LOSONCZI ÁGNES: NE A TUDÓSOKTÓL, A TUDÁSTÓL FÉL A KORMÁNY

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BUJÁK ATTILA
2018.10.04.

A napokban múlt kilencvenéves Losonczi Ágnes, a „szociológia anyja”, a hatvanas évek elején szerveződő magyar szociológia úttörő alkotója. Iskolateremtő tudósként, társadalomkutatóként vallja őt mentorának a szakma. Születésnapját tudományos ülésen a napokban ünnepelte a Magyar Szociológiai Társaság az ELTE-n. Losonczi Ágnes ma is derűs és aktív, a munkától sem szakadt el, a legifjabb nemzedékkel is kapcsolatban van. Vidékkutatásai ma már alapműveknek, a szakma klasszikusainak számítanak. Pályája delelőjén olyan kérdéseket tett fel és válaszolt meg, amelyek ma is terítéken vannak.

– Szakmai életének nagy részében strukturált, átgondolt interjúkat készített. Most fordult a kocka, mi kérdezhetjük önt. Hogy jut el egy fiatal lány, aki balettművésznek készül, a színpadtól a társadalomkutatásig?

– Valóban nem első nekifutásra választottam a szociológiát. Ifjú művészként Berczik Sára iskolájában műveltem a modern táncművészetet, ugyanakkor a fényes szelek nemzedékéhez tartozónak tudtam magam. Közvetlenül a háború után a körülmények nem kedveztek a táncnak. Kollégista voltam, naponta egyszer laktam jól sült tökkel, miközben mindennap öt órát kellett tréningezni. A kor és a változtatás reménye, majd a remény elvesztése diktálta, hogy a színpad helyett a társadalmi folyamatokra figyeljek.

– Közvetlenül a háború után a tanulás önmagában is részvételnek számított. Egy rendszerváltás közepébe csöppent. Mert a háborút követő két és fél év, ha jól sejtjük, rendszerváltás volt.

– Sőt az volt rendszerváltás igazán. Érzelmileg is intenzívebben éltük át. Mindenkinek volt halottja, vesztesége. Az 1990-es változásnál minden értelemben súlyosabb, mélyebb folyamat volt. A társadalomkutatáshoz tulajdonképpen az a 20. század hozott közel, amit a család végigélt. 1928-ban születtem, és ebben a „huszonnyolcban” még benne volt az első világháborút követő általános válság is. Apám harcolt a „nagy háborúban”, császárvadász volt a tiroli Alpokban. Hadifogolyként került Szibériába, tüdőbajjal, sebesüléssel jött haza, fiatalon el is hunyt. Trianon bennünket is megviselt, a békéről pedig hamarosan kiderült, hogy rövid közjáték, fegyverszünet volt. A problémával később, Sorsba fordult történelem című könyvem írásakor szembesültem...

ITT OLVASHATÓ