Szerző: NVZS
2025.12.04.
2025. december 4., csütörtök
MINDEN SZINTEN, SZINTE MINDEN: ÍGY (IS) PRÓBÁLJA A KORMÁNY MEGNYERNI A NYUGDÍJASOKAT
HÍRKLIKK
Szerző: NVZS
2025.12.04.
Az időskorúak teljes lenézését tükrözi a kormány minden egyes, a nyugdíjasokat célba vevő, tájékoztatásnak – amúgy pocsékul – álcázott üzenete. Ezek száma – ahogy a Fidesz uralmának lassan 16 évében megszokhattuk – számottevően megszaporodik, egyre durvább, nemegyszer hazugságba átcsapó csúsztatások formáját ölti, s ömlik minden felületen. A hívószavakat, mondhatni jelszavakat a rogáni propagandagyár szakmányban szállítja a kormány és médiája számára, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket olvasva, hallgatva látva őket. De vajon mi lennénk azok, akik félreértelmezik a kormány szándékát? Döntsék el Önök, két példa alapján...
Szerző: NVZS
2025.12.04.
GYERMEKJOGOKAT SÉRTŐ IDŐKET HOZ VISSZA AZ ORBÁN-KORMÁNY, AZ ÁLLAMTITKÁR MOST MÁR VIZSGÁLNÁ, MIÉRT MARAD EGYRE TÖBB CSECSEMŐ A KÓRHÁZAKBAN
NÉPSZAVA
Szerző: MUHARI JUDIT, DOROS JUDIT
2025.12.04.
Gyermekotthont avattak szerdán Miskolcon, további három hasonló megnyitását tervezi még az Orbán-kormány. Egyre több csecsemő marad a kórházban és kerül ilyen intézménybe.
Negyvenhat, eddig zömmel a helyi kórházban gondozott, a szülők által hátrahagyott, vagy a nem megfelelő otthoni körülmények miatt átmenetileg a családtól elvett csecsemő került első körben abba az újonnan kialakított miskolci gyermekotthonba, amit szerdán adtak át a borsodi megyeszékhelyen. A 70 millió forintos költségvetésből épült intézmény 96 férőhelyes, és várhatóan hamarosan meg is telik, hiszen a térségben folyamatosan nő az ilyen ellátásba kerülő gyerekek száma – ismerte el az avatási ünnepségen Fülöp Attila, a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára, aki azt is elmondta: idén Karcagon még megnyitnak egy hasonló, 32 férőhelyes gyermekotthont, jövőre Miskolcon egy másikat, valamint Mátészalkán is terveznek hasonló beruházást.
Az átadáskor elhangzott: a miskolci intézmény kialakításáról 2025 tavaszán „kezdtek el gondolkodni” (talán nem véletlenül attól a ténytől, amelyről lapunk tavaly elsőként számolt be, vagyis hogy több tucat hátrahagyott csecsemő „ragadt” a miskolci kórházban, illetve az ország több ilyen egészségügyi intézményében ahelyett, hogy nevelőszülőkhöz vagy örökbefogadó családokhoz került volna - a szerk.)...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: MUHARI JUDIT, DOROS JUDIT
2025.12.04.
Negyvenhat, eddig zömmel a helyi kórházban gondozott, a szülők által hátrahagyott, vagy a nem megfelelő otthoni körülmények miatt átmenetileg a családtól elvett csecsemő került első körben abba az újonnan kialakított miskolci gyermekotthonba, amit szerdán adtak át a borsodi megyeszékhelyen. A 70 millió forintos költségvetésből épült intézmény 96 férőhelyes, és várhatóan hamarosan meg is telik, hiszen a térségben folyamatosan nő az ilyen ellátásba kerülő gyerekek száma – ismerte el az avatási ünnepségen Fülöp Attila, a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára, aki azt is elmondta: idén Karcagon még megnyitnak egy hasonló, 32 férőhelyes gyermekotthont, jövőre Miskolcon egy másikat, valamint Mátészalkán is terveznek hasonló beruházást.
Az átadáskor elhangzott: a miskolci intézmény kialakításáról 2025 tavaszán „kezdtek el gondolkodni” (talán nem véletlenül attól a ténytől, amelyről lapunk tavaly elsőként számolt be, vagyis hogy több tucat hátrahagyott csecsemő „ragadt” a miskolci kórházban, illetve az ország több ilyen egészségügyi intézményében ahelyett, hogy nevelőszülőkhöz vagy örökbefogadó családokhoz került volna - a szerk.)...
ITT OLVASHATÓ
L. RITÓK NÓRA: KÓRHÁZBAN MARADT CSECSEMŐK
A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2025.11.28.
Sokakat, engem is felháborított Pintér Sándor kijelentése a kórházban maradt csecsemőkkel kapcsolatban, mikor egy riporter rákérdezett, hogy mi a helyzet a több mint 300 babával. A cinikus válasz így hangzott: “Nem mi szültük őket, és nem mi hagytuk ott.”
Mivel a mi kapcsolatrendszerünkből is maradt már bent csecsemő, gondoltam, írok kicsit erről… Főleg arról, hogy miért érzem azt, hogy itt megint az egyéni felelősség körébe soroltatott minden, miközben az állam felelőssége fel sem vetődött.
Nem megyek most abba bele, hogy egy ilyen kijelentés milyen személyiséget takarhat, és abba sem, miféle rendszerszintű politikai attitűd van a mögött, ha egy fontos miniszter így nyilvánul meg. A másik oldalt szeretném inkább megmutatni. A problémahalmazt, ami a kórházban maradt babák mögött van.
Talán azzal kezdeném, hogy miközben vészesen és folyamatosan csökken a népesség, és a kormány családpolitikája pont a gyerekvállalást támogatná, nem számolnak azzal a világszerte látható ténnyel, hogy a legtöbb gyerek a szegénységben születik. Itt is hal meg a legtöbb csecsemő, itt van a legtöbb sérült gyerek, és itt nem jutnak hozzá a nők a fogamzásgátláshoz, a tudatos családtervezés lehetőségéhez sem.
A világ szegény országaiban így nő a népesség, a gazdagabb felén pedig nem. Így van ez nálunk is, a leszakadó térségekben születik a legtöbb baba, és itt van a legtöbb abortusz is. Mert itt sem érhető el a fogamzásgátlás, ezért marad az abortusz a nem kívánt terhesség elkerülésére.
Ahol ugyanis a napi létszükségleteket nem tudják fedezni a hónap végéig, ott nem a fogamzásgátló beszerzése lesz fontos. Van persze más is. Az egészségügyi szolgáltatások elérésének nehézségei (felíratni a fogamzásgátlót, feltetetni a spirált szakrendelőbe kell utazni), a félelem, a tévhitek, vagy a férfiak felelősségvállalása a kérdésben. A prevenció és az edukáció hiánya, a megszokott női minta, a főállású anyaság átörökítése, annak minden viszonyulásával.
Mert itt gyökerezik az abortusz természetessége (amit a szívhang meghallgatása nem változtatott meg), a családon belüli erőszak elfogadása, az, hogy a férfiak nem használnak gumióvszert, és a terhességet a nő személyes ügyeként kezelik. (Tisztelet annak, aki ezen már túl tudott lépni.) Itt gyökerezik az, hogy a lányok nem tanulnak tovább, hogy egy nő nem vállal munkát, háztartásbeliként éli le az életét.
A babák egy részét otthagyják. Ezek mögött kötődési zavarok vannak, traumatizált életek, a szülői kompetenciák hiányának átörökítése, sok esetben állami gondozás, gyerekként elhagyott, durva lelki sérüléseket okozó szülők. Megfigyelhető ez a minta is, generációról generációra, az állami gondozottból a gyerekéről könnyedén lemondó anya lesz, a gyermeki ragaszkodást meg nem élt gyerekből, a kisdedhez nem ragaszkodó anya.
A babák másik részéről a rendszer dönt úgy, hogy nem vihető haza. Sokan hiszik azt, hogy itt csupán a fizikai feltételek hiányoznak, és a gyámhivatalt vádolják lelketlenséggel. Én azonban úgy látom, hogy (és ez nemcsak a kismamákra vonatkozik) a mélyszegénység mögött mindig életvezetési kompetenciahiányok állnak. Igazolja ezt az a sok próbálkozásunk, amikor a feltételeket megteremtettük, hogy a baba hazaadható legyen, de a kicsi veszélyben volt, nem gondoskodtak róla megfelelően, és nem sokkal később kiemelésre került.
Mert ez egy nagyon nagy küzdelem és óriási felelősség. Végül pedig, ha mégis tragédia történik, jön a “hogy nem lehetett észrevenni?” kérdése, vádolva azokat a szakembereket, akik képtelenek voltak a gyerek biztonságát folyamatosan felügyelni. Nyilván nem védem azokat a szakembereket, akik nincsenek a helyzet magaslatán, hiszen van ilyen mindenhol, minden szakmában. De azt is látni kell, hogy az ilyen szülő nem partner, mindent elkövet, hogy ne kelljen kapcsolódnia azokhoz, akik felügyelnék a baba fejlődését. Eszköztelenné válnak a szakemberek, túlterheltek, nem elég a tudásuk (sok esetben pszichiátriai problémák is húzódnak a szülői kompetenciahiány hátterében). Mindenki retteg a tragédiáktól, inkább úgy előzik meg, hogy a csecsemő kórházban maradása mellett voksolnak. Mert ott legalább az életfeltételek tekintetében biztonságban vannak.
Azért látom ezt így, mert az esetkonferenciákon mi is ott vagyunk, látjuk a rendszerben dolgozókat is, és én még nem tapasztaltam ellenséges viszonyulást a részükről, sokkal inkább azokat az okokat, amit fentebb írtam. Bár lehet, nekünk csak szerencsénk van… és a sokéves együttműködés eredménye az, hogy nálunk felelős döntéseket hoznak.
Na, és azért azt is mondjuk ki, hogy a lakhatási szegénység nem egy gyerekbarát környezet. Ebből kitörni, túllépni a kártyás villanyórán, esetleg bevezetni a vizet, reménytelen vállalkozás. A közmunkabér, a családi pótlék nem sok mozgásteret ad, a feketezóna adja a legtöbb helyen a túlélést. A pénz pedig mindig kevés ilyen árak mellett.
