szorult. A történetmesélés kevésbé vált interaktív, közösségi élménnyé, és egyre inkább magányos olvasássá alakult.

Amikor az 1970-es években a zsebszámológépek megjelentek, egy újabb kognitív készség került veszélybe. Az alapvető matematikai műveletek (összeadás, kivonás, szorzás, osztás) évszázadokon át kötelező mentális gyakorlatok voltak. A kereskedők, mesteremberek, még a háziasszonyok is fejben számoltak. Ez nem csupán gyakorlati készség volt, hanem az elme edzése is, a fejben számolás fejleszti a munkamemóriát, a koncentrációt és a problémamegoldó képességet.

A számológép megjelenésével ezek a kognitív izmok lazulni kezdtek. Az oktatásban vita robbant ki, vajon szükséges-e még megtanítani a gyerekeket fejszámolásra, ha egy gép gyorsabban és pontosabban el tudja végezni ugyanazt? A válasz pragmatikus lett, persze hogy szükséges a gép használata a hatékonyság érdekében. De valami el is veszett, az a belső bizalom, hogy képesek vagyunk saját elménkkel megoldani numerikus problémákat. 
Generációk nőttek fel úgy, hogy már alapszinten sem bíztak saját számolási képességeikben.

Talán a leglátványosabb példa a GPS-technológia térnyerése. Néhány évtizeddel ezelőtt az emberek térképeket tanulmányoztak, útirányokat jegyeztek meg, figyeltek a környezet jellegzetességeire, tájékozódási pontokat kerestek. A városi utcahálózatok ismerete büszkeség volt, a vidéki ösvények, rövidebb utak felfedezése pedig kaland. A navigáció kognitív kihívás volt, amely folyamatosan edzette az agyat.

A GPS megjelenésével ez a készség már alig szükséges. Ma már kevesen vannak, akik akár néhány csillagképet is fel tudnak ismerni. Egy Scientific Reportsban publikált kutatás szerint a gyakori GPS-használók nemcsak rosszabbul boldogulnak önálló navigációval, hanem képalkotó vizsgálatok szerint hippokampuszuk is másképp működik. A hippokampusz az agy azon területe, amely a térbeli memóriáért, a tanulásért és az új információk rögzítéséért is felelős. Ha nem használjuk, gyengül, éppen úgy, mint egy izom, amelyet nem mozgatunk. London híres taxisofőrjeiről évtizedek óta tudjuk, hogy kiterjesztett hippokampusszal rendelkeznek a város bonyolult utcahálózatának memorizálása miatt. A GPS-generációnál ez a kognitív fejlettség hiányzik.

A számítógépek automatikus helyesírás-ellenőrzése és szövegkiegészítése miatt egyre kevésbé figyelünk a helyes írásmódra is. A ceruzával vagy tollal való írás finommotorikus és kognitív gyakorlat, amely fejleszti az elme-kéz koordinációt és a nyelvi tudatosságot. A kézírásos jegyzetelés hatékonyabb a tanulásban, mint a gépelés, mert lassabb tempója mélyebb feldolgozást kényszerít ki. Mégis, egyre kevesebb fiatal tud összefüggően, olvashatóan kézzel írni.

Az okostelefonos kamerák mindenütt jelenléte megváltoztatta emlékezési stratégiánkat. Ahelyett, hogy tudatosan megfigyelnénk és megjegyeznénk egy helyszínt, eseményt vagy személyt, gyorsan készítünk egy fotót azzal a gondolattal, hogy majd később megnézem. Kutatások szerint ez a "photo-taking-impairment effect" (fényképezési károsodás hatás) azt eredményezi, hogy kevésbé emlékszünk arra, amit lefényképeztünk, mint amire csak figyelünk.

