2018. október 30., kedd

A RENDSZERVÁLTÁS NEM ÉRTE EL A MÉLYVILÁGOT - CSIZMADIA ERVIN: A RENDSZERVÁLTÓ NEMZEDÉKEN MÁR NEM LEHET SEGÍTENI

168 ÓRA ONLINE
Szerző: 168 Óra
2018.10.30.


Sokkal kevesebb dolog változott a rendszerváltás óta ahhoz képest, amiben valaha reménykedtünk, így például újra van domináns kormánypártunk, erős vezetőnk, szinte leválthatatlan kormányzatunk – nyilatkozza a 168 Órának Csizmadia Ervin. A politológus szerint a politikatudomány „jelentörténetei” nem kis részben a megkerülhetetlen történelmi múlt leágazásai. A magyar politika (ahogy a gazdaság is) hatásoknak erősen kitett rendszer, az Orbán-kormány sem olyan független, amilyennek látni és láttatni szeretné magát.

Valamit tisztázni kellene, mielőtt bármit is kérdeznék. Amikor a munkásságában korszakhatárt jelentő, A magyar politikai fejlődés logikája című, tavaly megjelent könyvét írta, tudta, hogy a jelenlegi állás szerint Magyarország sikertelen ország?

– Minden azon múlik, mi az a szemléletmód, amit választunk. Lehetséges olyan megközelítés, amely az elmúlt harminc évből kiindítva vizsgál mindent. Kérdés, hogy a célok megvalósultak-e. Ez a megközelítés a jelencentrikus szemlélet. Létezhet más változat is. Ha nagyobb távlatból vizsgáljuk, ami Magyarországon a rendszerváltás óta történik, korántsem logikátlan. Én ez utóbbit vallom. Ha csak a fejlett országokat nézzük – például Franciaországot, mely az ötödik köztársaságot nyúzza –, látjuk, mennyit kínlódtak 1789 óta a saját rendszerváltásaikkal.

Már az is kérdés, Magyarország miként tagolódott be – most ne is vizsgáljuk a Nyugatot – a kelet-közép-európai, posztszovjet közegbe.

– Annak idején azt mondtuk, hogy a posztszovjet országok hasonló pályát futnak majd be. Hogy nem lesz jelentős különbség. Eltelt több mint harminc év, és azt tudjuk mondani, hogy a mai magyar politikai belvilág egyedinek mondható. Ilyen másutt nincs. Nem helyezhető ugyanoda a posztszocialista országok skáláján sem, mint a szlovákok vagy mondjuk a szlovének.

Azt írja: „Pályafutásom kezdetétől a történeti politikatudomány híve voltam”. 1986-ban döntött úgy, hogy megírja az akkori demokratikus ellenzék, gyakorlatilag a későbbi SZDSZ történetét.

– Azt hiszem, ők is úgy gondolták, jól jön nekik. Végül 1995-ben jelent meg, a választások után. A velük sok tekintetben párhuzamos úton haladó lengyel ellenzékről már a nyolcvanas években megjelent egy nagyobb munka.

Jelenlegi könyvéből kiindulva úgy tűnik, az utóbbi évtizedek legérdekesebb folyamata a Fidesz „hosszú vándorútja”, ami bizonyos értelemben még tart. A jelenlegi állapot prognosztizálható volt a kilencvenes évek folyamataiból, vagy önt is meglepetésként érte?

– Utólag hajlamos azt gondolni az ember, megdöbbentő az összefüggés a szabad demokraták hanyatlása és a Fidesz emelkedése között. Amellett, hogy érdekel a Fidesz felemelkedése, az is érdekes, miért tűnt el a rendszerváltás döntő ereje, az SZDSZ. Ahhoz, hogy erről mondhassunk valamit, meg kell fejtenünk azt is, miért volt a rendszerváltás döntő tényezője a Szabad Demokraták Szövetsége. Az a tény tette az SZDSZ-t erős párttá, ami aztán a hanyatlását okozta? Amilyen erős volt 1990-ben az SZDSZ ideológiai mondanivalója és hálózatépítő képessége, olyan fokozatosan tűnt el később. Gondoljuk meg, a nyolcvanas években pár száz emberről lehetett szó, akik képesek voltak arra, hogy a magyar rendszerváltás jellegét meghatározzák...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.