TARR BÉLA I KRASZNAHORKAI - SÁTÁNTANGÓ (1994)

YOUTUBE / MŰVÉSZET ÉS SPIRITUALITÁS
Szerző: TARR BÉLA I KRASZNAHORKAI
2025.10.

Tarr Béla örök esője és a remény lassú halála Képzeld el, hogy egy világban élsz, ahol az idő nem halad, csak vánszorog. Az eső soha nem szűnik meg, a sár mindent elborít, és a remény is csak egy lassú, nehéz mozdulat a semmibe. Ez Tarr Béla Sátántangó-ja. Ez a valamivel több mint hétórás, fekete-fehér eposz nemcsak egy film — egy tapasztalat. Egy olyan utazás, ahol a kamera nem siet sehová, ahol minden pillanat kitart, hogy szembesítsen az emberi létezés ürességével, a közösség széthullásával, és a megváltás illúziójával.

A történet egy omladozó alföldi faluban játszódik, ahol a lakók már mindent elvesztettek — pénzt, jövőt, hitet —, amikor híre megy, hogy Irimiás, a halottnak hitt próféta, visszatért. A remény fellángol, de csak azért, hogy még mélyebb sötétségbe vezessen.

Tarr filmje nem magyaráz, nem könnyít meg semmit. Hosszú snittjei, lassú mozgásai és Krasznahorkai László szövegének súlya olyan, mintha magunk is beleragadnánk ebbe a mocskos, időtlen világba. Ez nem egy film, amit „nézni” kell — hanem egy film, amit át kell élni. Minden lépés, minden esőcsepp, minden tekintet az emberi lét végső kérdéseit suttogja: van-e értelme bárminek? És ha nincs, hogyan tovább?

ITT NÉZHETŐ MEG

LENGYEL LÁSZLÓ: TŰNŐDVE FORGATNI A LÉT EZERARCÚ KRISTÁLYÁT – FELMÁSZNI A KRASZNAHORKAI HEGYRE

NÉPSZAVA
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2025.10.19.

Igaz, a Krasznahorkai Hegyre mászás Sziszüphosz abszurd cselekvéséhez fogható, akit az istenek arra ítéltek, hogy fölvigye a követ a hegyre, ahonnan az kegyetlen könyörtelenséggel legördül a mélybe, ez bizony velünk is megtörténhet, mert nem értjük a szóbokrokat, nem tudunk átvágni a mondatbozótokon, nincs kapaszkodónk a síkos köveken.

Menj fel a Krasznahorkai Hegyre!

Igaz, a Krasznahorkai Hegyre mászás Sziszüphosz abszurd cselekvéséhez fogható, akit az istenek arra ítéltek, hogy fölvigye a követ a hegyre, ahonnan az kegyetlen könyörtelenséggel legördül a mélybe, ez bizony velünk is megtörténhet, mert nem értjük a szóbokrokat, nem tudunk átvágni a mondatbozótokon, nincs kapaszkodónk a síkos köveken csúszkálva, az író, a türelmesen mosolygó hegy nem segít, akkor ugyan miért is akarnánk nekivágni így a hegynek, ahol az író szerint helyre kellene állnia nemcsak az évezredes egyensúlynak a világban, de bennünk is, amikor saját fennsíkunkra érünk, amikor „a kultúrában az volt lényeges, hogy miként alkalmazható, amit kultúrának nevezünk, az ember hétköznapi életében, vagyis hogy miként tehető személyessé, tehető a napi élet lényegévé a költészet, a filozófia, a zene, a festészet, a kalligráfia, vagyis hogy életté válik-e mindez, az én életemmé lesz-e”, mondja Tang Xiaodu kínai gondolkodó a kínai kultúrát kereső írónknak a Rombolás és bánat az Ég alatt című munkájában, akkor, amikor a kilencvenes évek elején Krasznahorkai magyar íróból világíróvá lesz, a magyar életproblémákat nem világnyelvre fordítja, hanem a világproblémákat ír meg, kínlódva, nyelvet és stílust keresve hozzá, ahogyan kiszökni akart és tudott az alföldi fojtogatóan robbanásveszélyes, sátántangós, nyomorult és szegénylegényes, elmélyülésre és kinyílásra képtelen, emberveszélyes közösségi zárkájából...

ITT OLVASHATÓ