2019. január 27., vasárnap

A POPULISTÁK EURÓPAI VÁGYÁLMAIT MÁJUSBAN FELÜLÍRJA A VALÓSÁGOT - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2019.01.27.


- Aki európai hazafi, az nem az unió lerombolásán, hanem megmentésén dolgozik

- Siralmas látlelet a revizionista magyar politikáról, miközben a hatalom ügyesen megosztotta a magyar zsidóságot a Sorsok Háza ügyében

- A magyar közmédia módszeresen hazudik a nyugati migrációs helyzetről

New York Times

A Nyugatot a szabadság köti össze és a hazafiság, illetve a nacionalizmus viszonya olyan, mintha a méltóságot a barbársággal vetnénk össze – állapítja meg a kommentár, hozzátéve, hogy a nacionalizmus önsajnáló és agresszív. Az illuzórikus múlt nevében igyekszik megváltoztatni a jelent, hogy egy minden tekintetben bizonytalan jövőt teremtsen, leszámítva a nagyságot. Erőszakkal terhes, a félelemre, illetve a tömeges megtévesztésre épít. A cikk idézi Mitterrand francia elnököt, aki egykor kijelentette: le kell győzni az előítéletet, mert annak alternatíváját a nacionalizmus jelenti, az pedig egyenlő a háborúval. A jog megvetése vadságot, kegyetlenséget hoz. Ám csaknem negyedszázad elteltével nyomul a nacionalizmus. Az ilyen erők Magyarországtól Franciaországig, Lengyelországtól Nagy-Britanniáig gyűlöletet szórnak az EU-ra, megpróbálják bedönteni az uniót.

Az európai hazafiak emlékeznek arra, hogy nem is oly régen, 1944-ben romokban hevert a földrész. A jelenlegi veszély láttán számuk egyre gyarapodik. Ezért írt alá közös kiáltványt többek közt Milan Kundera, Elfriede Jelinek, Ann Applebaum, Salman Rushdie, Bernard-Henry Lévi, Herta Müller, Adam Michnik és Orhan Pamuk. A felhívásban a kontinens kinyilvánítja, hogy cserbenhagyta két nagy szövetséges, az Egyesült Királyság és az USA, amely pedig a múlt században kétszer is megmentette az öngyilkosságtól. A kontinens sebezhető az egyre arcátlanabbul közbeavatkozó Kreml részéről. Európa, mint eszme a nyílt színen esik szét, ezért harcolni kell érte, máskülönben elpusztul a populizmus rohama alatt. A szerző megjegyzi, hogy a gyerekeink, de még az unokáink is megfizetik az árát, ha elhal a háború utáni időszak legszebb politikai elgondolása.

Libération

A populisták ugyan azzal riogatnak, hogy előretörnek az európai választásokon, mi több, hogy akár a többséget is megszerezhetik, ám nem kell semmi ilyesmitől tartani. Még ha az eddiginél többen is támogatják a szélsőjobbot, annak aránya stabil marad Strasbourgban. Hiszen a britek kiválása után kevesebb lesz a mandátumok száma. Azon kívül ezek az erők várhatóan megoszlanak majd a különböző frakciók között. Arról nem beszélve, hogy semmiféle veszélyt nem jelentenek, hiszen eddig is képtelenek voltak egyesülni, következésképpen teljesítményük a nullával egyenlő. Vagy ahogy egy illetékes megfogalmazta: szerepük kimerül a szájtépésben a plenáris üléseken, amikor jelen vannak a tévékamerák. A bizottságokban már nem vitézkednek, pedig ott folyik az igazi munka.

A demagógok képviselői helyeinek száma nemigen fog érdemben változni a mostanihoz képest. Valójában ezek a pártok már visszaesőben vannak, meggyengültek több államban is. De pl. a korábbi francia Nemzeti Front ennél ugyan jobban áll, ám aligha képes javítani az eredményén. Azonban a legfőbb az, hogy a Brexit miatt 26 fővel kevesebb euroszkeptikus törvényhozó lesz a parlamentben. Az előrejelzések alapján a szélsőjobb ezúttal maximum 20-24 %-ot tud szerezni, ami nem borítja fel az erőviszonyokat. Nagy kérdés viszont, hogy képes-e összefogni. Idáig csak az volt közös bennük, hogy megvetik az uniót és elutasítják a bevándorlást.

Teljesen bizonytalan, mihez fog majd a jobboldali-radikális Fidesz és PiS, az Öt Csillag és a többi demagóg, valamint a szélsőjobbon elhelyezkedő Le Pen és a hasonszőrűek. Egyelőre három frakcióban találtak helyet maguknak. Salvini igyekszik közeledni a magyar és a lengyel kormánypárthoz, valamint az osztrák FPÖ-höz, de egyelőre hiába. Továbbá az 5 Csillag aligha áll össze a szélsőjobbal, mert akkor elvesztené a saját identitását. Ily módon senki sem tudja, hány frakció lesz a Néppárttól jobbra. De az biztosnak látszik, hogy véget ér a konzervatívok és a szociáldemokraták túlsúlya. A többség érdekében várhatóan koalícióra kell lépniük a liberálisokkal, azt meg majd meglátjuk, hol lesz a zöldek helye ebben a felállásban. Ám az EPP számára mindenképpen véget érnek a jó idők... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.