A digitális kommunikáció korában egyre kevesebb gyakorlatot szerezünk a közvetlen, szemtől szembeni beszélgetésekben. A szociális készségek (a testbeszéd olvasása, a társalgás ritmusának érzékelése, a kényelmetlen szünetek kezelése, vagy a konfliktusos helyzetek azonnali megoldása) mind olyan kompetenciák, amelyek gyakorlást igényelnek. Az üzenetküldés és az email lehetőséget ad az átgondolásra, szerkesztésre, akár a válasz elhalasztására vagy elkerülésére. Ez kényelmesebb, de így kimaradunk a spontán, valós idejű emberi interakciók gyakorlásából. Ez már nem csak a tinédzserek, hanem a huszonévesek problémája is.

Az időérzékelésünk is romlott. Mielőtt mindenki zsebében okostelefon volt órával, az emberek belső időérzékükre támaszkodtak. Megtanulták érezni, körülbelül mennyi idő telt el, mikor kell indulni, hogy időben érkezzenek. Ma már reflexszerűen nézzük a telefont minden egyes esetben. Ez apróságnak tűnhet, de a belső időérzék egy olyan alapvető tájékozódási képesség, amely segít a nap strukturálásában és az önálló időbeosztásban.

Ezek a példák mind ugyanarra a központi problémára mutatnak: a modern technológia kényelme fokozatosan kiiktatja az emberi elme természetes funkcióit. Amit megkönnyít, azt egyben el is satnyítja. Persze ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene térnünk a barlangokba vagy eldobnunk az okostelefonokat. De tudatában kell lennünk annak, hogy minden technológiai mankó átvesz egy-egy kognitív funkciót is, és ez hosszú távon a mentális ellenállóképességünk, alkalmazkodóképességünk és kreativitásunk rovására mehet.

Az unalom hiánya különösen aggasztó. A múltban az unalom volt az a mentális tér, ahol a kreativitás kibontakozhatott. A modern digitális kor azonban minden ilyen részt kitölt. Értesítések, ajánlott tartalmak, végtelenül scrollolható feedek. Az agyunk soha nem pihen, soha nem unatkozik, de közben egyre kevésbé képes kreatív munkára.

És még nem beszéltünk az MI-ről, ami a problémamegoldást is átveszi tőlünk. Majd a következő részben.

MAGYARORSZÁGON AZT REMÉLIK, HOGY AZ ÚJ KORMÁNY NEM FOGJA FOLYTATNI AZ ORSZÁG KIFOSZTÁSÁT

KLUBRÁDIÓ / VILÁGTÜKÖR
Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2025.10.28.


– hangzik el a Deutsche Welle videóbeszámolójában, amely arra is kitér: ha az ellenzék megnyeri a választásokat, kétharmados többség nélkül akkor is Orbán törvényeivel kell majd együtt élnie. Az ilyen sarkalatos törvényi területek közé tartozik a választójog, a bírák kinevezése, illetve a média szabályozása is.

Magyarországon sokan úgy látják, hogy Orbán Viktor miniszterelnök


politikája a gazdagabb társadalmi rétegeknek kedvez – egyebek közt ezt emeli ki a Deutsche Welle német közszolgálati portál írásos összefoglalója abból a helyszíni videóbeszámolóból, amely az ország jelenlegi politikai közhangulatát igyekszik feltérképe.

Fél évvel a választások előtt a Magyar Péter vezette, jobbközép irányzatú ellenzék vezet a Fidesz előtt, de a Deutsche Welle hangsúlyozza: még nem dőlt el, hogy sikerül-e legyőzni a hosszú ideje kormányon levő Orbánt.

Sokan elégedetlenek a gazdasági helyzettel, és azt remélik, hogy az új kormány nem fogja folytatni az ország kifosztását, hanem az egészségügyről, az oktatásügyről és a közlekedésről gondoskodik majd. Ha azonban az ellenzék meg is nyeri a választásokat, abban az esetben, ha nem lesz kétharmados többsége, Orbán törvényeivel kell majd együtt élnie, és az ilyen sarkalatos törvényi területek közé tartozik a választójog, a bírák kinevezése, illetve a média szabályozása is. A videóriportban elhangzik, hogy felmérések szerint a lakosság 29 százaléka ma még nem döntött a pártrokonszenvéről, és hogy ezek az emberek hova fognak állni, az nagyban függ attól, hogy Magyar Péter meg tudja-e győzni őket, hogy képes lesz megoldani a gazdasági problémákat.