Azért gondoljunk bele, hogyha nincs tápszer, az milyen helyzet lehet. Az pedig, hogy legyen, ahhoz pénz kell, tudatos tervezés előre, számítva a hét végére is. És étel még, hogy a nagyobb, nem tápszeres gyerek ne erre szoruljon rá, mert ő is éhes. Hány esetben kellett ilyenkor “tüzet oltanunk”, segíteni, hétvégén is, ünnepnapokon is, hogy ne történjen nagyobb baj, és a gyerek a családban maradhasson! Hányszor kellett elmagyaráznunk, hogy így nem lehet, ennél nagyobb felelősséggel kell gondoskodni egy gyerekről. Hogy nem lehet egy picinek “csócsálni”, előrágni neki egy felnőtteknek való ételt… mint régen. Mert régen szoptatták a babákat, sokáig… évekig is, és közben szokott rá más ételekre.
És mielőtt bárki megerősödne a miniszter által képviselt egyéni felelősség körébe hárításnak, jelezni szeretném azokat a pontokat is, ahol az állam felelőssége látható.
Mert az, hogy valaki nem tud másfajta életstratégiát felépíteni, és csak a családi minta öröklődik át, abban van felelőssége az államnak. Kezdeném az oktatással. Ahol alapkészségeket és alapvető világlátást kellene adni a gyerekeknek, szexuális felvilágosítással, pénzügyi tudatossággal, tervezési képességekkel, olyan szociális készségekkel, amelyek ezeknél a gyereknél hiányosak, vagy félrecsúsztak. Ebben azonban a szegregálódott iskolák a leszakadó térségekben nem jeleskednek. A központi irányítás elszakadt a valóságtól, és nem hajlandó szembenézni azzal a komplex problémahalmazzal, amely a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek mögött húzódik.
Aztán ott van a családok jövedelme. A közmunkabérből nem lehet megélni. Minden a feketezóna felé tolja őket, a mobiltásra képtelen családok csak a napok túlélésre tudnak fókuszálni. Az alapkészség-és munkavállalói kompetencia-hiányos felnőttek nem tudnak munkaerőpiaci szempontból pozícióba kerülni. Két generációt engedett már így ki az oktatási rendszer. Nincs létbiztonság, nincs elég jövedelem.
A lakhatási szegénység sok mindent meghatároz. A családtámogatási rendszerek nem ennek a társadalmi csoportnak íródnak. Ők ezeket sosem tudják igénybe venni. Többgenerációs családok nyomorognak rossz állapotú ingatlanokban. Házvásárlásra nincs lehetőségük. Mert ahhoz pénz kellene.
A szociális-és egészségügyi rendszer nem képes prevenciós munkát végezni. Ügykezelői szemlélettel működnek, és az okokkal nem tudnak foglalkozni. Hatósági szerepük miatt nem tudnak bizalmi kapcsolatba kerülni a családokkal, mindent áthat a paternalista viszonyulás.
A gyermekvédelmi rendszer romokban… A megélhetési nevelőszülőktől az állami gondoskodásból kikerült fiatalok helyzetén át a rendszeren belüli abúzusokig, a szökésektől a napi étkezés normatívájáig, a kiégéstől a kriminalizációig annyi a baj, hogy felsorolni sem lehet. Az örökbefogadás problémáit terjedelmi okok már ide sem hozom.
A megoldást a rendszer most a csecsemőotthonokban látja. De borítékolni lehet, hogy ez nem lesz megoldás, csak átkerülnek a babák egy másik épületbe. Látszatintézkedés. A gyerekeknek család kell. Biztonság, szeretet. Olyan intézményrendszer, ami támogatja a gyerekek családban történő felnevelését. Ami segít ott, ahol baj van. Ami arra törekszik, hogy megtörjenek a generációk óta ismétlődő körök.
De ez most esélytelen. Most ennyi van: “nem mi szültük őket”. Nincs vele dolga az államnak. Ja, igen…ez a magyar állami gondoskodáspolitika. Mindenki felelős, csak az állam nem. Annak, a döntéshozók szerint nincs dolga a társadalmi leszakadásban élőkkel.
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2025.11.28.
Mivel a mi kapcsolatrendszerünkből is maradt már bent csecsemő, gondoltam, írok kicsit erről… Főleg arról, hogy miért érzem azt, hogy itt megint az egyéni felelősség körébe soroltatott minden, miközben az állam felelőssége fel sem vetődött.
Nem megyek most abba bele, hogy egy ilyen kijelentés milyen személyiséget takarhat, és abba sem, miféle rendszerszintű politikai attitűd van a mögött, ha egy fontos miniszter így nyilvánul meg. A másik oldalt szeretném inkább megmutatni. A problémahalmazt, ami a kórházban maradt babák mögött van.
Talán azzal kezdeném, hogy miközben vészesen és folyamatosan csökken a népesség, és a kormány családpolitikája pont a gyerekvállalást támogatná, nem számolnak azzal a világszerte látható ténnyel, hogy a legtöbb gyerek a szegénységben születik. Itt is hal meg a legtöbb csecsemő, itt van a legtöbb sérült gyerek, és itt nem jutnak hozzá a nők a fogamzásgátláshoz, a tudatos családtervezés lehetőségéhez sem.
A világ szegény országaiban így nő a népesség, a gazdagabb felén pedig nem. Így van ez nálunk is, a leszakadó térségekben születik a legtöbb baba, és itt van a legtöbb abortusz is. Mert itt sem érhető el a fogamzásgátlás, ezért marad az abortusz a nem kívánt terhesség elkerülésére.
Ahol ugyanis a napi létszükségleteket nem tudják fedezni a hónap végéig, ott nem a fogamzásgátló beszerzése lesz fontos. Van persze más is. Az egészségügyi szolgáltatások elérésének nehézségei (felíratni a fogamzásgátlót, feltetetni a spirált szakrendelőbe kell utazni), a félelem, a tévhitek, vagy a férfiak felelősségvállalása a kérdésben. A prevenció és az edukáció hiánya, a megszokott női minta, a főállású anyaság átörökítése, annak minden viszonyulásával.
Mert itt gyökerezik az abortusz természetessége (amit a szívhang meghallgatása nem változtatott meg), a családon belüli erőszak elfogadása, az, hogy a férfiak nem használnak gumióvszert, és a terhességet a nő személyes ügyeként kezelik. (Tisztelet annak, aki ezen már túl tudott lépni.) Itt gyökerezik az, hogy a lányok nem tanulnak tovább, hogy egy nő nem vállal munkát, háztartásbeliként éli le az életét.
A babák egy részét otthagyják. Ezek mögött kötődési zavarok vannak, traumatizált életek, a szülői kompetenciák hiányának átörökítése, sok esetben állami gondozás, gyerekként elhagyott, durva lelki sérüléseket okozó szülők. Megfigyelhető ez a minta is, generációról generációra, az állami gondozottból a gyerekéről könnyedén lemondó anya lesz, a gyermeki ragaszkodást meg nem élt gyerekből, a kisdedhez nem ragaszkodó anya.
A babák másik részéről a rendszer dönt úgy, hogy nem vihető haza. Sokan hiszik azt, hogy itt csupán a fizikai feltételek hiányoznak, és a gyámhivatalt vádolják lelketlenséggel. Én azonban úgy látom, hogy (és ez nemcsak a kismamákra vonatkozik) a mélyszegénység mögött mindig életvezetési kompetenciahiányok állnak. Igazolja ezt az a sok próbálkozásunk, amikor a feltételeket megteremtettük, hogy a baba hazaadható legyen, de a kicsi veszélyben volt, nem gondoskodtak róla megfelelően, és nem sokkal később kiemelésre került.
Mert ez egy nagyon nagy küzdelem és óriási felelősség. Végül pedig, ha mégis tragédia történik, jön a “hogy nem lehetett észrevenni?” kérdése, vádolva azokat a szakembereket, akik képtelenek voltak a gyerek biztonságát folyamatosan felügyelni. Nyilván nem védem azokat a szakembereket, akik nincsenek a helyzet magaslatán, hiszen van ilyen mindenhol, minden szakmában. De azt is látni kell, hogy az ilyen szülő nem partner, mindent elkövet, hogy ne kelljen kapcsolódnia azokhoz, akik felügyelnék a baba fejlődését. Eszköztelenné válnak a szakemberek, túlterheltek, nem elég a tudásuk (sok esetben pszichiátriai problémák is húzódnak a szülői kompetenciahiány hátterében). Mindenki retteg a tragédiáktól, inkább úgy előzik meg, hogy a csecsemő kórházban maradása mellett voksolnak. Mert ott legalább az életfeltételek tekintetében biztonságban vannak.
Azért látom ezt így, mert az esetkonferenciákon mi is ott vagyunk, látjuk a rendszerben dolgozókat is, és én még nem tapasztaltam ellenséges viszonyulást a részükről, sokkal inkább azokat az okokat, amit fentebb írtam. Bár lehet, nekünk csak szerencsénk van… és a sokéves együttműködés eredménye az, hogy nálunk felelős döntéseket hoznak.
Na, és azért azt is mondjuk ki, hogy a lakhatási szegénység nem egy gyerekbarát környezet. Ebből kitörni, túllépni a kártyás villanyórán, esetleg bevezetni a vizet, reménytelen vállalkozás. A közmunkabér, a családi pótlék nem sok mozgásteret ad, a feketezóna adja a legtöbb helyen a túlélést. A pénz pedig mindig kevés ilyen árak mellett.
Azért gondoljunk bele, hogyha nincs tápszer, az milyen helyzet lehet. Az pedig, hogy legyen, ahhoz pénz kell, tudatos tervezés előre, számítva a hét végére is. És étel még, hogy a nagyobb, nem tápszeres gyerek ne erre szoruljon rá, mert ő is éhes. Hány esetben kellett ilyenkor “tüzet oltanunk”, segíteni, hétvégén is, ünnepnapokon is, hogy ne történjen nagyobb baj, és a gyerek a családban maradhasson! Hányszor kellett elmagyaráznunk, hogy így nem lehet, ennél nagyobb felelősséggel kell gondoskodni egy gyerekről. Hogy nem lehet egy picinek “csócsálni”, előrágni neki egy felnőtteknek való ételt… mint régen. Mert régen szoptatták a babákat, sokáig… évekig is, és közben szokott rá más ételekre.
És mielőtt bárki megerősödne a miniszter által képviselt egyéni felelősség körébe hárításnak, jelezni szeretném azokat a pontokat is, ahol az állam felelőssége látható.
Mert az, hogy valaki nem tud másfajta életstratégiát felépíteni, és csak a családi minta öröklődik át, abban van felelőssége az államnak. Kezdeném az oktatással. Ahol alapkészségeket és alapvető világlátást kellene adni a gyerekeknek, szexuális felvilágosítással, pénzügyi tudatossággal, tervezési képességekkel, olyan szociális készségekkel, amelyek ezeknél a gyereknél hiányosak, vagy félrecsúsztak. Ebben azonban a szegregálódott iskolák a leszakadó térségekben nem jeleskednek. A központi irányítás elszakadt a valóságtól, és nem hajlandó szembenézni azzal a komplex problémahalmazzal, amely a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek mögött húzódik.
Aztán ott van a családok jövedelme. A közmunkabérből nem lehet megélni. Minden a feketezóna felé tolja őket, a mobiltásra képtelen családok csak a napok túlélésre tudnak fókuszálni. Az alapkészség-és munkavállalói kompetencia-hiányos felnőttek nem tudnak munkaerőpiaci szempontból pozícióba kerülni. Két generációt engedett már így ki az oktatási rendszer. Nincs létbiztonság, nincs elég jövedelem.
A lakhatási szegénység sok mindent meghatároz. A családtámogatási rendszerek nem ennek a társadalmi csoportnak íródnak. Ők ezeket sosem tudják igénybe venni. Többgenerációs családok nyomorognak rossz állapotú ingatlanokban. Házvásárlásra nincs lehetőségük. Mert ahhoz pénz kellene.
A szociális-és egészségügyi rendszer nem képes prevenciós munkát végezni. Ügykezelői szemlélettel működnek, és az okokkal nem tudnak foglalkozni. Hatósági szerepük miatt nem tudnak bizalmi kapcsolatba kerülni a családokkal, mindent áthat a paternalista viszonyulás.
A gyermekvédelmi rendszer romokban… A megélhetési nevelőszülőktől az állami gondoskodásból kikerült fiatalok helyzetén át a rendszeren belüli abúzusokig, a szökésektől a napi étkezés normatívájáig, a kiégéstől a kriminalizációig annyi a baj, hogy felsorolni sem lehet. Az örökbefogadás problémáit terjedelmi okok már ide sem hozom.
A megoldást a rendszer most a csecsemőotthonokban látja. De borítékolni lehet, hogy ez nem lesz megoldás, csak átkerülnek a babák egy másik épületbe. Látszatintézkedés. A gyerekeknek család kell. Biztonság, szeretet. Olyan intézményrendszer, ami támogatja a gyerekek családban történő felnevelését. Ami segít ott, ahol baj van. Ami arra törekszik, hogy megtörjenek a generációk óta ismétlődő körök.
De ez most esélytelen. Most ennyi van: “nem mi szültük őket”. Nincs vele dolga az államnak. Ja, igen…ez a magyar állami gondoskodáspolitika. Mindenki felelős, csak az állam nem. Annak, a döntéshozók szerint nincs dolga a társadalmi leszakadásban élőkkel.
HÉTRŐL HÉTRE OMLIK DARABJAIRA A KORMÁNY SZŐLŐ UTCAI ÜGYRŐL MEGFOGALMAZOTT LEGFONTOSABB ÁLLÍTÁSA
TELEX
Szerző: NAGY BÁLINT
2025.12.03.
Nincs kiskorú áldozat! – a Szőlő utcai javítóintézet ügyéről a kormánynak hónapok óta ez az egyik tételmondata, bárhol merült fel a kérdés, ezt mindig külön kiemelték. Azonban egymás után állnak elő újabb áldozatok, akik azt állítják, hogy a javítóintézet igazgatója 13-14 éves korukban követett el velük szemben szexuális visszaéléseket.
Szerdán a HVG írt arról, hogy információik szerint új tanúkat hallgattak meg a Szőlő utcai ügyben. A tanúk azt állították vallomásukban, hogy az intézet korábbi igazgatója, Juhász Péter Pál molesztálta, majd orális szexre vette rá őket, egyikükkel közösült is. A lap azt írja, hogy érintett fiúk 14-15 évesek voltak, amikor az intézet korábbi igazgatója erre kényszerítette őket. Egyikük arról számolt be, hogy Juhász Péter Pál ajándékokat, például márkás cipőt adott neki a szexért cserébe.
A „Zsolti bácsizással” összemosott, a Szőlő utcai javítóintézetben történtek miatt zajló büntetőügyről a kormány, pontosabban Tuzson Bence igazságügyi miniszter szeptember végén rekordsebességgel – még azelőtt, hogy erre hivatalosan is megbízást kapott volna – készített egy háromoldalas jelentést. Idegen titkosszolgálati szál, ártatlan miniszterek, kitervelt, szervezett akció – ezek mind szóba kerültek. De Tuzson összefoglaló videójában is az volt a legfontosabb, az első helyen kiemelt megállapítás, hogy a vizsgálatuk tisztázta:
A kormány a gyorsan összerántott Tuzson-jelentés elkészülte után minden fórumon igyekezett hangsúlyozni: a hatóságok nyomoznak, meg kell találni a felelősöket, de addig is az a fontos, hogy kiskorú sértett nincs. Gulyás Gergely miniszter korábban azt mondta, nincs rálátása, hogy a Szőlő utcai intézet korábbi igazgatója, Juhász Péter Pál mit követett el, de ő is megismételte, hogy „az eljárásnak jelenleg nincs kiskorú sértettje”. Orbán Viktor pedig annyival tudta le, hogy kiírta Facebookra, „Szőlő utcai álhírbotrány. Kiskorú sértett nincs. Az igazgató börtönben”.
Időközben viszont megérkezett az első, ennek ellentmondó információ. Az RTL Házon kívül című műsorában megszólalt egy korábbi gondozott nő, aki azt állította, hogy Juhász Péter Pál megmutatta neki az intimpiercingjét egy nyári táborban, akkor amikor ő még csak 14 éves volt. A nő a volt igazgatóval a Gyermekek Átmeneti Otthonában került kapcsolatba, amikor a férfi elvitte egy ausztriai buszos utazásra. Azt mondta, hogy a férfi kedves volt vele, pedig mások figyelmeztették, hogy vigyázzon, mert a buszos úthoz hasonló plusz szolgáltatásért cserébe adnia is kell majd valamit.
Az RTL által megszólaltatott áldozatot a következő évben áthelyezték egy pesti gyermekotthonba, de Juhász Péter Pál akkor sem feledkezett meg róla: elhívta a következő nyári táborba is. A nő állítása szerint ott bement a sátrukba, felhúzta az egyik lábát, elhúzta az alsónadrágját és megmutatta a nemi szervén lévő fekete intim ékszert.
Hiába az új megszólaló, ez nem zökkentette ki a kormánytagokat. „Az ügyről annyit tudunk, amit a nyilvánosság is megismerhetett, és ami Tuzson igazságügyi miniszter úr jelentéséből kiderül. Van egy folyamatban lévő büntetőeljárás, ahol semmilyen kiskorú sértett nincsen” – ismételte meg a korábbi kormányzati álláspontot Gulyás Gergely a 24.hu kérdésére, néhány nappal már az RTL riportja után. A miniszter annyival finomított, hogy amennyiben mégis elhangzik ilyen, vagyis kiskorú érintettsége, „akkor ki kell vizsgálni, és hogyha megalapozott és elévülési határidőn belül vagyunk, akkor le kell folytatni a büntetőeljárást”.
Néhány hete Tuzson Bencét a bizottsági meghallgatása után 444 állította meg. A minisztert a rendőrség korábbi közleményéről próbálták kérdezni, miszerint Juhász Péter Pál és az érintett nők kapcsolata akkor kezdődött (akkor vette őket pártfogásba), amikor még kiskorúak voltak. Tuzson válasza az volt, hogy a szeptemberi jelentésének közzétételekor a kiskorúkra vonatkozó állítás „teljes egészében igaz volt”.
Majd a miniszter több kérdésre is azt ismételgette, hogy abban az időszakban, amikor a jelentést kiadta a benne szereplő állítások mind igazak voltak...Ű
Szerző: NAGY BÁLINT
2025.12.03.
Nincs kiskorú áldozat! – a Szőlő utcai javítóintézet ügyéről a kormánynak hónapok óta ez az egyik tételmondata, bárhol merült fel a kérdés, ezt mindig külön kiemelték. Azonban egymás után állnak elő újabb áldozatok, akik azt állítják, hogy a javítóintézet igazgatója 13-14 éves korukban követett el velük szemben szexuális visszaéléseket.
Szerdán a HVG írt arról, hogy információik szerint új tanúkat hallgattak meg a Szőlő utcai ügyben. A tanúk azt állították vallomásukban, hogy az intézet korábbi igazgatója, Juhász Péter Pál molesztálta, majd orális szexre vette rá őket, egyikükkel közösült is. A lap azt írja, hogy érintett fiúk 14-15 évesek voltak, amikor az intézet korábbi igazgatója erre kényszerítette őket. Egyikük arról számolt be, hogy Juhász Péter Pál ajándékokat, például márkás cipőt adott neki a szexért cserébe.
A „Zsolti bácsizással” összemosott, a Szőlő utcai javítóintézetben történtek miatt zajló büntetőügyről a kormány, pontosabban Tuzson Bence igazságügyi miniszter szeptember végén rekordsebességgel – még azelőtt, hogy erre hivatalosan is megbízást kapott volna – készített egy háromoldalas jelentést. Idegen titkosszolgálati szál, ártatlan miniszterek, kitervelt, szervezett akció – ezek mind szóba kerültek. De Tuzson összefoglaló videójában is az volt a legfontosabb, az első helyen kiemelt megállapítás, hogy a vizsgálatuk tisztázta:
„ebben a büntetőügyben kiskorú sértett nem merült fel”.
A kormány a gyorsan összerántott Tuzson-jelentés elkészülte után minden fórumon igyekezett hangsúlyozni: a hatóságok nyomoznak, meg kell találni a felelősöket, de addig is az a fontos, hogy kiskorú sértett nincs. Gulyás Gergely miniszter korábban azt mondta, nincs rálátása, hogy a Szőlő utcai intézet korábbi igazgatója, Juhász Péter Pál mit követett el, de ő is megismételte, hogy „az eljárásnak jelenleg nincs kiskorú sértettje”. Orbán Viktor pedig annyival tudta le, hogy kiírta Facebookra, „Szőlő utcai álhírbotrány. Kiskorú sértett nincs. Az igazgató börtönben”.
Időközben viszont megérkezett az első, ennek ellentmondó információ. Az RTL Házon kívül című műsorában megszólalt egy korábbi gondozott nő, aki azt állította, hogy Juhász Péter Pál megmutatta neki az intimpiercingjét egy nyári táborban, akkor amikor ő még csak 14 éves volt. A nő a volt igazgatóval a Gyermekek Átmeneti Otthonában került kapcsolatba, amikor a férfi elvitte egy ausztriai buszos utazásra. Azt mondta, hogy a férfi kedves volt vele, pedig mások figyelmeztették, hogy vigyázzon, mert a buszos úthoz hasonló plusz szolgáltatásért cserébe adnia is kell majd valamit.
