2018. június 4., hétfő

TRIANON ÉS BALOLDAL: LESZÁMOLNI A MÍTOSZOKKAL

MÉRCE
Szerző: TÓTH CSABA TIBOR
2018.06.04.


Áruló Károlyi, ő felel Trianonért.

A baloldal, amikor csak lehetett, rárontott a nemzetére.

Miniszterelnöki megszólalástól egyszerű véleménycikken át internetes kommentig: nagyon sokszor előjött már ez az állítás. Az 1919 utáni Horthy-kurzus propagandaelemei (Tormay Cécile Bujdosó könyve itt első számú vádlottá válik) a történelmi magyar munkásmozgalom, a vele összemosott liberalizmus, a „szabadkőművesség” és annak radikális kinövései ellen is örökérvényű ítéletté váltak. Az első világháború korabeli német nacionalista gondolkodásához hasonlóan Magyarországon is megjelent (és még mindig él), a „hátbaszúrás” gondolata, amely szerint háborús kudarcunkat és a trianoni, megalázó és az országot tönkretevő békét a „belső ellenség” okozta.

Ezek a vádak egyáltalán nem igazak. Éppen elég az, ha az 1918-as forradalmak után magára találó magyar baloldal két legfontosabb fórumát, a szociáldemokrata mozgalmat, valamint a Tanácsköztársaság következményeivel vergődő kommunista emigrációt nézzük.
A magyar szociáldemokrata mozgalom a háború alatt: csak nemzetiségi szakadás ne legyen

A magyar szociáldemokraták úgy kezdték, mint a Monarchia rendjét az országban legélesebben támadó mozgalom. Az 1910-es évekig – főleg a választójog, a munkajogok és a női jogok köré szerveződve – befolyásuk egyre nőtt, egészen más okok miatt, de nagyjából úgy értékelték őket, mint ahogyan manapság „a populistákról” beszélnek.

Az 1910-es évektől, a különböző rivális nagyhatalmak fegyverkezési versenyével ez a kép megváltozott, és ahogyan Európa-szerte, úgy Magyarországon is rányomta a bélyegét a mozgalomra a háború elutasításának vagy támogatásának a kérdése.

Az olyan, később a háború nacionalizmusát és pusztítását erkölcsi alapon elutasító magyar szociáldemokraták, mint Garami Ernő és Kunfi Zsigmond az 1914-es robbanást megelőző 1912-13-as balkáni háború után úgy látták, a környező országok és az antanthatalmak (Nagy Britannia, Franciaország, Orosz Birodalom) egymásra találása súlyos fenyegetést jelent a dolgozó tömegekre. Garami Ernő, a Népszava és a Szocializmus akkori szerkesztője ominózus, sok feszültséget keltő 1914-es cikkében erről így írt:

A nemzetiségi kérdésnek az a megoldása, amelyet az antant győzelme jelentene, vagyis a nemzetiségi vidékek leamputálása Magyarország és Ausztria testéről, nem jelenti a kérdésnek szocialista szellemben való megoldását...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.