És most megint egy kis jogászkodás,

de érdemes megemlíteni a kérdést, mert valós következményekkel járhat. A nemzetközi jogrend támadás alatt áll, és az Európai Unió keresi annak a módját, miként nyújthat támogatást a Nemzetközi Büntetőbíróságnak – ismerteti a Reuters Kaja Kallasnak, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének a kijelentéseit, amelyek a belgiumi Bruges-ben, a College of Europe elnevezésű ottani egyetemen hangzottak el.

A hírügynökség magyarázatként emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok idén szankciókkal sújtotta az angol rövidítés alapján ICC-ként emlegetett igazságszolgáltatási testület hat bíráját és három ügyészét, beleértve a főügyészt is, valamint szankciók elrendelését fontolgatja az egész bírósággal szemben. A Reutersnek ez a cikke ugyan nem fejti ki, de a szövegben elhelyezett linkek olyan korábbi beszámolókra mutatnak, amelyekből kiderül, hogy Washington az izraeli kormányzati vezetőkkel szembeni fellépés miatt vette célkeresztbe az ICC-t.

Kallas a bruges-i egyetemen azt hangoztatta, hogy széles körű támadás folyik a németközi jogrend, az emberi jogok, a nemzetközileg elfogadott normák és az ezek érvényesítése érdekében létrehozott intézmények ellen. Az EU régóta erőteljesen támogatja az ICC-t, de vannak hiányosságai is - tette hozzá.

Idézet következik. „Egy tagállam bejelentette azon szándékát, hogy kivonul az ICC-ből, de az összes tagállamot jogilag kötik azok a döntések, amelyeket a Tanács elfogadott, beleértve az ICC támogatásáról szóló, a kivonulás esetére is érvényes döntést” – fogalmazott az unió külügyi főbiztosa. Ezzel arra utalt – válik világossá a Reuters magyarázatából –, hogy Magyarország ugyan bejelentette kivonulási szándékát, de mivel a Tanács az EU-tagokra nézve kötelező döntést hozott az ICC támogatásáról, Budapest a Nemzetközi Büntetőbíróságból való tervezett kilépéssel sem szabadul a testület támogatását előíró kötelezettsége alól. Kaja Kallas elmondta: Brüsszelben vizsgálják az összes lehetőséget – beleértve mérséklő hatású intézkedéseket – annak érdekében, hogy az ICC segítségére legyenek ebben a küzdelemben.

Végül szenteljünk néhány mondatot annak,

hogy az APA osztrák hírügynökség – miként az a bécsi Der Standard tudósításátvételéből kiderül – arról számol be, hogy Lázár János építési és közlekedési miniszter kritikával illeti a Strabag osztrák építőipari vállalatot, amiatt, hogy csúszik az M30-as autópálya Miskolc és Szikszó közötti szakaszának a felújítása, aminek e hónap végén kellett volna befejeződnie. A cikk szerint a Strabagnak címzett szemrehányások nem csupán a garanciális teljesítési határidő be nem tartására vonatkoznak, hanem arra is, hogy az osztrák cég úgymond félrevezeti a közvéleményt, és felmerül a pénzügyi ellentmondások gyanúja a koncessziós szerződéssel kapcsolatban. Lázár azt ajánlotta a Strabagnak, hogy gondosan készítse elő ellenőrzés végett az elmúlt évek összes teljesítési igazolását.

A miniszter szükség esetén jogi eljárást helyezett kilátásba a céggel szemben. Az ellenőrzés kiterjed a Strabag leányvállalatára, az Alföldi Koncessziós Autópálya – vagyis: AKA – Zrt.-re is, mert a Strabag és az AKA meg akarja hosszabbítani a 2031-ben lejáró koncessziós szerződést. Az osztrák médiabeszámoló szerint a magyar kormánynak ez nem áll szándékában, hanem az állam számára kedvezőbb feltételeket akar elérni.