Az RTL által megszólaltatott áldozatot a következő évben áthelyezték egy pesti gyermekotthonba, de Juhász Péter Pál akkor sem feledkezett meg róla: elhívta a következő nyári táborba is. A nő állítása szerint ott bement a sátrukba, felhúzta az egyik lábát, elhúzta az alsónadrágját és megmutatta a nemi szervén lévő fekete intim ékszert.
Hiába az új megszólaló, ez nem zökkentette ki a kormánytagokat. „Az ügyről annyit tudunk, amit a nyilvánosság is megismerhetett, és ami Tuzson igazságügyi miniszter úr jelentéséből kiderül. Van egy folyamatban lévő büntetőeljárás, ahol semmilyen kiskorú sértett nincsen” – ismételte meg a korábbi kormányzati álláspontot Gulyás Gergely a 24.hu kérdésére, néhány nappal már az RTL riportja után. A miniszter annyival finomított, hogy amennyiben mégis elhangzik ilyen, vagyis kiskorú érintettsége, „akkor ki kell vizsgálni, és hogyha megalapozott és elévülési határidőn belül vagyunk, akkor le kell folytatni a büntetőeljárást”.
Néhány hete Tuzson Bencét a bizottsági meghallgatása után 444 állította meg. A minisztert a rendőrség korábbi közleményéről próbálták kérdezni, miszerint Juhász Péter Pál és az érintett nők kapcsolata akkor kezdődött (akkor vette őket pártfogásba), amikor még kiskorúak voltak. Tuzson válasza az volt, hogy a szeptemberi jelentésének közzétételekor a kiskorúkra vonatkozó állítás „teljes egészében igaz volt”.
Majd a miniszter több kérdésre is azt ismételgette, hogy abban az időszakban, amikor a jelentést kiadta a benne szereplő állítások mind igazak voltak...Ű
VEREBES ISTVÁN: MÁR NEM DÜHÖSEK AZ EMBEREK ORBÁN VIKTORRA, CSAK RÖHÖGNEK RAJTA – KULTÚRTÁJ
KULTÚRTÁJ / MAGYAR HANG
Műsorvezető: FICSOR BENEDEK
2025.12.03.
Orbán Viktorral soha semmiben nem értettem egyet, és bár láttam, hogy csak szerepet játszik, de arra mindig tökéletesen felkészült. Mára ez a felkészültsége ellustult. Amikor bement az ATV-be, Rónai Egonhoz, húsz percig néztem a beszélgetést, aztán átkapcsoltam egy valóságshow-ra. Orbán Viktor egyszerűen unalmas lett – mondja a Kultúrtájban Verebes István, akinek a Magyar Hang gondozásában december elején jelenik meg új kötete. A Vesszőparipa az elmúlt harminchat év publicisztikájából válogat, az írások szigorúan nem kronológiai sorrendben, évszám megjelölés nélkül szerepelnek a könyvben, amely a szerző reményei szerint így a rendszerváltás óta eltelt időszak egészéhez szól hozzá.
A műsorban szó van arról is, hogy:
Műsorvezető: FICSOR BENEDEK
2025.12.03.
Orbán Viktorral soha semmiben nem értettem egyet, és bár láttam, hogy csak szerepet játszik, de arra mindig tökéletesen felkészült. Mára ez a felkészültsége ellustult. Amikor bement az ATV-be, Rónai Egonhoz, húsz percig néztem a beszélgetést, aztán átkapcsoltam egy valóságshow-ra. Orbán Viktor egyszerűen unalmas lett – mondja a Kultúrtájban Verebes István, akinek a Magyar Hang gondozásában december elején jelenik meg új kötete. A Vesszőparipa az elmúlt harminchat év publicisztikájából válogat, az írások szigorúan nem kronológiai sorrendben, évszám megjelölés nélkül szerepelnek a könyvben, amely a szerző reményei szerint így a rendszerváltás óta eltelt időszak egészéhez szól hozzá.
A műsorban szó van arról is, hogy:
• Mit tanácsolna Magyar Péternek?
• Miért unta meg Orbánt Viktort?
• Hogyan tudott nevetni a neki címzett halálos fenyegetéseken?
• Miben hasonlít a mai állapot a rendszerváltás előtti időszakhoz?
• Miért volt jobb humora Kádár Jánosnak, mint Orbán Viktornak?
• Miért kellene királyság Magyarországon?
• Mit olvas, hogy lenyugodjon a közmédia híradója után?
ITT NÉZHETŐ MEG
Verebes István könyvéről itt talál további információkat👉 https://bit.ly/4osBAxd
ITT NÉZHETŐ MEG
Verebes István könyvéről itt talál további információkat👉 https://bit.ly/4osBAxd
A VOLT FŐÜGYÉSZ LERÁNTJA A LEPLET ORBÁN KORRUPT RENDSZERÉRŐL
KLIKKTV / MÉLYVÍZ
Műsorvezető: NÉMETH PÉTER
2025.12.04.
Az ügyészség működése, Orbán rendszere és a magyar jogállamiság jelenlegi állapota – ebben a videóban olyan belső információk hangzanak el, amelyek ritkán kerülnek nyilvánosságra. Kiderül, hogyan maradhat változatlan az ügyészség működése új vezető alatt is, miért nem történik semmilyen érdemi reform, és hogyan akad el szinte minden, ami a hatalom számára kellemetlen lenne. Ihász Sándor, korábbi főügyész kendőzetlenül beszél arról, mi történik a rendszer mélyén – ott, ahová a nyilvánosság szeme ritkán lát el.
Egy volt vezetői tapasztalattal rendelkező szakértő meséli el, miért csupán látszat a legfőbb ügyészváltás, és hogyan maradhat minden pont ugyanúgy, hiába a személyi csere. Részletesen beszél arról, hogy az ügyészség hierarchiája miért képtelen belső reformokra, milyen félelmek és politikai megfelelési kényszerek bénítják a rendszert, és miért pattannak le az állampolgárok panaszai – még akkor is, ha igazuk van.
Szó esik arról is, hogy egy kormányváltás után milyen valódi, mély szerkezeti átalakításra lenne szükség: nemcsak új legfőbb ügyészre, hanem új vezetői karra, új működési szabályokra és egy olyan ügyészségre, amely valóban a törvényességet szolgálja, nem pedig egy politikai rendszer érdekeit. A videó kitér a bíróságok helyzetére, a Kúria elnökének szerepére és arra, hogy van-e jogállami módja leváltani őt – ahogy történt már erre példa Magyarországon.
Műsorvezető: NÉMETH PÉTER
2025.12.04.
Az ügyészség működése, Orbán rendszere és a magyar jogállamiság jelenlegi állapota – ebben a videóban olyan belső információk hangzanak el, amelyek ritkán kerülnek nyilvánosságra. Kiderül, hogyan maradhat változatlan az ügyészség működése új vezető alatt is, miért nem történik semmilyen érdemi reform, és hogyan akad el szinte minden, ami a hatalom számára kellemetlen lenne. Ihász Sándor, korábbi főügyész kendőzetlenül beszél arról, mi történik a rendszer mélyén – ott, ahová a nyilvánosság szeme ritkán lát el.
Egy volt vezetői tapasztalattal rendelkező szakértő meséli el, miért csupán látszat a legfőbb ügyészváltás, és hogyan maradhat minden pont ugyanúgy, hiába a személyi csere. Részletesen beszél arról, hogy az ügyészség hierarchiája miért képtelen belső reformokra, milyen félelmek és politikai megfelelési kényszerek bénítják a rendszert, és miért pattannak le az állampolgárok panaszai – még akkor is, ha igazuk van.
Szó esik arról is, hogy egy kormányváltás után milyen valódi, mély szerkezeti átalakításra lenne szükség: nemcsak új legfőbb ügyészre, hanem új vezetői karra, új működési szabályokra és egy olyan ügyészségre, amely valóban a törvényességet szolgálja, nem pedig egy politikai rendszer érdekeit. A videó kitér a bíróságok helyzetére, a Kúria elnökének szerepére és arra, hogy van-e jogállami módja leváltani őt – ahogy történt már erre példa Magyarországon.
ÍGY ÍRTA ÁT ÉJSZAKA TITOKBAN A FIDESZ A GYERMEKVÉDELMI RENDSZERT!
YOUTUBE
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2025.12.03.
Hajnali 1-kor benyújtották, fél 12-kor meg is szavazták a Lex Szőlő utcát a fideszesek a törvényalkotási bizottságban. A vállalkozásokról szóló törvényjavaslat módosításába elrejtett csomag tartalmaz előrelépéseket, de az biztos, hogy ezt a szakmával nem egyeztették. Hiányos, nem teljes körű és félrekezeli a problémát. Semmit sem tesz azért, hogy csökkenjen a gyerekbántalmazások száma, és semmit sem tesz azért, ami a lényeg: hogy kevesebb gyerek kerüljön be a gyermekvédelmi rendszerbe!
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2025.12.03.
Hajnali 1-kor benyújtották, fél 12-kor meg is szavazták a Lex Szőlő utcát a fideszesek a törvényalkotási bizottságban. A vállalkozásokról szóló törvényjavaslat módosításába elrejtett csomag tartalmaz előrelépéseket, de az biztos, hogy ezt a szakmával nem egyeztették. Hiányos, nem teljes körű és félrekezeli a problémát. Semmit sem tesz azért, hogy csökkenjen a gyerekbántalmazások száma, és semmit sem tesz azért, ami a lényeg: hogy kevesebb gyerek kerüljön be a gyermekvédelmi rendszerbe!
GÁBOR GYÖRGY: NEM EGYÉNI ELSZÓLÁS: EZ A KORMÁNYZATI GONDOLKODÁS GYÁRI ÁLLAPOTA.
FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.12.03.
Most mindenki Takács Péter „bazdmegjét” elemzi, persze teljes félreértésben. A kommentárok szerint ez „kommunikációs hiba”, „elfáradt miniszter”, „méltatlan hangnem”, mások szerint „elbukott imázsépítés”, vannak, akik „a feszített munkatempó következményének” nevezik, mintha a gondolkodás hiányát valaha is túlterhelés okozta volna, sőt: egyes elemzők szerint „a magyar társadalom nyers beszédmódjához illeszkedett”, mintha a kormány feladata az lenne, hogy az amúgy is a kocsma színvonalára süllyesztett közéletet immár a kocsma szintje alá korrigálja.
Holott mindez orbitális tévedés. Az elemzők olyan lelkesen kaparnak a felszínen, mintha a Titanic elsüllyedéséért a pincér kezében remegő pezsgősüveg lenne a felelős.
