SPIRÓ GYÖRGY: "TOVÁBB ÉL A JOBBÁGYMENTALITÁS"

HVG ONLINE - KULT
Szerző: HAMVAY PÉTER
2018.01.08.

Demokráciának nálunk a diktatúrák közti átmenetet nevezik – mondja a Kőbéka című új regényével jelentkező író, aki szerint még a szocializmusban is jobban álltunk. Interjú.

HVG: Írt már jó néhány keserű szatírát Magyarországról, például 2009-ben a Feleségversenyt. Miért vette elő a most megjelent Kőbéka című könyvében ismét ezt a műfajt?

Spiró György: Ha erről a világról realista prózát írtam volna, sem én nem élvezem, sem az olvasó: unalmas lett volna. Egy szatírán legalább nevetni lehet. A nevetés nagyon fontos, és hosszú évszázadok óta teszi elviselhetővé az életet. Ha nem tudunk nevetni magunkon, akkor régen rossz, akkor már háború van.

HVG: Talán még szürkébb, kietlenebb világot jövendöl a Kőbéka, mint a korábbi disztópiái. Meglehetősen bugyuta főhőse hiába utazza keresztül-kasul a világot, az USA-tól Oroszországon át mindenhol hasonló kegyetlenséggel, maffiaállam-szerű berendezkedésekkel találkozik.

S. Gy.: Úgy látom, hogy lassan az egész világ magyarrá válik. A második világháború óta nem volt példa arra, hogy Magyarországon is a világtendenciák uralkodjanak, és ne legyünk fáziseltolódásban. De nem maffiaállamokról írok, hanem a modern világban sokfelé létező archaikus struktúrákról, amiket lehet törzsinek vagy feudálisnak nevezni, mindenesetre ellentétesek a felvilágosodás eszméivel. Magyarországon nem új az a mentalitás, hogy nem munkával, hanem rablással lehet vagyont szerezni; gyakorlat volt a Horthy-korszakban, a nyilasok idején és a háború után egyaránt. Ahogy az előjogok rendszere is szinte folyamatosan működött, a dzsentrivilágban és a szocializmusban is, csak a kiváltságosok cserélődtek. Ebből a hosszú, másfél évszázados folyamatból született meg nálunk – ironikus módon már a rendszerváltás után – a szovjet embertípus, amelynek jellemzője az önfeladó, erőszakos kollektivizmus, a közöny, az engedelmesség, a hiszékenység...

ITT OLVASHATÓ