2017. január 18., szerda

A NEMZET NAPSZÁMOSAI

SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOG
Szerző: Tarski
2017.01.18.


Mielőtt bármit is kifejtenék, szeretném nyomatékosan kijelenteni, hogy végtelenül tisztelem Sándor Máriát, a fekete köpenyes nővért. Kevés olyan ember van, aki nyíltan meri vállalni a véleményét, azért ki mer állni és vállalja annak közvetlen következményeit, még ha az akár a munkahelyének elvesztését is jelenti. Sándor Mária ilyen nővér volt, aki ma már talán fogalomként vésődött be a fejünkbe és talán szimbólummá is vált számunkra. Ezért is kell óvatosan, kellő tisztelettel és megértéssel fogalmazni akkor, amikor az egyik internetes honlapon az ember elolvassa a legújabb blogbejegyzését. Az csak természetes, hogy ezekben az írásokban tükröződik az a sok-sok elszenvedett sérelem, ami egy egészségügyi dolgozó esetében nap mint nap megcsapta őt, és amit nem lehet kívül rekeszteni, elhessegetni akkor sem, ha alkalomadtán higgadtan, érzelmi túlfűtöttség nélkül kellene megragadni a valóságot. Egy olyan ember számára, mint például én vagyok, akit szakmámnál fogva nem érintett, mert nem érinthetett meg az a sok borzalom, ami Sándor Máriát naponta ingerelte, talán képes arra, hogy higgadtabban, és ebből adódóan reálisabban elemezze az általa felvetett problémákat. E probléma lényege pedig ez: mit ér az ember, ha egy nővér? Vagy általánosabban: mit ér az ember, ha egy bizonyos szakmát űz?


Sándor Mária egyébként jogosan állítja azt, hogy a pedagógusok azok az emberek, akik méltánytalanul háttérbe vannak szorítva a bérrendezés szempontjából. Szinte sikolyként hangzik az az igazság, hogy „....mi vagyunk azok, akik napi megélhetési problémákkal küzdünk, akiknek élete végéig kell a lakástörlesztést fizetni, a kocsi is hitelből van és örülünk ha a család minden tagjának meg tudtuk venni a bérletet. Örülünk, ha kapunk egy kis fusi munkát, ha valahonnan tudunk a családi kasszába egy kis pénzt tenni egy kis takarítás, gyermekfelügyelet, villanyszerelés... 5 -10 ezer forintért már erő felett. Ha korrepetálást tudunk vállalni, még pluszba a tanítás után, vagy a lehúzott 12- 13 órás műszak után, elmehetünk még fürdetni, ápolni, és halál fáradtan hazaeshetünk 22.00- 23..00 óra körül, hogy holnap újra kezdjük....” Velük szemben a Magyar Nemzeti Bank dolgozói busás jutalmat kaptak az elmúlt év végén, amit pontosan felsorol is. Ennek végén felteszi a kérdést: „Ennyivel többet ér az Ő munkájuk mint egy ápolónőé?” Ezt követően tovább sorolja azt, hogy milyen áldatlan állapotban van az egészségügy, s ezen belátható időn belül semmi javulás nem várható. S mivel az ellenzékre nem számíthatnak, ezért saját maguknak kell kezükbe venniük a sorsuk irányítását. A bejegyzés végén Sándor Mária ezt írja: „Minden eddiginél súlyosabb veszély fenyegeti a civil szférát, mely az utolsó ami még betöltheti a fékek és ellensúlyok szerepét. Márpedig fékek és ellensúlyok nélkül nem létezik demokrácia. A fékek és ellensúlyok MI VAGYUNK!”...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.