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.12.03.
Holott mindez orbitális tévedés. Az elemzők olyan lelkesen kaparnak a felszínen, mintha a Titanic elsüllyedéséért a pincér kezében remegő pezsgősüveg lenne a felelős.
A bazdmeg ugyanis nem kiszólás. Nem elcsúszott mondat. Nem temperamentum. Nem egyéni elszólás: ez a kormányzati gondolkodás gyári állapota. És végképp nem szókincs: ez a nyelvi tőke csődeljárása. Ez a rendszer maga. A politikai hatalom gondolkodásának nyelve, világa, önazonossága. A civilizációból való kilépés hivatalos jelmondata.
A fél ország most azon vitatkozik, hogy „kell-e így beszélnie egy miniszternek”. Mintha ez döntési kérdés lenne. Mintha lenne számára másik nyelv. Mintha volna ott bármi, ami a bazdmeg helyére léphetne. Aki azt hiszi, hogy itt egy pillanatnyi megingásról van szó, az nem érti, mivel állunk szemben: ez a politikai garnitúra úgy beszél, mint aki még soha életében nem találkozott a civilizációval, csak hallotta, hogy az valami bonyolult, idegesítő dolog lehet.
Ezért kell kimondani: ez a kormány akkor is bazdmegel, amikor nem mondja ki a szót.
A gondolkodásuk indulatszerkezete ez. A mondat ritmusa ez. A politikai reflexeik mélyén ez az egyetlen artikulálható tartalom. Minden sajtótájékoztató, minden „nemzeti konzultáció”, minden ukránellenes, Moszkva ihlette mondatszerkezet, minden gondolatfoszlány, amelybe a Kreml szelleme belesúg, minden ünnepélyes nyilatkozat valójában ugyanarra a képletre vezethető vissza: egy kulturálisan steril, szókincsben lecsupaszított, intellektuálisan kiszáradt bazdmeg lüktet benne, mint az utolsó megmaradt idegi impulzus egy már rég klinikai halott gondolkodásban.
A gondolkodásuk indulatszerkezete ez. A mondat ritmusa ez. A politikai reflexeik mélyén ez az egyetlen artikulálható tartalom. Minden sajtótájékoztató, minden „nemzeti konzultáció”, minden ukránellenes, Moszkva ihlette mondatszerkezet, minden gondolatfoszlány, amelybe a Kreml szelleme belesúg, minden ünnepélyes nyilatkozat valójában ugyanarra a képletre vezethető vissza: egy kulturálisan steril, szókincsben lecsupaszított, intellektuálisan kiszáradt bazdmeg lüktet benne, mint az utolsó megmaradt idegi impulzus egy már rég klinikai halott gondolkodásban.
A bazdmeg itt nem trágárság. Ez a tahóság hivatalos államnyelve. A kulturális leépülés programnyelve. A civilizációból kivonuló politika szimfóniájának egyetlen hangja.
Mert mit látunk valójában?
Egy kormányzati struktúrát, amely nem egyszerűen feladta az érvelést – soha el sem kezdte.
Egy politikai elitcsoportot, amely nem eldurvult – eleve durvának született, csak most épp mikrofon közelben felejtették. És egy kommunikációs kultúrát, amely nem lezuhant – egyszerűen megmutatta valódi talajszintjét.
Egy politikai elitcsoportot, amely nem eldurvult – eleve durvának született, csak most épp mikrofon közelben felejtették. És egy kommunikációs kultúrát, amely nem lezuhant – egyszerűen megmutatta valódi talajszintjét.
Ezért nevetséges, amikor valaki „színvonalcsökkenést” emleget. Milyen színvonal? Hol?
Ez olyan lenne, mint a mocsár mélységéről vitatkozni: a lényeg nem az, hány méter, hanem hogy beleléptél.
Ez olyan lenne, mint a mocsár mélységéről vitatkozni: a lényeg nem az, hány méter, hanem hogy beleléptél.
A „bazdmeg” nem hibaüzenet. Ez a rendszer filozófiai állásfoglalása. Az intellektuális minimum. A politikai maximum. A gondolkodás helyére lépő indulati automatizmus.
Ha Thomas Mann azt mondta: „A beszéd maga a civilizáció”, akkor Takács Péter „bazdmege” a tétel megfordítása: a civilizáció hiánya maga a beszéd. Egyetlen szó, amelyet már nem a nyelv, hanem a kulturális lecsúszás gravitációja formál.
Ha Thomas Mann azt mondta: „A beszéd maga a civilizáció”, akkor Takács Péter „bazdmege” a tétel megfordítása: a civilizáció hiánya maga a beszéd. Egyetlen szó, amelyet már nem a nyelv, hanem a kulturális lecsúszás gravitációja formál.
És végső soron ezért olyan veszélyes ez az egész történet: nem azért, amit kimondtak, hanem azért, amit helyette soha nem tudnának kimondani. Ugyanakkor nem probléma, hanem a kormányzás morális önfelszámolásának nyilvános kivégzési jegyzőkönyve. Ez a rendszer nem azért tahó, mert néha elragadtatja magát. Hanem azért, mert ez az egyetlen regisztere. A bazdmeg a politikai gondolkodásuk mélystruktúrája.
Aki mást vár, az nem a kormányt érti félre – hanem a tahóság természetét.
„UGORJ, NYALD LE AZ ASZTALT” – SÚLYOS BÁNTALMAZÁSOKRÓL SZÓLÓ PANASZOKAT VIZSGÁLNAK EGY BUDAPESTI GYERMEKOTTHONBAN
DIREKT36
Szerző: JANECSKÓ KATA
2025.12.04.
A Direkt36 birtokába jutott iratok szerint a hűvösvölgyi gyermekotthon több lakója is arról számolt be, hogy verbális és fizikai bántalmazások érték az intézmény egyes dolgozói részéről. Az ügyben indult vizsgálatok egymásnak ellentmondó megállapításokra jutottak, de a haza gyermekvédelmi rendszer súlyos hiányosságaira egyértelműen rámutattak.
2025 nyarának egyik délutánján egy tizenkét éves fiú a gyámjával sétált a második kerületben. Ahogy távolodtak a Hűvösvölgyi Gyermekotthontól, a fiú egyszer csak visszafordult az utcán, a középső ujjával bemutatott az intézmény irányába, miközben azt hajtogatta: „Vége! Vége! Vége!”
Ezekről a pillanatokról a gyám számolt be az illetékes gyámügyi osztálynak küldött írásbeli jelentésében. A dokumentumban a gyám azt magyarázta meg, miért döntött ezen a nyári napon úgy, hogy azonnal és végleg elviszi a rábízott gyereket a Hűvösvölgyi Gyermekotthonból.
A Hűvösvölgyi út 165. szám alatti gyermekotthon az állami fenntartású Bolyai Farkas Gyermekotthoni Központhoz tartozik, annak az egyik szakmai egysége és telephelye. „A gyermekotthon Buda egyik legszebb részén, gyönyörű ősfás parkban helyezkedik el, közel a kedvelt kirándulóhelyekhez, Hűvösvölgyben” – írják büszkén bemutatásként az intézményről, amelyben 44 gyereknek van hely a hivatalos engedély szerint.
Az ebben az irigylésre méltó környezetben nevelkedő állami gondozottak közül idén nyáron legalább négy gyerek állította, hogy bántalmazás érte őket az otthonban dolgozók részéről. A Direkt36 birtokába került iratok szerint volt gyerek, aki arra panaszkodott, hogy több esetben olyan fenyegetően léptek fel vele szemben az intézmény dolgozói, hogy ő bepisilt félelmében, és „kutyagecinek” szólította az egyik felügyelő. Beszámoltak arról is, hogy a büntetések között szerepelt, hogy egy-egy gyereket kizártak az aulába. Emellett több fiú elmondásából az rajzolódott ki, hogy nemcsak egyes dolgozókkal van baj, hanem rendszerszintűek a problémák.
A gyerekek és őket képviselő gyámok jelzései nyomán több különböző intézmény is vizsgálódott, de eddig egymásnak némileg ellentmondó megállapításokra jutottak.
Az egyik eljárás során bántalmazott gyerekekkel foglalkozó szakemberek hallgatták meg az otthon több lakóját, akik mindannyian beszámoltak őket vagy valamelyik társukat ért fizikai és érzelmi bántalmazásokról. A szakemberek azt is megjegyezték, hogy a gyermekotthonban „rendszerszintű, működésbeli diszfunkciók rajzolódtak ki, melyek az ott nevelkedő többi gyermek testi-, lelki-, érzelmi biztonságát is veszélyeztetik”...
Szerző: JANECSKÓ KATA
2025.12.04.
2025 nyarának egyik délutánján egy tizenkét éves fiú a gyámjával sétált a második kerületben. Ahogy távolodtak a Hűvösvölgyi Gyermekotthontól, a fiú egyszer csak visszafordult az utcán, a középső ujjával bemutatott az intézmény irányába, miközben azt hajtogatta: „Vége! Vége! Vége!”
Ezekről a pillanatokról a gyám számolt be az illetékes gyámügyi osztálynak küldött írásbeli jelentésében. A dokumentumban a gyám azt magyarázta meg, miért döntött ezen a nyári napon úgy, hogy azonnal és végleg elviszi a rábízott gyereket a Hűvösvölgyi Gyermekotthonból.
A Hűvösvölgyi út 165. szám alatti gyermekotthon az állami fenntartású Bolyai Farkas Gyermekotthoni Központhoz tartozik, annak az egyik szakmai egysége és telephelye. „A gyermekotthon Buda egyik legszebb részén, gyönyörű ősfás parkban helyezkedik el, közel a kedvelt kirándulóhelyekhez, Hűvösvölgyben” – írják büszkén bemutatásként az intézményről, amelyben 44 gyereknek van hely a hivatalos engedély szerint.
Az ebben az irigylésre méltó környezetben nevelkedő állami gondozottak közül idén nyáron legalább négy gyerek állította, hogy bántalmazás érte őket az otthonban dolgozók részéről. A Direkt36 birtokába került iratok szerint volt gyerek, aki arra panaszkodott, hogy több esetben olyan fenyegetően léptek fel vele szemben az intézmény dolgozói, hogy ő bepisilt félelmében, és „kutyagecinek” szólította az egyik felügyelő. Beszámoltak arról is, hogy a büntetések között szerepelt, hogy egy-egy gyereket kizártak az aulába. Emellett több fiú elmondásából az rajzolódott ki, hogy nemcsak egyes dolgozókkal van baj, hanem rendszerszintűek a problémák.
A gyerekek és őket képviselő gyámok jelzései nyomán több különböző intézmény is vizsgálódott, de eddig egymásnak némileg ellentmondó megállapításokra jutottak.
Az egyik eljárás során bántalmazott gyerekekkel foglalkozó szakemberek hallgatták meg az otthon több lakóját, akik mindannyian beszámoltak őket vagy valamelyik társukat ért fizikai és érzelmi bántalmazásokról. A szakemberek azt is megjegyezték, hogy a gyermekotthonban „rendszerszintű, működésbeli diszfunkciók rajzolódtak ki, melyek az ott nevelkedő többi gyermek testi-, lelki-, érzelmi biztonságát is veszélyeztetik”...
SOKAN MONDJÁK, HOGY HA ORBÁN NYER, AKKOR EBBŐL AZ ORSZÁGBÓL EL FOGNAK MENNI | PETSCHNIG MÁRIA ZITA
KLUBRÁDIÓ / VÁNDORÉVEK
Műsorvezető: SZÉNÁSI SÁNDOR
2025.12.03.
Az ország állapota válságos. Szénási Sándor Petschnig Mária Zita közgazdásszal beszélgetett a második Orbán-kormányról, a 90-es évekről, a Fidesz-rendszerrel szemben álló és/vagy kiszolgáltatott vállalkozásokról és, hogy változott meg az ország gazdasági modellje a 2010-es évet követően.
Műsorvezető: SZÉNÁSI SÁNDOR
2025.12.03.
Az ország állapota válságos. Szénási Sándor Petschnig Mária Zita közgazdásszal beszélgetett a második Orbán-kormányról, a 90-es évekről, a Fidesz-rendszerrel szemben álló és/vagy kiszolgáltatott vállalkozásokról és, hogy változott meg az ország gazdasági modellje a 2010-es évet követően.
Illúzió vagy átverés volt a Fidesz 2010-es gazdasági programja?
Szóba kerül a meglovasított magánnyugdíjpénztár ügy is, megtudhatjuk továbbá, hogy mit jelent az Orbán féle "munka alapú társadalom" és, hogy hogyan következik ebből, hogy egy fejlett összeszerelő üzemmé vált hazánk.
Sokakat érdekelhet, hogy mekkora méretű valójában a korrupció idehaza, erre is mindenképp kitérnek a beszélgetés során. Végül pedig kitárgyalják, hogy mi lesz a választás után, amikor valaki győzelmet hirdet és megkezdi a kormányzást.
00:00 - Főcím
00:00 - Főcím
00:13 - A műsor vendége: Petschnig Mária Zita, közgazdász
00:35 - Nemtelen támadások; Tisza szigetes előadások
03:23 - 13 évig...
06:03 - A 90-es évek hasonló volt
07:10 - Vállalkozók kontra Fidesz
13:20 - 2010 és az új gazdasági modell; a koncentrálódott gazdasági hatalom kiépülése
19:47 - Illúzió vagy átverés volt a Fidesz 2010-es gazdasági programja?
22:45 - A magánnyugdíjpénztár ügy
27:06 - Mit jelent az Orbán féle "munka alapú társadalom"?
28:34 - Szakmunkásképzések avagy "legyünk egy fejlett összeszerelő üzem!"
31:42 - A szingapúri modell és a centralizált politika
35:04 - Mekkora méretű valójában a korrupció itthon?
40:10 - A Tisza-szigetekről
45:10 - A Orbán-rendszerben semmilyen hajlékonyság nincs
47:44 - "Mi lesz ha bárki nyer?"
49:34 - Köszönjük, hogy megtekintették videónkat! Kérjük ne felejtsenek el feliratkozni!
„JEGES IZZADSÁGGAL KELTEM ÉS FEKÜDTEM” – A NEMZET A HÁTIZSÁKBAN KÉSZÍTÉSÉNEK KULISSZATITKAI
HETI VÁLASZ PODCAST
Szerző: STUMPF ANDRÁS
2025.12.04.
Hogyan lesz a magyarság legjobb el nem mesélt közös történetéből először doktori disszertáció hat év kemény munkájával, majd annak alapján gyönyörű kiadvány csupán két hónap leforgása alatt? Erről is szól a HetiVálasz aktuális adása: Vörös Szabolcs fotós-képszerkesztő és a szerző, Ablonczy Bálint kalauzolják a nézőket a kulisszák mögé. Kérdez: Stumpf András. Az új Válasz Offline megrendelhető közvetlenül tőlünk, ünnepi díszdobozban vagy szólóban!
Részletek a műsorból:
Néhány héten át jeges izzadsággal keltem és feküdtem, hogy mégis hogy a fenébe lesz ebből bármi – ismeri el Vörös Szabolcs a Heti Válasz friss adásában. A Válasz Online fotósa és képszerkesztője erősen szkeptikus volt, amikor közösségünk úgy döntött: átdolgozott formában és szépen illusztrálva, nyomtatott bookazin-sorozatunk, a Válasz Offline ötödik kiadványaként megjelentetjük kollégánk, Ablonczy Bálint hiánypótló doktori dolgozatát, amely Nemzet a hátizsákban – Titkos erdélyi segítőakciók a Kádár-rendszerben címmel e héten ki is jött a nyomdából (hivatalos lapbemutató december 9-én este 6-tól a Kossuth Klubban, itt lehet jelentkezni).
A téma jellegéből adódóan a szereplőkről akció közben nem készültek fényképek, azt az unalmas megközelítést pedig Vörös Szabolcs el akarta kerülni, hogy két oldalanként sorjázzanak a portrék a konspirációban egykor részt vevő szereplőkről. A művelet végül sikerült: olyan különleges képanyag került a kiadványba, mint például Korniss Péter eddig sosem látott erdélyi fotói – amelyek érzékletesen adják vissza azt a közeget, ahol a történet játszódik. Minthogy a korabeli, a hetvenes-nyolcvanas években készült fényképek értelemszerűen kizárólag analóg technikával készültek, Vörös Szabolcs a kiadányban található Entz Géza–Nyáry Krisztián páros interjú megfotózásához is egy hetvenes évekbeli, analóg gépet használt – amelyet meg is mutat a Heti Válasz friss adásában.
Persze az adásban nem csupán kulisszatitkokat osztunk meg a kiadvány készítéséről: szóba kerül az is, hogyan lehetséges, hogy ha a magyar társadalom utolsó nagy közös története Erdély segítése a hetvenes-nyolcvanas években, amelyben nemcsak, hogy későbbi fideszesek, MDF-esek és SZDSZ-esek vettek részt, de még az állampárt MSZMP korifeusai is, mára a Fidesz teljesen uralni látszik az erdélyi politikát.
Ablonczy Bálint szerint ez egyrészt érthető, hiszen munkát a határon túli közösségekkel való kapcsolatba a Fidesz tett, a baloldal pedig 23 millió románozással és 2004. december 5-tel lerombolta a lehetőségeit, mégsem olyan egyszerű azonban a képlet. „1,1 millió magyar él Erdélyben a legutóbbi népszámlálás szerint, a legutóbbi választáson viszont az összes határon túli szavazat 264 ezer volt. Az erdélyiek jelentős része tehát nem szavaz. Erdély sokszínű világ, mindig tartózkodom attól, hogy beskatulyázzuk, ahogy a hazai történeteket sem lehet. Elég Köpeczi Bélára utalnom, a hithű, de erdélyi származású bolsevik művelődési miniszterre, aki az Erdély története köteteit is szerkesztette, amire Ceaușescu annyira berágott, hogy a románok horthyzmussal vádolták meg miatta Kádár Jánost. Azért is ragaszkodtam hozzá, hogy egészítsük ki a doktori dolgozatom szerkesztett változatát egy frissen készült páros interjúval, mert az egysíkú látásmód nem tükrözi a valóságot. A klasszikus liberális elveket valló Nyáry Krisztián és az MDF-kormány alatt a Határon Túli Magyarok Hivatalát vezető Entz Géza együtt viszont remekül vissza tudják adni, mit jelentett Erdély a nyolcvanas évek végén, és hogy mit jelent ma.”
Szerző: STUMPF ANDRÁS
2025.12.04.
Hogyan lesz a magyarság legjobb el nem mesélt közös történetéből először doktori disszertáció hat év kemény munkájával, majd annak alapján gyönyörű kiadvány csupán két hónap leforgása alatt? Erről is szól a HetiVálasz aktuális adása: Vörös Szabolcs fotós-képszerkesztő és a szerző, Ablonczy Bálint kalauzolják a nézőket a kulisszák mögé. Kérdez: Stumpf András. Az új Válasz Offline megrendelhető közvetlenül tőlünk, ünnepi díszdobozban vagy szólóban!
Részletek a műsorból:
Néhány héten át jeges izzadsággal keltem és feküdtem, hogy mégis hogy a fenébe lesz ebből bármi – ismeri el Vörös Szabolcs a Heti Válasz friss adásában. A Válasz Online fotósa és képszerkesztője erősen szkeptikus volt, amikor közösségünk úgy döntött: átdolgozott formában és szépen illusztrálva, nyomtatott bookazin-sorozatunk, a Válasz Offline ötödik kiadványaként megjelentetjük kollégánk, Ablonczy Bálint hiánypótló doktori dolgozatát, amely Nemzet a hátizsákban – Titkos erdélyi segítőakciók a Kádár-rendszerben címmel e héten ki is jött a nyomdából (hivatalos lapbemutató december 9-én este 6-tól a Kossuth Klubban, itt lehet jelentkezni).
A téma jellegéből adódóan a szereplőkről akció közben nem készültek fényképek, azt az unalmas megközelítést pedig Vörös Szabolcs el akarta kerülni, hogy két oldalanként sorjázzanak a portrék a konspirációban egykor részt vevő szereplőkről. A művelet végül sikerült: olyan különleges képanyag került a kiadványba, mint például Korniss Péter eddig sosem látott erdélyi fotói – amelyek érzékletesen adják vissza azt a közeget, ahol a történet játszódik. Minthogy a korabeli, a hetvenes-nyolcvanas években készült fényképek értelemszerűen kizárólag analóg technikával készültek, Vörös Szabolcs a kiadányban található Entz Géza–Nyáry Krisztián páros interjú megfotózásához is egy hetvenes évekbeli, analóg gépet használt – amelyet meg is mutat a Heti Válasz friss adásában.
Persze az adásban nem csupán kulisszatitkokat osztunk meg a kiadvány készítéséről: szóba kerül az is, hogyan lehetséges, hogy ha a magyar társadalom utolsó nagy közös története Erdély segítése a hetvenes-nyolcvanas években, amelyben nemcsak, hogy későbbi fideszesek, MDF-esek és SZDSZ-esek vettek részt, de még az állampárt MSZMP korifeusai is, mára a Fidesz teljesen uralni látszik az erdélyi politikát.