MNB-BOTRÁNY: VARGA MIHÁLY MINDENT TUDOTT – ÁLLÍTJA A TRANSPARENCY INTERNATIONAL

ATV MAGYARORSZÁG
Szerző: ATV MAGYARORSZÁG
2025.10.27.



Továbbra is rengeteg a kérdőjel a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak ügyleteivel kapcsolatban. Bár a jegybank új vezetése szerint is voltak visszaélések az alapítványok vagyonkezelésével kapcsolatban, az ügynek továbbra sincs gyanúsítottja.

Az Egyenes Beszéd vendége Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója.

BÉKEMENET2025; NAGY FERÓ, ORBÁN VIKTOR BÖLCS GYERMEKVÉDŐ HARCOSA, KARÁCSONY ÉS A FARKASOK

POTTYONDY EDINA VIDEÓ
Szerző: POTTYONDY EDINA
2025.10.28.



Békemenet2025; Nagy Feró, Orbán Viktor bölcs gyermekvédő harcosa, Karácsony és a farkasok...

ITT EGÉSZSÉGÜGYI KATASZTRÓFA VAN! – SIRALMASNAK LÁTJA A MAGYAR HELYZETET A HOLLAND VISZONYOKAT ISMERŐ GYERMEKORVOS

VÁLASZ EXTRA / PODCAST
Szerző: ÉLŐ ANITA
2025.10.27.



Egy felmérés szerint a külföldön élő orvosok ötven százalékban a politikai rendszert nevezik meg a kivándorlásuk egyik fő okaként. Az orvosok közel 40 százaléka küzd depresszióval, kiskirályok, orvosbárók nehezítik a gyógyítást, az orvosok kiégnek a rengeteg túlmunka és az eszközhiány hatására. Az adásba ezúttal két külföldi tapasztalattal rendelkező orvost hívtunk, a Richter-díjas Mucsi Anna szakorvosjelöltet, aki Németországból jött el hozzánk és Szijjártó László gyermekorvost, Győr-Moson-Sopron megyei kamarai elnököt, aki 14 évig élt Hollandiában és részállásban ma is ott dolgozik. Helyenként indulatoktól sem mentes vita következik a magyar egészségügy helyzetéről, és arról, miért olyan nehéz a szétesettség jelenlegi állapotában a német vagy a holland mintából bármit hazahozni. A Válasz Extra a Magyar Orvosi Kamarával partnerségben készült.


Részletek az adásból:

Mucsi Anna: Azzal szembesültem, hogy ha nem írom alá a szolgálati jogviszonyt, akkor nem folytathatom a rezidensi tanulmányaimat. Itthon szerettem volna gyógyítani, de emiatt végül Németországban fejezem be a képzésemet. Rövidesen szakvizsgázom.

Szijjártó László
: A szolgálati jogviszony egyfajta autonómiacsökkentéssel jár, ez egy katonai rendszerbe való besorolás. Nem tekintik partnernek az orvost, mint a nyugat-európai rendszerekben. Ott sokkal nagyobb megbecsültségnek örvendenek a gyógyítók, embernek érzik magukat. Több kolléga, több ápoló van, nincs másodállás, és nem kerülőutakat kell keresni ahhoz, hogy valaki a betegét meggyógyítsa. A biztosítottak tisztában vannak vele, hogy nem kell magánklinikára menniük, mert a háziorvosuktól is jó ellátást fognak kapni.

Mucsi Anna: Tényleg több orvos, több ápoló jut egy betegre, és ennek fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. Magyarországon az egyik legalacsonyabb az ápolók aránya, és ez az egyik oka, hogy nincs idő a kommunikációra.

Szijjártó László
: A fizetésekről is mindig vita van, de az én hollandiai bérem még mindig háromszorosa az itthoninak. Nem bérrendezés történt, hanem megszüntették azt a tragikus helyzetet, ami itthon kialakult. Érdemes ránézni a szomszédos országok adataira, még azoktól is elmarad a magyar orvosok bérezése.

