Szerző: BÉNDEK PÉTER
2018.05.05.
Hadd indítsak a szerző (jó) szellemében. Az a tény, hogy recenziót írok a könyvéről abba a lapba, amelynek ő rovatvezetője, én meg a lapnak – ám még konkrétabban neki – alkalmi, bár ingyenes beszállítója, nagyon kérdésessé teszi a kritikám elfogulatlanságát, szeplőtelenségét, érdekmentességét. Most, hogy felhívtam a figyelmet erre, még inkább. Szóval ez egy bonyolult hermeneutikai helyzet. A becsület, a tájékoztatás és a tanítás e kötelező hangja megszólalhatott volna egy csillagozott lábjegyzetben is, és minden bizonnyal így is történt volna, ha a helyzet ne simulna olyan jól a – persze most már világosan elfogult, tisztázhatatlan személyi összefonódásokkal terhelt – mondandómba. A helyzet ugyanis, amit recenzeálnom kell a felkérés alapján stb. stb., az maga a simulás. Tudnillik ha van témája, Hontnak, akkor a sorsdöntő – nemzeti – hermeneutikai helyzet az, amelybe simulunk. Egy ideje. Ötszáz éve mintegy, amiből Hont gyűjteményes kötete tizenöt évet fog át, az első beválogatott publicisztika 2003-ból beemelt lévén. Harminc évet fog át, ha az írásoknak a rendszerváltásnál nyíló horizontját nézzük.
Hont András a helyzet szakértője, amelybe közösen simulunk. És amelynek egy kezdetben érdekes, ma már inkább bosszantó szegletébe végül ő is belesimul. De erről később.
A szerző látószöge egyértelmű – ha valaki nem olvasta volna korábban az írásokat egyenként, akkor – a kötet bevezető mondatából: „Ezerkilencszáznyolcvankilenc halott.” Mellbevágó, de nem csak mert a legtöbb nyitó mondat jó, amelyben benne van egy „halott” és még rövid is, hanem mert rögtön eszünkbe juthat: nagyjából ezzel indokolta a kötet és politikai életünk tagadhatatlan főszereplője, Orbán Viktor is a maga 2010-es „forradalmát”. Az, hogy jószerivel nincs ma már Magyarországon, aki komolyan venné a visszatérést a 2010 előtti – értsd, alkotmányos – állapotokhoz, nincs olyan, aki kritika nélkül tudná szemlélni azokat, nem beszélve az akkor kormányzatok tevékenységét, Orbán győzelmét hirdeti. Hont Orbán győzelmének a krónikása, miközben a krónika természetesen a győzelembe való lassú beletörődés dokumentuma...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.