Ablonczy Bálint szerint ez egyrészt érthető, hiszen munkát a határon túli közösségekkel való kapcsolatba a Fidesz tett, a baloldal pedig 23 millió románozással és 2004. december 5-tel lerombolta a lehetőségeit, mégsem olyan egyszerű azonban a képlet. „1,1 millió magyar él Erdélyben a legutóbbi népszámlálás szerint, a legutóbbi választáson viszont az összes határon túli szavazat 264 ezer volt. Az erdélyiek jelentős része tehát nem szavaz. Erdély sokszínű világ, mindig tartózkodom attól, hogy beskatulyázzuk, ahogy a hazai történeteket sem lehet. Elég Köpeczi Bélára utalnom, a hithű, de erdélyi származású bolsevik művelődési miniszterre, aki az Erdély története köteteit is szerkesztette, amire Ceaușescu annyira berágott, hogy a románok horthyzmussal vádolták meg miatta Kádár Jánost. Azért is ragaszkodtam hozzá, hogy egészítsük ki a doktori dolgozatom szerkesztett változatát egy frissen készült páros interjúval, mert az egysíkú látásmód nem tükrözi a valóságot. A klasszikus liberális elveket valló Nyáry Krisztián és az MDF-kormány alatt a Határon Túli Magyarok Hivatalát vezető Entz Géza együtt viszont remekül vissza tudják adni, mit jelentett Erdély a nyolcvanas évek végén, és hogy mit jelent ma.”
MIÉRT BUKNAK MEG AZ EGÉSZSÉGÜGYI REFORMOK, ÉS MIT TEHET A TISZA?
PARTIZÁN
Szerző: PARTIZÁN / GULYÁS MÁRTON
2025.12.03.
Az egészségügyi közérzet történelmi mélyponton van Magyarországon, ezért nem véletlen, hogy a Tisza párt egyik központi ígérete az egészségügyi felvirágoztatása. Az elmúlt harminc évben azonban a legtöbb nagy egészségügyi reform nem volt túl sikeres. Szakértőkkel járunk utána, miért buknak meg általában az egészségügyi reformok, miben nyújthat újat a Tisza egészségügyi programja, és mit kellene tennie a következő kormánynak, ha javítani akar az egészségügy helyzetén.
Szerző: PARTIZÁN / GULYÁS MÁRTON
2025.12.03.
Az egészségügyi közérzet történelmi mélyponton van Magyarországon, ezért nem véletlen, hogy a Tisza párt egyik központi ígérete az egészségügyi felvirágoztatása. Az elmúlt harminc évben azonban a legtöbb nagy egészségügyi reform nem volt túl sikeres. Szakértőkkel járunk utána, miért buknak meg általában az egészségügyi reformok, miben nyújthat újat a Tisza egészségügyi programja, és mit kellene tennie a következő kormánynak, ha javítani akar az egészségügy helyzetén.
REPEDEZIK AZ ORBÁN-RENDSZER: MI JÖHET A KÉTHARMAD UTÁN?
KIKKTV / EGYENLEG
Műsorvezető: SEBES GYÖRGY
2025.12.01.
Orbán Viktor szerint a politika ennyire egyszerű: „van baloldal és jobboldal – pont”. De valóban ilyen fekete-fehér Magyarország közélete? Ebben az adásban Csillag István, korábbi miniszter és Horváth Gábor, a Népszava főszerkesztő-helyettese elemzi Orbán politikai logikáját, a Fidesz hatalomgyakorlását, a baloldal szerepét, valamint azt is, mi történik akkor, ha egy kormány mindenkit „baloldalinak” bélyegez, aki nem áll be a sorba. Szó esik oligarchákról, médiabeszűkülésről, koalíciós kényszerről, jóléti államról, populizmusról és a társadalmi feszültségek valódi okairól.
A beszélgetés legfontosabb kérdése: véget érhet-e az Orbán-korszak kompromisszum nélküli politikája? Mi történik, ha a kétharmados erő újra eltűnik? Kik maradhatnak szövetségesek? Valóban elfogyott-e a politikai szókincs, amivel tovább lehet osztani az országot „mi” és „ők” kategóriákra?
Műsorvezető: SEBES GYÖRGY
2025.12.01.
Orbán Viktor szerint a politika ennyire egyszerű: „van baloldal és jobboldal – pont”. De valóban ilyen fekete-fehér Magyarország közélete? Ebben az adásban Csillag István, korábbi miniszter és Horváth Gábor, a Népszava főszerkesztő-helyettese elemzi Orbán politikai logikáját, a Fidesz hatalomgyakorlását, a baloldal szerepét, valamint azt is, mi történik akkor, ha egy kormány mindenkit „baloldalinak” bélyegez, aki nem áll be a sorba. Szó esik oligarchákról, médiabeszűkülésről, koalíciós kényszerről, jóléti államról, populizmusról és a társadalmi feszültségek valódi okairól.
A beszélgetés legfontosabb kérdése: véget érhet-e az Orbán-korszak kompromisszum nélküli politikája? Mi történik, ha a kétharmados erő újra eltűnik? Kik maradhatnak szövetségesek? Valóban elfogyott-e a politikai szókincs, amivel tovább lehet osztani az országot „mi” és „ők” kategóriákra?
KARDOS ANDRÁS: „MEGVÁLTÓ ÚR” – AVAGY A DIKTATÚRA VÉGE
ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: KARDOS ANDRÁS
2025.11.28.
Van a jelenlegi világhelyzetnek egy diszkrét bája: sem jobbról, sem balról nem értik korszakunkat, ami nem azért van, mintha mindenki meghülyült volna, és még csak azért sem, mert én önhitten azt gondolnám, hogy én értem mindazt, amit senki más nem ért, vagy pontosabban: rosszul ért félre. Sokkal inkább arról van szó, hogy az a nyelvi készlet, ami rendelkezésünkre áll mintegy kétszáz éve életünk és történelmünk értelmezésére, már kevéssé látszik alkalmasnak arra, hogy segítségével adekvátan írjuk le világunkat, pláne hogy ezen túl még kritikát és alternatívát is vázoljunk fel a jelen korszakkal szemben.
Csak egy-két példa a nem értésre. Baloldali barátaink beleragadtak a kapitalizmuskritika posztmarxista kategória- és szemlélettanába, ennek következtében még mindig a XIX. század nyelvén beszélnek a kizsákmányolásról, osztálytársadalomról, és egyáltalán, van nékik egy ki nem mondott titkos fegyverük: ez nem más, mint a kapitalizmust felváltó „igazságosabb” rendszer, a szocializmus eszménye, melyről ugyan már nyíltan nem beszélnek ’89 után, de az elrejtett előfeltevéseiket ez mozgatja; akár a klímahelyzetről, akár a népesedési válságról, akár a szegénységről van szó, a felszínen apokaliptikus nyelven beszélnek, de a titkos záradék nem szól másról, mint egy majdani szocializmus vágyálmáról. Csak ezt el kell fojtani, helyébe elég a szolidaritás hiányát mantrázni fedőszövegnek, hiszen minden baloldali tudja, hogy a szolidaritás egyfelől nem vezethető be vezényszóra, másfelől létező entitás, tehát ennek folyamatos számonkérése sem más, mint a szembenézés hiánya azzal, hogy a szocializmus mint társadalmi rendszer megvalósíthatatlan.
*
A szimmetria kedvéért, no meg a világunk jobb megértése végett, nézzük meg röviden a hagyományos „konzervatív” vagy jobboldali világértelmezés belső lehetetlenségeit. A jobboldal ugyanazt az „értelmezési trükköt” hajtja végre, mint a baloldal, pontosabban szerkezetileg ugyanazt, tartalmilag pont az ellentettjét. A konzervatív is abból indul ki, hogy nem kell mást csinálni, mint az ő értékeit kicsit új ruhában eladni a népnek. Most már nem a jóléti társadalomról, a hagyományos értékekről beszél, hanem ennek bázisan egy magát patriótának, szuverenistának, nemzetinek eladó, a kis közösség (nép, nemzet stb.) értékeinek védelmére felesküdött irálynak láttatja, ahogy Trump mondogatja: „America is the first.” Valójában ez sem más, mint nyelvi trükk, pontosan olyan nyelvi spektákulum, mint a baloldalé, egy lényeges különbséggel: ennek a jobboldalnak semmiféle titkolt előfeltevése vagy eszménye nincsen. Ő nem akar, szemben a baloldallal, „rendszert váltani”, ő remekül megvan az oligarchikus világ kereti között, és amit tényleg akar, azt nem titkolja, csak „becsomagolja”: autokráciát épít ki, és a maga populista spektákulumában azt adja az ő népének, hogy csakis az „erős vezető”, végső fokon a diktátor (na jó, ezt valóban nem így mondja) az, aki a népet megmenti a balliberális ármánytól.
*
Ily módon annak, aki mégis neki akar veselkedni, hogy megértse a korszakunkat, sőt netán legitim módját választja a változtatásnak, egyfelől fel kell adnia a baloldal apokaliptikus utópizmusát, másfelől a „konzervatív nemzeti jobboldaliság” spektakuláris hazugságvilágának autokratizmusát. Ugyanis mindkét, a múltból átmentett értelmező-értéknyelvi előadás elzárja a megértés valódi lehetőségét, mert állandóan arra kényszeríti az akadémiáktól a zsákfalvak közmunkásaiig az embereket, hogy saját korukat sötét szemüvegen át nézzék, s mivel a szemüveg olyan, mintha segítené a látást, használói, sokszor a legjobb szándékkal, azt képzelik, hogy valóban saját világukat látják. Holott csak nézik, de nem látják.
Amiről eddig beszéltünk, röviden összefoglalható a következő formulában: az ideológia- és értékvezérelt korszak lezárult, ezzel együtt az a nyelvhasználat is, mely ezen elmúlt korszak hatalmi viszonyait meghatározta.
Gilles Deleuze ezt mondta a hetvenes években: „Ám itt rögtön felvetődik a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy olyan emberek is, akiknek ez nem áll érdekükben, követik és támogatják a hatalmat, egy kis darabjáért koldulni képesek? Talán a megszállás terminusa segítségünkre lehet a magyarázatban. A gazdasági értelemben vett befektetés, illetve a tudattalan vonatkozásában alkalmazott megszállás fogalma azt mutatja, hogy nem az érdeké lesz az utolsó szó. A vágymegszállás azt ugyan nem idézi elő, hogy alkalmasint az érdekeinkkel ellenkező dolog után vágyakozzunk – hiszen az érdek mindig követi a vágyat, és ott állapodik meg, ahová a vágy vezeti –, az viszont befolyásolhatja, hogy a vágy mélyebb és kiterjedtebb legyen az érdeknél. Meg kellene hallanunk Reich kiáltását: nem, a tömegeket nem csapták be, ott és akkor kívánták a fasizmust! Vannak olyan vágymegszállások, amelyek a hatalom modelljévé tehetők…” (Kiem. tőlem – K. A.)
Ha meglepő is, Deleuze idézett gondolatsora pontos leírását adja a post truth, az igazság utáni kor, de akár a posztmodern nyugati korszakának, bármennyire is korán, a hetvenes években fogalmazta meg. A kulcsmondat persze ez: vannak olyan vágymegszállások, melyek a hatalom modelljévé tehetők. Nos, azt állítom, hogy mind Orbán autokratikus rendszerének számomra oly keserű sikeressége, mind pedig közelgő bukása értelmezhető a vágymegszállás és a hatalom összefüggésében. Miért jelentheti a fenti elmélet Orbán bukásának és Magyar Péter, vagyis a Tisza remélhető győzelmének egy lehetséges magyarázatát?
Szerző: KARDOS ANDRÁS
2025.11.28.
Csak egy-két példa a nem értésre. Baloldali barátaink beleragadtak a kapitalizmuskritika posztmarxista kategória- és szemlélettanába, ennek következtében még mindig a XIX. század nyelvén beszélnek a kizsákmányolásról, osztálytársadalomról, és egyáltalán, van nékik egy ki nem mondott titkos fegyverük: ez nem más, mint a kapitalizmust felváltó „igazságosabb” rendszer, a szocializmus eszménye, melyről ugyan már nyíltan nem beszélnek ’89 után, de az elrejtett előfeltevéseiket ez mozgatja; akár a klímahelyzetről, akár a népesedési válságról, akár a szegénységről van szó, a felszínen apokaliptikus nyelven beszélnek, de a titkos záradék nem szól másról, mint egy majdani szocializmus vágyálmáról. Csak ezt el kell fojtani, helyébe elég a szolidaritás hiányát mantrázni fedőszövegnek, hiszen minden baloldali tudja, hogy a szolidaritás egyfelől nem vezethető be vezényszóra, másfelől létező entitás, tehát ennek folyamatos számonkérése sem más, mint a szembenézés hiánya azzal, hogy a szocializmus mint társadalmi rendszer megvalósíthatatlan.
*
A szimmetria kedvéért, no meg a világunk jobb megértése végett, nézzük meg röviden a hagyományos „konzervatív” vagy jobboldali világértelmezés belső lehetetlenségeit. A jobboldal ugyanazt az „értelmezési trükköt” hajtja végre, mint a baloldal, pontosabban szerkezetileg ugyanazt, tartalmilag pont az ellentettjét. A konzervatív is abból indul ki, hogy nem kell mást csinálni, mint az ő értékeit kicsit új ruhában eladni a népnek. Most már nem a jóléti társadalomról, a hagyományos értékekről beszél, hanem ennek bázisan egy magát patriótának, szuverenistának, nemzetinek eladó, a kis közösség (nép, nemzet stb.) értékeinek védelmére felesküdött irálynak láttatja, ahogy Trump mondogatja: „America is the first.” Valójában ez sem más, mint nyelvi trükk, pontosan olyan nyelvi spektákulum, mint a baloldalé, egy lényeges különbséggel: ennek a jobboldalnak semmiféle titkolt előfeltevése vagy eszménye nincsen. Ő nem akar, szemben a baloldallal, „rendszert váltani”, ő remekül megvan az oligarchikus világ kereti között, és amit tényleg akar, azt nem titkolja, csak „becsomagolja”: autokráciát épít ki, és a maga populista spektákulumában azt adja az ő népének, hogy csakis az „erős vezető”, végső fokon a diktátor (na jó, ezt valóban nem így mondja) az, aki a népet megmenti a balliberális ármánytól.
*
Ily módon annak, aki mégis neki akar veselkedni, hogy megértse a korszakunkat, sőt netán legitim módját választja a változtatásnak, egyfelől fel kell adnia a baloldal apokaliptikus utópizmusát, másfelől a „konzervatív nemzeti jobboldaliság” spektakuláris hazugságvilágának autokratizmusát. Ugyanis mindkét, a múltból átmentett értelmező-értéknyelvi előadás elzárja a megértés valódi lehetőségét, mert állandóan arra kényszeríti az akadémiáktól a zsákfalvak közmunkásaiig az embereket, hogy saját korukat sötét szemüvegen át nézzék, s mivel a szemüveg olyan, mintha segítené a látást, használói, sokszor a legjobb szándékkal, azt képzelik, hogy valóban saját világukat látják. Holott csak nézik, de nem látják.
Amiről eddig beszéltünk, röviden összefoglalható a következő formulában: az ideológia- és értékvezérelt korszak lezárult, ezzel együtt az a nyelvhasználat is, mely ezen elmúlt korszak hatalmi viszonyait meghatározta.
Gilles Deleuze ezt mondta a hetvenes években: „Ám itt rögtön felvetődik a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy olyan emberek is, akiknek ez nem áll érdekükben, követik és támogatják a hatalmat, egy kis darabjáért koldulni képesek? Talán a megszállás terminusa segítségünkre lehet a magyarázatban. A gazdasági értelemben vett befektetés, illetve a tudattalan vonatkozásában alkalmazott megszállás fogalma azt mutatja, hogy nem az érdeké lesz az utolsó szó. A vágymegszállás azt ugyan nem idézi elő, hogy alkalmasint az érdekeinkkel ellenkező dolog után vágyakozzunk – hiszen az érdek mindig követi a vágyat, és ott állapodik meg, ahová a vágy vezeti –, az viszont befolyásolhatja, hogy a vágy mélyebb és kiterjedtebb legyen az érdeknél. Meg kellene hallanunk Reich kiáltását: nem, a tömegeket nem csapták be, ott és akkor kívánták a fasizmust! Vannak olyan vágymegszállások, amelyek a hatalom modelljévé tehetők…” (Kiem. tőlem – K. A.)
Ha meglepő is, Deleuze idézett gondolatsora pontos leírását adja a post truth, az igazság utáni kor, de akár a posztmodern nyugati korszakának, bármennyire is korán, a hetvenes években fogalmazta meg. A kulcsmondat persze ez: vannak olyan vágymegszállások, melyek a hatalom modelljévé tehetők. Nos, azt állítom, hogy mind Orbán autokratikus rendszerének számomra oly keserű sikeressége, mind pedig közelgő bukása értelmezhető a vágymegszállás és a hatalom összefüggésében. Miért jelentheti a fenti elmélet Orbán bukásának és Magyar Péter, vagyis a Tisza remélhető győzelmének egy lehetséges magyarázatát?
...
GAJDOS LÁSZLÓ 🔴⚪🟢 TISZTA HANG PODCAST 6. RÉSZ
TISZA TV / TISZTA HANG PODCAST
Szerző: TISZA TV HIVATALOS / MAGYAR PÉTER
2025.12.04.
Beszélgetés Gajdos Lászlóval, a Nyíregyházi Állatpark igazgatójával. Beszélgetőtárs Magyar Péter.
ITT NÉZHETŐ MEG
Szerző: TISZA TV HIVATALOS / MAGYAR PÉTER
2025.12.04.
Beszélgetés Gajdos Lászlóval, a Nyíregyházi Állatpark igazgatójával. Beszélgetőtárs Magyar Péter.
ITT NÉZHETŐ MEG
RADVÁNYI MIKLÓS: AZ USA TÜRELME ORBÁNNAL SZEMBEN A VÉGÉHEZ KÖZELÍT
KLIKKTV / MÉLYVÍZ
Műsorvezető: NÉMEH PÉTER
2025.12.03.
Mi az igazság Orbán Viktor moszkvai és washingtoni útja körül? A kormány kommunikációja diadalról szól, de a háttérben sokkal több a kérdőjel, mint a válasz. Radványi Miklós, a washingtoni elemző és külpolitikai szakértő most exkluzívan beszél arról, hogy mi zajlott valójában a Fehér Ház és a Kreml zárt ajtói mögött.
Orbán Viktor amerikai „haladékot” kapott, de nem mentességet – és bármikor visszavonhatják. A moszkvai tárgyalások sem arról szóltak, amiről a hivatalos kommunikáció beszél: az orosz olaj- és gázfüggés, valamint a szankciók megkerülése továbbra is súlyos diplomáciai kockázat. Miért tartja az USA veszélyesnek a magyar kettős játékot? Hogyan reagál Washington és Brüsszel Orbán politikájára? És miért tartja Radványi Miklós illúziónak a budapesti békecsúcsot?
🔹 Exkluzív információk az amerikai döntéshozatal kulisszái mögül
Műsorvezető: NÉMEH PÉTER
2025.12.03.
Mi az igazság Orbán Viktor moszkvai és washingtoni útja körül? A kormány kommunikációja diadalról szól, de a háttérben sokkal több a kérdőjel, mint a válasz. Radványi Miklós, a washingtoni elemző és külpolitikai szakértő most exkluzívan beszél arról, hogy mi zajlott valójában a Fehér Ház és a Kreml zárt ajtói mögött.
Orbán Viktor amerikai „haladékot” kapott, de nem mentességet – és bármikor visszavonhatják. A moszkvai tárgyalások sem arról szóltak, amiről a hivatalos kommunikáció beszél: az orosz olaj- és gázfüggés, valamint a szankciók megkerülése továbbra is súlyos diplomáciai kockázat. Miért tartja az USA veszélyesnek a magyar kettős játékot? Hogyan reagál Washington és Brüsszel Orbán politikájára? És miért tartja Radványi Miklós illúziónak a budapesti békecsúcsot?
🔹 Exkluzív információk az amerikai döntéshozatal kulisszái mögül
🔹 Moszkva valódi céljai és a szankciók kijátszásának veszélyei
🔹 Orbán és Trump „szóbeli egyezsége” – mítosz vagy valóság?
MÁR BECSÚSZTUNK A BALKÁNBA...
TV13 / BÁNÓ ÉS BOLGÁR
Műsorvezető: BOLGÁR GYÖRGY
2025.12.03.
Bolgár György beszélgetése a magyar gazdaság helyzetéről és kilátásairól Bod Péter Ákos közgazdász egyetemi tanárral.
Műsorvezető: BOLGÁR GYÖRGY
2025.12.03.
Bolgár György beszélgetése a magyar gazdaság helyzetéről és kilátásairól Bod Péter Ákos közgazdász egyetemi tanárral.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)