2018. december 5., szerda

KULIPINTYÓ

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: HETÉNYI ZSUZSA
2018.11.30.


Tavasszal részt vettem a Bard College éves műfordítói szimpóziumán, majd töltöttem ott tíz napot. Nem tudtam, hogy a szimpózium előtti héten látogatott a Bard kampuszára a Palkovics László vezette magyar kormányküldöttség. Magam más okból voltam kíváncsi a CEU amerikai részére. Számomra nem kérdés, hogy az egyetem budapesti léte a magyar felsőoktatás és kutatás elemi érdeke. Tartottam ott előadást, használom és gazdagítottam könyvtárukat, és befogadtak vendégkutatónak az ELTE-től kapott kutatóévem alatt. Amerikai gesztus volt a kutatói mobilitás segítésére, egy fillér nélkül. Egy MTA-kutatóintézet volt igazgatója szerint ezzel tönkretettem a tudományos életrajzomat. Nem sejtette, hogy az ő intézete is hamarosan meginog.

Vajon a vizsgálódók tudták-e értelmezni, amit láttak? Nyilatkozatuk hivatalos verzióját titkolják, de bértollnokaik szerint a CEU „kulipintyó a pusztában”.

A helyszín egy amerikai kampusz. Számtalan ilyen van USA-szerte, lényegében a tudás kolostorai. A vidéki elszigeteltségben tanításra és tanulásra koncentrálók közösségei. A Bard elődjét 1860-ban alapították, amikor még alig volt igény nagyváros közelségére. Ma New York két-három órás vonatút innen. Bejárnak hétvégére, eseményre, és kiváló oktatók vonatoznak ki órát tartani. A Bard hallgatói messziről jönnek, nem is kevés tandíjért.

Páratlanul gazdag képzési formákat és kulturális életet találunk a Hudson partján, ami főleg az egyetem elnökének köszönhető. 43 éve vezeti az intézményt Leon Botstein, aki egyben a CEU kuratóriumának elnöke. Elegáns, extravagáns személyiség. A nagyszabású évzárón egész nap beszédet tartott, diplomát osztott, vacsorákon vett részt, majd este 9-től éjfélig végigvezényelt egy koncertet, ahol minden végzőst bemutatott. Egyik ünnep a gazdasági képzésnek helyet adó kastély előtti, Hudsonra néző réten folyt. A kastély sem kulipintyó, és a CEU-s képzés benne az egyenlőtlenségek elemzése.

Az amerikai és az itteni zenei életben is kiemelt szerep jut a magyaroknak. A koncerttermek épülete Bitó László szemészprofesszor és író adományából épült, az ő nevét viseli. Ahogy a szimpóziumunknak helyet adó Bitó-terem is, ahol fölöttünk agykutatók dolgoznak, a földszinten pedig vagy 250 méter hosszan üvegfalú laborok helyezkedtek el. Egyik sem tűnt kulipintyónak, és tudjuk, hogy a CEU-n is jelentős szakterület az agykutatás, a pesti babalabor. A csecsemőkori fejlődést kutatók ELTE-s együttműködéssel nyílt napot tartanak évente.

A kulipintyóra visszatérve, valóban igen szűkös helyen működik minden adminisztratív intézmény, gazdasági hivatal, kis szoba jut az egyetemi vezetőknek és tanároknak is. A gazdagon felszerelt új épületek az oktatást szolgálják, így a hatalmas könyvtárépület és az uszodás sportkomplexum is. Aki járt Cambridge vagy Oxford felé, tudja, hogy nem a kényelem vagy monumentalitás az első szempont az ilyen helyeken.

A Bard és a CEU házassága azért is szerencsés, mert a CEU-n nincsen alapképzés, csak mester- és doktori, és az előkelő rangsorú Bard liberal artsprofilja budapesti képzési formáira készíthet fel hallgatókat. Ebben a Bardhoz hasonló például az Amherst, de a Prince­tonon is az alapképzés adja elsőrangú doktori műhelyeinek hátterét.

A CEU tantermei is egy régi faépületet kaptak a Bard kampuszán, a hivatalos fotó ügyesen a ház rövidebb oldalát mutatja. Két nagyobb földszinti előadó és három-négy kivetítős emeleti tanterem van benne, egyik sem kisebb, mint sok terem az ELTE-n, ahol asztala sincs mindenkinek, nemhogy saját szobája, és tanórák alatt a szobatárs kollégák kiszorulnak a folyosóra. Jól néznénk ki, ha egy idelátogató amerikai bizottság emiatt kétségbe vonná az ELTE oktatását. A saját épület nem mérvadó, hiszen a hallgatók a tanárokhoz mászkálnak órára...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése