2018. október 2., kedd

POTYAUTAS POLITIKUSOK - TŐKÉS RUDOLF: REMÉLEM, EGYSZER A MAGYAROK IS JÓL FOGJÁK ÉREZNI MAGUKAT MAGYARORSZÁGON

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BUJÁK ATTILA
2018.10.02.


A szerző azért címezte a nemrég megjelent gyűjteményes kötetét Újragondolt történelemnek (Kossuth Kiadó, 2018), mert krónikus közép-európai betegségnek tartja, hogy az egymást követő rezsimek ötvenévenként újragondolják, egyúttal át is írják a történelmet. Ez a tény korántsem kedvez a demokratikus fejlődésnek – állítja Tőkés Rudolf politológus, a Connecticut Egyetem professor emeritusa, aki új könyvében az utóbbi fél évszázad tudományos útkereséseit gondolta újra. A kiadványt ő maga nevezi politológiai vegyes salátának: a gyűjteményben éppúgy akad disszertáció (történetesen Kun Béláról), mint előadásszöveg vagy elemzés Kelet-Európa másként gondolkodóinak szociológiájáról. Tőkés nem csupán leporolja a korábbi szövegeit, de elöljáróban kritikai megjegyzésekkel is ellátja őket. Az írások zöme így több mint retró: tudományos önboncolás is.

A meredek lejtőn, a Várhegy Pest felé néző oldalában a CEU Raoul Wallenberg vendégházának ablaka mintha egy illusztráció lenne. Szemben, légvonalban szinte karnyújtásnyira a Parlament neogótikus sziluettje. Az ablakból a csöndes őszben komoran szitál a fény. Tőkés Rudolf nyílt természetű, derűs amerikai úr, enyhe akcentussal, néhány (magyarul meg nem talált) angolszász vendégszóval. Volt amerikás kollégák szerint politikai értelemben konzervatív demokrata, esküdt republikánus és – mint a hajdani kremlinológusok zöme – elkötelezett antikommunista. Még az is elképzelhető, mondják, hogy azok közé tartozik, akik 2016-ban Trumpra szavaztak.

A professzor ezen csak derül.

– Maga Trump – mondja – „amerikai tragédia”. Egyrészt tömény félreértés, másrészt egy nagy nemzet tudatának káosza, orientációs zavara.

Tőkés, a vélelmek ellenére, konzervatív demokrataként, szabadsághívő jobboldaliként sosem szavazna republikánusra. Igaz, a demokraták jobbszárnya elfogadható számára. Tőkés professzor hőse Truman elnök, a „kötelességteljesítés apostola”, és Lyndon B. Johnson, a „nagy társadalom” megálmodója.

– Ők az én politikai hőseim, nem a két jöttment arkansasi alak – mondja a Clinton házaspárra utalva.

Az egykori vendéglős unokája (a Sándor utca és a Király utca sarkán volt az üzletük) eredetileg jogásznak készült. Induláskor a bencésekhez, később a Vörösmarty gimnáziumba járt. A forradalom kitörésekor, huszonegy éves fejjel „mennie kellett”, méghozzá sürgősen, mert a szomszédok jelezték, hogy sárga pufajkába bújt rosszarcú emberek keresték. Hogy mi történik, ha mégis itt marad? Talán beviszik, talán csak „elbeszélgetnek” vele, talán visszakerül a jogra is, esetleg ügyvéd is lesz, és némi alkoholista kitérő, valamint néhány válás után csöndesen hal meg. Ezt ő fantáziálja így a maga csöndes derűjével.

– Nem egy volt évfolyamtársammal ugyanis hajszálra ez történt.

Amerika a menekültek (disszidensek) zömének igaz terra incognita volt. Célországnak kevesen választották. Az ausztriai táborban sok nemzet toborzott fiatal értelmiségieket. Hívták őket angolok, svédek, franciák, olaszok, a magyar migránsnak nagy volt a presztízse. Egyedül Amerika nem ígért semmit, csak tanulási lehetőséget. Ha a pályázó megfelelt a tesztnek, és átrepült az óceánon, kaphatott apanázst és kollégiumot. A diák próba-szerencse alapon, vakon ment át Amerikába, ott viszonylag gyorsan meg is nősült. Mindkét lépésről kiderült, hogy sikeres döntés volt. – A politológiába úgy sodródtam – meséli –, hogy a college után továbbmehettem volna jogra, de akkori naivitásommal azt képzeltem, hogy a vastag magyar akcentusom miatt a tárgyalótermek világában fejre állítanának. Tévedés volt, de szerencsés tévedés. Mert így kerültem a Columbia Egyetem orosz intézetébe, ahol Zbigniew Brzezinski, a későbbi nemzetbiztonsági főtanácsadó lett a mentorom.

Nyilván volt ebben szerepe a „Polak, Wegier, dwa bratanki” feelingnek is, de annak is, hogy Samuel Huntington és Brzezinski közös szemináriumot tartott. Tőkés számára az a kurzus meghatározó szakmai élmény volt. Később ott is ragadt az egyetemen, sőt Brzezinski meghívta Washingtonba. Brezinski legendája úgy szól: Kissingerrel fű alatt mindig rivalizáltak. A nagy macher persze már ekkor győzött, kifúrta Brezinskit a Harvardról, így került át a Columbiára. Tőkés a lengyel emigráns arisztokrata fiának (Brzezinski apja a független lengyel kormány kanadai nagykövete volt) kapcsolati köréhez tartozott. A politológus szót Magyarországon 1987 előtt kevesen ismerték, a politikai madárjósokat kremlinológus címszó alatt emlegették...


ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.