2018. december 2., vasárnap

BALÁZS PÉTER: ÓRIÁSI VESZTESÉG A CEU ELUTÁLÁSA

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: VASÁRNAPI HÍREK
2018.12.02.


Óriási veszteség a CEU politikai indítékú elutálása, aminek lehetnek még következményei. Az Orbán-kormány általában előbb lő, aztán kérdez, Gruevszki-ügyben is. Ennyi hasznos tudással nem a komisz kölyök szerepét kellene játszani az EU-ban, mondta Balázs Péter volt külügyminiszter a Vasárnapi Híreknek adott interjúban.

A kormány szakított migrációs szigorával, és ezt egy korrupcióért elítélt macedón menedékkérővel kezdte. Mit üzen Gruevszki befogadása a magyar külügy korábbi irányítójának?

– Menekültügyi, jogi érveket használt a kormányzat, de valójában politikai döntés született. Különösebb vizsgálat nélkül menedéket nyújtottak egy volt kormányfőnek, akit az országában jogerősen elítéltek. Ez nincs összhangban a Genfi egyezmény normáival. Nem kell túlmagyarázni: ha Nikola Nikolov macedón menekült jelentkezik a tiranai nagykövetségen, akkor azt hallja, hogy Macedónia biztonságos ország, nem tudjuk befogadni. Elvben nem zárom ki, hogy Magyarország egy volt politikusnak menedéket nyújtson, de előtte azt is szondázni kell, hogy a szövetségi rendszerünk tudja-e ezt támogatni. Gruevszki ugyanis azzal dicsekedett, hogy egy EU- és NATO-tagállamban kapott menekültstátuszt, csakhogy erről nem egyeztettek előtte. Egy körültekintő diplomácia a hatásokat mindig előzetesen beméri. 

Nem gondolnám annyira zöldfülűnek a külügyminisztert és a kormányfőt, hogy ne érezhették volna e nélkül is a várható hatásokat. 

– Ebben a játszmában az EU és a NATO balkáni terjeszkedése a tét, így Gruevszki befogadásának nyilvánvalóan Moszkva örült, hiszen Putyin a terjeszkedés lassításában érdekelt. Ha Macedónia túljut a krónikus névproblémán, a következő tagjelölt lehet, és bármennyire kis ország, gyarapodik vele a nyugati rendszer. Mindezt a diplomácia felméri, és a különféle lépéseknél, akár a sakkban, számításba veszi. De az Orbán-kormány általában előbb lő, aztán kérdez.

 – A CEU épületében ülve megkerülhetetlen a kérdés: hogy látja ezt a diplomáciai szempontból is bicskanyitogató történetet, amelyet packázó stílusban vitt végig a kormány? 

– Magyarország szempontjából óriási veszteségnek érzem a CEU elutálását. Évente fordulnak meg itt nagy számban túlnyomórészt külföldi diákok, akik a szívükben viszik el nemcsak az egyetemet, hanem Budapestet és Magyarországot is. Egy olyan oktatói gárdát és kutatói bázist hozott ide az egyetem, amely után kapva kapna bármely nyugati állam. A magyar kormány egy amerikai intézményt taszít ki az országból nyilvánvaló politikai indítékból. Védhetetlenek a csűrés-csavarások, a CEU megfelel a rászabott és kitalált követelményeknek, ennek ellenére indulatból és gyűlöletből végigviszik ezt a programot. Holott legalább két igen súlyos kérést kapott a kormány, hogy hagyja békén az egyetemet, az egyiket az EU-tól Manfred Weberen és az Európai Néppárton keresztül, a másikat az új amerikai nagykövet, David Cornstein tette. Mindkettő süket fülekre talált. Ez nagy nemzetközi presztízsveszteséget okoz, és még lehetnek politikai következményei a legfőbb szövetségesek, az EU és az USA részéről. 

Hova tart az ország, ha csomagban nézzük az elmúlt nyolc évet? 

– Ezt elég könnyű megválaszolni: leszakadóban van – ha már le nem szakadt – attól a nyugati szövetségi rendszertől és értékrendtől, ahová ’89-ben elindult, és ahová sikeresen zárkózott fel, sőt sokáig az élen haladt. Ezen az úton nemcsak politikai, jogi követelmények sorakoznak, hanem a jólét útja is erre vezet. A nyugati típusú jólété, aminek a nyugati típusú viselkedés az ára. Ennek a lehetőségét láttuk a hegycsúcs felé tartva, s most elkezdünk visszacsúszni a sárba, ahonnan jöttünk. Olvastam valahol, hogy ez a kormányzat „posztszovjet szinten cselekszik és fosztja ki az országot”, de általában is posztszovjet szindrómát lehet tapasztalni: vissza a belorusz és kazah irányba, Putyin védőszárnyai alá...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése