2018. november 11., vasárnap

A NYELVTUDÁS EREJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: ERDÉLYI ESZKIMÓ PÉTER
2018.11.10.


– Képzeld, asszony, mi történt – viharzott be lakásuk ajtaján Józsi, akit Rózsi ilyen lelkesnek soha nem látott, még az esküvője napján sem, pedig huszonnégy éve a hitvese. – Amerikában fogok dolgozni! A washingtoni nagykövetségünkön. Háromhetes kiküldetés, napidíj, meg minden – folytatta még mindig euforikus hangulatban.

Mi tagadás, Rózsira is átragadt a felfokozott hangulat, hiszen Józsi egyszerű asztalos volt a külügyminisztériumban és átlagos fizetésért formálta a fát a fűrészporos alagsorban.
– És mennyi lesz a díjad, fiam? – tapintott rá a lényegre Rózsi. – Napi tíz dollár, teljes ellátás, vagyis háromszori étkezés és útiköltség – vallotta be Józsi engedelmes férjhez illően centre pontosan a kinti járandóságait. – Ráadásul egy New York-i kirándulást is fizetnek – lelkendezett a férfi.
1972-t írtunk. A rezsim többek között azzal kényeztette a mintaszerű szocialista zombit, hogy enyhén szólva körülményessé tette a nyugati utazást. Pontosabban turista útlevelet csak háromévente egyszer kaphatott a példásan viselkedő, politikailag öntudatos állampolgár, de a kiutazási engedély 30 nap után elvesztette érvényességét. Mindennek a tetejébe az útlevélkérelemhez munkavállaló esetén csatolni kellett a szakszervezeti és a párttitkár aláírását, diákok esetében pedig a KISZ-titkár szignóját. A kiutalt úti okmányhoz maximum 70 dollárt lehetett vásárolni, több valutát tilos volt kivinni az országból, olyannyira, hogy a tilalom megszegése bűncselekménynek számított.
– Na, várjál csak, fiam, ha három hét alatt 210 dollárt keresel és kivihetsz 70-et, az összesen 280 – számolt a család pénzügyminisztere, Rózsi. De ez kevés lesz, ha mindent meg akarunk vásárolni, például a fiadnak a farmeröltönyt, meg a többi holmit, amit idehaza nem lehet kapni. Telefonáltam Julcsi néninek Csikágóba, aki megtáviratozta az ottani árakat. Feketén kell még vennünk legalább 50 dollárt! – adta ki a verdiktet.
Mindez hármas kockázatot jelentett. Az első maga a feketézés, vagyis a valutavásárlással járó veszély volt, a második a pénz titokban való kivitele a magyar határon, végül az illegálisan vásárolt áruk becsempészése szocialista hazánkba.
– Fiam – szólalt meg kicsit bizonytalanul a ház ura – én féltem az állásomat, sőt, a puszta szabadságomat is. Biztosan nem lesz elég az a 280 dollár? Érdemes reszkíroznunk?
...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.