Az Egészségügyi Világszervezet szerint Magyarországon az orvosok 39 százaléka küzd depresszióval, Németországban ez az arány 26 százalék. Sokkoló adatok.

Szijjártó László
: A stressznek rendszerszintű okai vannak, minél kiszámíthatatlanabb a helyzet, minél erősebb a hierarchia, minél bántalmazóbb a munkahelyi környezet, annál jelentősebb ez a nyomás. Osztályvezetők, kiskirályok, orvosbáróknak nevezett kollégák vannak, akik nagyon csúnyán bánnak a munkatársaikkal. A betegek türelmetlenek, mert nem jutnak ellátáshoz, és gyakran agresszívek és követelőzőek az orvosokkal, ápolókkal szemben. Az orvosok, ápolók nem szépen bánnak a betegekkel, ez öngerjesztő folyamattá válik, és egyre rosszabb lesz a légkör. Sok orvos csalódásként éli meg, hogy nem tudja a szakmai céljait eléri, mert sorra megfeneklik a próbálkozása, hol a hierarchián, hol az emberhiányon, hol az eszközhiányon. Magyarországon sokkal több olyan faktor van, ami kiégéshez vezet. Ha a kollégák nem vállalnának többletmunkát, már régen összedőlt volna a rendszer. De ez az orvos felelőssége?

Sajnos az, hiszen a kisebb kórházakban, ha egy kollégája nem vállal egy ügyeletet, akkor bezár a hétvégére az osztály. Rengeteg kórházat az orvosok hivatástudata tart fenn.

Szijjártó László: Az orvosnak kell az életét feláldozni? Ilyen arányban kiégni, elmenekülni külföldre ezerszámra Magyarországról?

Mucsi Anna: Egy olyan rendszer, amely ennyire épít a benne dolgozók hivatástudatára, de nem támogatja hogy feltöltődjenek, és jó minőségben tudjanak dolgozni, hosszú ideig nem fenntartható.

A munkahelyi légkör kialakulásában az orvosoknak is felelősségük van. Miért nem tudja az orvostársadalom a helyi diktatúrákat megszüntetni?

Szijjártó László: A vezetőket nem a kollégák választják, és egyre inkább a rendszerrel lojális, ezzel a rossz, szétesett szisztémával harmonikusan együttműködni tudó vezetők maradnak vezető pozícióban. Vagy azok, akik belefáradtak. Minél inkább ellentmond, kritizál, változtatni akar valaki, annál nagyobb az esély rá, hogy bajba kerüljön.

Mucsi Anna: Nagyon rossz narratíva, hogy bírálod az orvostársadalmat, és azt mondod, a mi hibánk, hogy nem működik a rendszer. Az egészségügy azért működik, mert benne dolgoznak még azok, akik tenni akarnak, és rendelkeznek hivatástudattal. Szeretném megvédeni az orvostársadalmat. Nem fog megtörténni, hogy rosszat mondjak az orvoskollégáimról.

Szijjártó László: Meg szoktam kérdezni vezető kollégáktól, miért nem jelzitek, hogy ilyen problémák vannak. Egyre inkább az a válasz: nem mernek szólni, mert tartanak tőle, hogy amit még meg tudtak őrizni a saját területükön, amit a betegek számára össze tudtak kaparni, azt is el fogják veszíteni, kegyvesztetté válnak.

Tehát a vezetők kiválasztásán is változtatni kellene.

Szijjártó László: Mindenen változtatni kellene! Alig van valami, ami ne kellene változtatni. A mi felmérésünket 180 Nyugat-Európában dolgozó orvos töltötte ki eddig, és több mint 50 százalékuk jelzi, hogy a korrekt szakmai munka felé való elmozdulás lenne a feltétele annak, hogy hazatérjenek. Meg a politikai rendszer változása. Ki kell mondanunk a felmérésünk alapján, hogy a Nyugat-Európában dolgozó több ezer orvos azért nem jön haza, mert Magyarországon olyan politikai rendszer van, amely nem kedvez a színvonalas, autonóm, orvoslás megvalósításának.

A betegek is elégedetlenek, sőt elsősorban ők elégedetlenek, és időnként már agresszióba hajlóan azok. Anna az instaoldaladdal ezt a feszültséget próbálod csökkenteni.

Anna: Egy konkrét esetben a betegem már öt órát várt a német sürgősségi osztályon, de nem tudta, hogy nekem időközben kétszer kellett a műtőbe mennem egy vérző és egy fulladó beteggel. Nyilvánvalóan őket fogom előbb ellátni, mert súlyosabb állapotban vannak. Ha kommunikálunk a saját nehézségeinkről, az sokat tud segíteni. (…) Németországban rendszeresen vizsgáljuk, miért nő a várakozási idő, min kellene változtatnunk. Próbáljuk folyamatosan optimalizálni a rendszert, mert nincs tökéletes egészségügy, sehol a világon.

Nálunk nemhogy a sürgősségen levő nyomást csökkentenék, hanem a háziorvosi ügyelet átalakításával még növelték is.

Szijjártó László: Egy sürgősségi osztályon láttam ezt a feliratot: „Kedves betegek, figyeljenek egymásra, ha azt veszik észre, hogy a betegtársuk rosszul van, jelezzék”. Ahol már ez válik normává, ott nagyon nagy baj van. Leszakadtunk, tragikusan leszakadtunk. Ha itt az árvíz, akkor nem lehet gátrendszereket tervezni, akkor menteni kell, ami menthető. Ha stabilizálódott a helyzet, akkor lehet racionálisan tervezve elindulni, együtt, és nem egymást hergelve. Nem véletlen, hogy a politikai rendszer részévé vált az ellátásnak, az államtitkár propagandamunkát végez, az orvosi kamarát ellenségnek tekinti, politikai vádakkal illeti. Nonszensz helyzet alakult ki. Itt katasztrófa van, de összefogva meg tudjuk oldani.

MI HAJTJA AZ ORVOSOKAT MAGYARORSZÁGON A HATALOM KÖZELÉBE?

NÉPSZAVA / SZIKE PODCAST
Szerző: DANÓ ANNA
2025.10.27.



Amíg a Fidesz a digitális térben, a Tisza a Dunán mutatta be azokat az orvosokat, akik nyíltan vállalják, hogy elkötelezettek, kiállnak az adott politikai párt mellett. De mi szüksége van egy a maga szakterületén elismert orvosnak arra, hogy arcát, tudását, hitelességét adja valamely politikai közösségnek? Podcast.


A Fidesz az Egészséges Nemzetért Digitális Polgári Kör alapítói között olyan szakmai tekintélyeket szerepeltet, mint Rényi-Vámos Ferenc mellkas-sebész professzor, Velkey György, a Bethesda kórház igazgatója, vagy Sydó Nóra kardiológus, az űrhajósjelöltek fizikai felkészítéséért felelős orvoscsoport vezetője.

A Tisza Párt egészen sokáig csak egyetlen fiatal orvossal, Kulja Andrással próbálta megjeleníteni az egészégpolitikáját. Viszont a közelmúltban Vácott egy dunai hajón számos további orvost is bemutatott, akik szerepet játszathatnak leendő kormányában. Mások mellett Hegedűs Zsolt ortopéd sebész, Túri Péter baleseti sebész, a hazai légimentés alapító szervezője, illetve Vitrai József elismert népegészségügyi szakember is vállalta ezt a feladatot.

Mi szüksége van egy a maga szakterületén elismert orvosnak arra, hogy arcát, tudását, hitelességét adja valamely politikai közösségnek?

Erről Simon Dávid orvos-szociológus a Népszava Szike podcastjében azt mondta: míg a tudás, az elismertség szempontjából nagyon magas az orvosok presztízse, a hatalom szempontjából alacsony, így kevéssé tudnak beleszólni például az orvoslás körülményeibe. Ez utóbbi lehet az egyik erős motiváció a politikai szerepvállalásra.

Kristóf Luca szociológus, elitkutató szerint annak, hogy most ebben a kampányban az orvosok ennyire előtérbe kerültek, az is az oka, hogy

Magyar Péter és a Tisza sikeresen emelte vitatémává az egészségügy rossz helyzetét. Így a Fidesz nem is engedheti meg magának, hogy a mellette kiállók között ne legyenek orvosok.


A politikai pártoknak általában is nagyon is előnyös, ha maguk mellé tudnak állítani egészségügyi szakembereket. Egy orvos még mindig valaki, presztízse van. Ha egy neves gyógyító odaáll a párt mellé áll, azzal növeli az adott politikai közösség hitelességét.

Simon Dávid ezt azzal is kiegészítette, hogy a mostani választások kimenetelében a kisebb településeknek döntő szerepük lesz, s miután az orvosok ezeken a helyeken jól láthatóan az elit részei, különösen is szükségük van rájuk a pártoknak. A kutató szerint az orvosok társadalmi hatása azért is lehet viszonylag jelentős, mert velük rendszeresen találkoznak a választók így a véleményükkel könnyebben befolyásolhatják őket.

Arra a kérdésre, hogy megéri-e ez a szerepvállalás egy orvosnak akkor is, ha veszít a választásokon a pártja, Kristóf Luca úgy vélte: noha Magyarországon speciális helyzet, nagyon mély árkok vannak a politikai mezőben, de azért, akinek erős a szakmai beágyazottsága, túl nagy kár nem érheti. Ideig-óráig lehet kellemetlen hatása, de teljesen nem szorulhat senki háttérbe és nem is veszítheti el a lehetőségeit. Inkább azok vállalnak nagyobb kockázatot, akik most a Tisza mellé álltak, ha a Fidesz marad a tavaszi választások után is hatalmon. Az ő karrierjükben ez okozhat törést. Simon Dávid szerint a következményeket az is befolyásolja, hogy a kétféle politikai erő milyen módon viszonyul a szakmai kérdésekhez. Míg a Fidesz 15 éves hatalomgyakorlása nyomán már mindenhova kinyújtotta a csápjait, könnyebben okozhat kellemetlenségeket a másik pártban szerepet vállalóknak. A Tisza pont azzal az ígérettel jön, hogy változtat ezeken a folyamatokon, ha ők is alkalmaznák a Fidesz hatalomtechnikáját, akkor gyorsan szembekerülnének a szavazóikkal.

Az orvosok lelkes ringbe lépése azért is nehezen érthető, mert a tapasztalatok szerint a hazai politikában rövid az egészségügyi szakemberek „kihordási ideje”.

A rendszerváltás óta alakított 12 kormányban az egészségüggyel miniszterként vagy az önálló tárca fölszámolása után államtitkárként több mint húsz orvos foglalkozott. Mindössze négyen (Surján László, Szócska Miklós, Kásler Miklós és Takács Péter) töltötték ki négyéves ciklusukat, a többiek átlagosan húsz hónapot töltöttek el a vezetői székben...

HOGY KÖZBEN A HOZZÁTARTOZÓ NEM DÖGLIK BELE A SZÉGYENBE ÉS FÁJDALOMBA

TELEX
Szerző: HALÁSZ NIKOLETT
2025.10.26.


"Nagyon fel vagyok háborodva a Péterfy Kórház ügyén, bezárunk megint egy olyan lehetőséget, ahol legalább befogadták a betegeket és jól bántak velük. Ha ezt itthon kell megoldanom úgy, hogy dolgozom, nem tudom kihozni havi 160 ezer forintból” – mondta lapunknak Zoltán, akinek idős, beteg anyját ápolták a Péterfy Sándor utcai Kórház Szövetség utcai telephelyén lévő III. Krónikus belgyógyászati osztályon. Az osztály neve mostanában sokat szerepelt a sajtóban, miután szeptember közepén megírtuk: 

fix napidíjat és alapítványi hozzájárulást kértek itt a betegektől az ellátásért.

Hiába derült ki azóta, hogy a rendőrség két éve nyomozott az ügyben, és hiába tartóztattak le két orvost, akiknél több százmillió forintot találtak, éppen az ügy körüli felháborodás világított rá a súlyos, rendszerszintű anomáliára: a beteg, idős hozzátartozót ápoló családtagok annyira kilátástalan helyzetben vannak, hogy még egy jogellenes szolgáltatásnak is örülnek, hiszen úgy érzik, mást esélyük sincs igénybe venni. Zoltánéknak például a Péterfy egyébként jogtalan gyakorlata az egyetlen lehetőség volt. Ahogy egyre több hasonló helyzetben lévő családdal beszéltünk, nyilvánvalóvá vált: teljesen beszűkültek a már aktív ágyat nem igénylő, de nem gyógyítható idősek lehetőségei.

Egy társadalom szociális helyzetét nagyban meghatározza, hogy bánik az életük végén lévőkkel. A hazai ellátás feltérképezése és több, érintett család tapasztalatai alapján az látszik: a magyar rendszer nem ad kapaszkodót és megoldást ezeknek az embereknek életük utolsó időszakában, és nemhogy levenné a terhet a lelkileg egyébként is nehéz helyzetben lévő családokról, inkább megnehezíti a dolgukat. Ráadásul a helyzet a jövőben csak romlani fog: egy 2017-es tanulmány szerint a demográfiai trendek miatt egyre több lesz a betegséggel és szociális problémával küszködő idős ember, ezért egyre nagyobb szerep jut(na) a velük foglalkozó intézményeknek.

A Péterfy legalább átmeneti megoldást jelentett a hozzátartozóknak


A cikkünk elején idézett Zoltán anyját azután rakták ki az akut osztályról, hogy állapotán már nem tudtak javítani. Ekkor ajánlották a családnak a Szövetség utcai krónikus osztályt. A krónikus osztályon olyan, többnyire tartós gondozást, ápolást és gyógykezelést igénylő betegek vannak, akik már nem tartoznak az aktív fekvőbeteg szakellátásba, de állapotuk javulásához vagy fenntartásához intézményes keretek kellenek.

Zoltánnak nagyon jó tapasztalatai voltak a Szövetség utcai intézménnyel, az orvosok kedvesek voltak, az anyjával mindent megcsináltak, fodrász járt hozzá, jól bántak vele. Még abban is segítettek, hogy anyja átkerüljön egy idősek otthonába, ahol 80 ezret kell havonta fizetniük, és 6000 forintos napidíj van, ami kifejezetten olcsónak számít. Persze azt ő is problémának tartaná, ha az orvosok zsebre tették volna az alapítványi pénzt, de ezt nem feltételezi róluk. Úgy érzi, ez a lehetőség legalább valamilyen megoldást jelentett a rászorulóknak.

„Három közeli hozzátartozóval csináltam végig a betegségüket, halálukat”
– kezdte el mesélni a történetét Kata, aki az édesapját, az apósát és a nagynénjét kísérte végig az utolsó hónapjaikban.

Édesapjának vesedaganata és több áttéte volt. Egy belgyógyászati osztályon feküdt, ahonnan egy idő után elküldték, mert már nem tudtak vele mit csinálni, és szükség volt a helyre. Katáék először hazavitték az apját, viszont be kellett látniuk, hogy a fájdalmait nem tudják olyan hatékonyan csillapítani otthon, mint kórházi körülmények között. Így kerültek be a Péterfy Kórház III. Krónikus Belgyógyászati osztályára. Édesapja ekkor már nagyon rossz állapotban volt. „Boldogok voltunk, hogy egyáltalán be tudtuk tenni valahova, ott van az ember egy haldokló beteggel, és nem tud mit csinálni, senki nem ilyen halálról álmodik, magánintézményben iszonyatos pénzeket gombolnak le a hozzátartozókról.” Katáéknak egy kényszerhelyzet volt a Péterfy választása, az ottani ellátással nem voltak elégedettek, Kata azt mondta, úgy érezték, még a betegszállításból is nyerészkedni akart a kórház. A cél a minél több pénz lehúzása volt...